[Látó, 2006. január]

Kőfalon hajol ki régi sarkokon
Illatába bódul kégli-balkonon
Szép Sarolta-Charlotte úri cigánylány
Fülemile-órán ölet tár ki rám

Ringó csípőjéről madár csipeget
Mindenféle jóból amit illeget
Felhő s földi lét közt koslat áradón
Barna bársonyában s hogyha támad ón-
Os eső vagy éppen szerteszét havaz
S harmaton megülne annyiféle gaz
Kőfalon hajol ki bomlik hűs haja
Szót sem szólok mégis mintha vallana

Elém ugrik s csókol alkonyi najád
Meglátnak és megrak fivéred s apád
Kertbe húz s ölébe fölszisszen kacag
Ránk a kégli-éjben orgona szakad