Amikor azt mondom hogy a jövő kulcsa most íródik azt
gondolom
amikor látható
tekintélyes ábrázatod a levegőben
egy jelképes kulcs
üvölt
és egy farkas arckifejezésével
az óceán térdének csapódik

a fény medvéje
egy fekete lampionos öbölben
kagylóhéj fogakkal mosolyog

Amikor azt mondom neked hogy egy kert van a fejem körül
akkor azt mondom
az ami lesz huszonkét motorja sarjad
forgatja a vakító kristályt
a tűz látványát olvasó hullámai
a középpont nélküli sziget körül

Amit most teszek kitekintek láthatatlan ablakokon
szintén égnek
a szél holdnak álcázva
száznyolcvan betű párolog el a láthatatlan szervek erdejében

Hogy elolvassa a tunya betűk zöld tüzét
a valós metafora metaforáját
a kabala sisakon vágtat át
a hegy látványánál
visszanéz rám
köveket int az alvó szemek mezeje fölött

Obeliszk hajnalban
 obeliszk szürkületkor
zöld kukorica fehér pillangót tesz
éjszaka utazó obeliszkké
fülész ujjainak mágneses levelei

Ami az obeliszk kiskabátjára írva van
a szél szívkamrája rejti el
és tárja fel
 a türkiz függetlenségekor
hatalmas lehetetlen városokat tartóztat fel
láthatóvá válik
a türkisz nap útján át