[2013. június]
hommage à weöres
[jobb kéz hüvelykujj és mutatóujj köze]
tollfekvésben
motorgni alkalom
kéz rajt járj
nolimetangó
meddig pór
ázunk
[jobb sarok]
nem könnyű a traumpolásban szerzett bőrpikkelyt elidegenleni
áztassuk kékvízbe sokáig
[bal talpszív]
a hócsag lábát sosem pillantották
azt számtartják róla
lábatlan
a kövön úton küszöbön fekvő hócsag
nem földelt le szállásban van
egyre kicsinyebb lesz
iránya szemmel
nem látható
[bal talpszív]
schreckentő egy barmaherzig az egész wegett dirrecht felemásolt cipőben fintrampolta hozzám szívesen beslippennék a duplasinistrált cipelőjébe látszik a kivágánsán hogy nehéz felisútfekvéssel impregnáns a lépteiben van egy kis egyetlenség a ballal halkabban vacillábal kicsit a lábujjával befelé fordítva tette le az abbandonorcipőit mint egy félillető a talpát a sok hópehiba angyalulta ilyen dürückösre
[jobb térdhajlat]
ha géshúrínja megszólalna
a szél a candelát sem szuflálná ki
az éjjeli lepkendő a fiammához se érne
[jobb kéz mutatóujj]
lázárelnap
ezt a vesszhorgot vitélte
kékvizeimbe
partimon melondúlásig
várta amond kihalassza tört
énetünket
látja kifogtam rajt
fickondóz ím i
krőzushal
[bal lábfej vénái]
Azt mondta egyszer, a mi vizeinkben csak kétfajta hal él, dittohal és anguilla. Dittohalból több van, és nehezebbre nő. A megesetlen mondatok is nehézre nőnek, és mikor elsaporálódnak bennünk, kiszorongnak minden más halat.
[jobb csukló]
álmomban arra ébredtem levágta a kezem
csuklóból pünktlichtszállal
s jobb helyére sinistrálta a balt
elvérzik tudtam
tudtam nincs hová
kékvízbe ha bagnálná rohantam
lelkemrompolva
sauvez-moi
elment halászni mondták nézze
kiterítve a sok elfogódott
dittohala dermereng augenweide:
Geschenk, elseprűz.
Egyik motorgott még kicsit:
exhibált Megjel.
[baloldal második repülőborda]
azt írta éher magából nem maradt más
csak szalon
naja amikor kinyúl
a bordái úgy dorombulnak
mint egy barokkant csehsüveges bolthózat
[jobb kéz középső ujj]
ici ici rámnerám
kelleti
magamillet vagy magailletőd
ottholnem
énmagát a volt
[bal fülkagyló]
Nézze mondta ez a kékkellő kreatúra matrónamadár a hangja egészen ülepélyes volt mert derékig vízben álltunk mind a ketten egy fénylő kis hal úszott közénk rám nézett a nagy áttetsző szemével lassan egész lassan kimerítettem át akartam nyújtani félúton a tenyeremből a vizet mint egy pehelylabdát átdobtam magának olyan hallhatlan csengővel pelenckázott mint a jégkristályok a hal pedig aláltan ide-oda lengett a levegőben maga ámultan mondta nézze Inversi áthalmadár.
