[Látó, 2016. február]
Im beöltűzködöl
párláimba
mindén mundírt magadravész
kezedre leibodra strampállom Im a
magállatunkat
talpig burkállak sírpapírba gyöngyöllek
premonicián az éköss igen félszól
alá felvoidul a mondat
rádrovott prémisádból várandúsult
hipotetősz hímperatrívia
sorra szólaltatom minden nedved
elsóimmal besármozlak
végigmolyonglak lappangozz elhírdelld óbélelgetlek
nyelvellésem rádnyalvalló
összeretkezőncsiklopódia
mutatóujjadra lazírt gyűrű
kámeájában sorrizél poénelopéd
halvéredőnyidre divisszerekció
lábkörmödre marinyálta
szertecurváló hajvégedre rigmolló
homlokod tűnékítse pillanthúr
álladat kudurca
orrodba saporálló karillatka
szemedre lichthó
pilládra bolyhanta
halántékodra kékvizes borongatás
füledbe viduító filomélasz
könyöködre napfolt
hónaljadba hótavaszőr
oldaladra andandongó
ujjbegyed köré gruffacérna
csuklódra súlynak
hiányezér mértféldre becsakklott pótvigyász
combodra bülbüllet
talpadra traumpellő versockni
lábadra trottőr vádlirat
válladra schlejár
gerincedre hűgenyfolyvás
bordádra uszonyhal
melledre derméredt fizionario parláver
mellbimbódba fűrkisz fércing
hasadra kulimpír
köldöködre kérekecske dorombocska
térülterül romócska
csípődre lointamár elkendő
nemedre yeslett pöcsétek
tomporondon szignifiállak
Im felöltél szerelmem egészen
mindén mottanatom fölvestélted
szép vagy élmundhalatlanul
s én ragáldozógümna
kitörlítve mottalan
desnudállok
[középső hashurka]
reggel rilkel
pamacs szapphab duchampon borotva
tejszínes kavafisz páratlan cukor
homelette briós közben
tinguelingviselten
elmontalálgat
hírektől rímboltig
künn benn kult bulv vél linken
világholánt végigpesszoál
majd munkába rod
ál fúr vés polcol szigetel
köt old mallarmíroz
falreng brikollál éleszt
házifelad apolliminál
ebédje félkész szóntett
celánt bont melenget
délután kicsit brékel
szinesztéziáz
parkban sétakoz verleng
tóban riongat megúsz
hazafelé tévlábol
blattot eszmét cserél
teáját haikan issza
villanyt eliolt
telihöldereng
[jobb szem alatti karika]
hogy bibliofiligrán kiállítmánya legyek
nevezzük nevén a dolgokat mondta
ki az irodalomból
jól emlékszem ahogy hátrahő
költ mikor szembefordultam
első talánkánkon
napszemüvegesen
barnafüstbement közvétettség
a levegőben zuhanyrózsákból
a parkolóra
zuhog zuhog a fény
[baloldal heghely]
Hogy a mi kezünk egymást megtalálja,
az okozatoknak valahogy lenni kellett.
Kellett a kimértitthitetlen
továbbélősköd: ottholnemjeink,
a szívrés, a nyelvszivacs, a karrács,
kellettek a telefonba hadart
imádléken lefolyó mondatok,
a távolságot fércelő tekintet,
éntemintás monitoron pixélmény
bőröm: herzhangolt szkájporoltód,
kellett, hogy elmásolt versbe tétováld
lépteinket a kolozsvári utcán,
klapancirógatásom nyelvtana,
a fejesugró tavasz, tengermelléki hó,
hogy képzelt országodban legyek korrekturista,
hogy az életedbe vágott heghelyet
ne találjam első ágyunkban, kellett, hogy
féléjve radírt szavaim neked
szemmelveretes prüdelírium,
álombeli fabódén napfényszög,
szád szélén megcsillanó nyál,
az óraketyegés vészhangja köztünk,
egy hányatotthomlok s egy hűltlassún evő.
Énkontra ez is, ellenben (a szó
a tiéd, bízmányba kaptam megérzésre)
mi: egy kéretlen s egy önfelkent kizárvány.
Skypeolt hajam a válladra terül.
Épp jókor blattoltál fel, sietve.
Időnk van legkevesebb. Hideg,
hideg a párnátlan
ágyban, hideg a tükrön
a lámpafény.
Messze vagyunk.
A kezünk
meddig ér.
[jobb tenyér]
Július tizenkettő,
halasztódunk megint.
*
bocsáss meg bocs
áss el
írtad miután
két utca távolba
idejöttél végre
nyolc hónap után
hát el
bocs
átlékellek
mi volt
egy év
rezon
őrdobozolt
szüzekedés
és hogy lesz majd
minden
nélkül
ed
[bal térdhajlat]
hajóink mind vízből vannak szapphab rajtuk a vitorla
[bal lapocka]
álmomban két alátlanított
madár voltam magunkat
csüggöleltem egész meztelen
akkor maga nagy ízleltszárny
bazárt lilásbarna
plummákba tétovált
[jobb lapocka]
lassan ég
oleózus gyertyaszárnya
minden tollán
szófelszedett kicsi láng
barna
felgyújtottam
miért is
[bal fülcimpa]
melódigált a verslin
los mareados
cimpajkostálltam por non llorar
rétekmagölalj sziromgát
kalodeszkampó
