[2015. július]



A sok virágot Isten mind kicsalta,
s magukra hagyta őket, míg a tél
egy pillanatra éjjel visszatér,
hogy két marékkal szórja a viharba

a szirmokat az ördög, vagy ki tudja,
talán mégiscsak a mindenható,
mert együtt van még a hő és a hó,
s hideg szájával a szél most kifújja

a fázós ágakon a napvilágot,
s már azt hinnéd, ezúttal tévedett,
és egykettőre besötétedett,

hiába gyújtott itt-ott gyatra lángot,
pedig dehogy, ám ő sem szedheti
széjjel, csak hogyha összekeveri...