[AnyaLátó, 2016. augusztus-szeptember]
Szereplők
TANÁRNŐ
SZERELMES DIÁK
DIÁKLÁNY
HARCIAS DIÁK
ÖNGYILKOS KATONA
KISFIÚ
VÖRÖSRUHÁS
ELLENSÉG
I. BÉKEFENNTARTÓ
II. BÉKEFENNTARTÓ
(Tanterem padokkal és katedrával. Hátul lyukasan bedeszkázott ablak és szekrény. Oldalt ajtó. Bombadörej, lövedékek becsapódása remegteti a berendezést. A tanulók a padok alá húzódtak, a tanárnő a katedránál ül és kötöget.)
HARCIAS DIÁK (izgatottan) Meddig kell itt ücsörögnünk?
TANÁRNŐ (haláli nyugalommal) Amíg el nem áll a bombázás.
SZERELMES DIÁK Lehet, soha nem fog már befejeződni.
TANÁRNŐ Lehet.
DIÁKLÁNY Én úgy félek! (Hozzábújik a fiúhoz.)
SZERELMES DIÁK (szorosan öleli a lányt) Én meg olyan boldog vagyok! Ha most robbanna fel velünk egy bomba, akkor elmondhatnám, hogy boldogan…
DIÁKLÁNY (rémülten közbevág) Ne mondj ilyeneket… Már nem mondhatnád el… (Sírva) Már nem mondhatnád el…
HARCIAS DIÁK Ne rinyáljatok már annyit! Anyámasszony katonái! Én ezt nem bírom tovább! Ott kéne lennünk kint a harctéren mind, kezünkben fegyverrel, s kaszabolni a rohadtakat!
TANÁRNŐ (higgadtan) Már túl sokan haltunk meg. Valakinek élni is kell.
HARCIAS DIÁK De ha mindnyájan kimegyünk, és pusztán hazafiságból lelövünk egy-egy gazfickót, akkor biztos, hogy elfogynak! Nem lenne, ki bombázzon minket! Probléma megoldva!
TANÁRNŐ Nem ilyen egyszerű. Sokan úgy gondolkoztak, mint te, és soha nem tértek vissza.
HARCIAS DIÁK Lehet, hogy nem elegen!
DIÁKLÁNY Amióta megszülettünk, mind ez zajlik. Sőt, azelőtt sem volt más. Nézz körül, hányan vagyunk! Harmincan voltunk, és már csak hárman maradtunk. Hárman! Akit nem fegyverrel a kezében ragadt el a háború, azt az utcán vagy az otthonában terítette le egy eltévedt golyó.
HARCIAS DIÁK Háborúban nincs eltévedt golyó! Azokat a golyókat nekik szánták! Meg nekünk! Vissza kell vágnunk!
DIÁKLÁNY Ezért nem lesz soha vége, mert mindig valaki visszavág! Már ki szeretnék menni egyszer úgy az utcára, hogy csak a madarak csicsergésére figyeljek, vagy a naplementére, nem pedig arra, hogy mikor lépek aknára, vagy mikor talál el egy repesz.
SZERELMES DIÁK (kedvesen) Ne félj, majd én megvédelek! Ha egy golyó el akarna találni, akkor is boldogan ugornék eléd, hogy belém fúródjon, és széles mosollyal az arcomon lehelném ki…
DIÁKLÁNY (közbevág) Fejezd már be! (Közelgő bomba fütyölése hallatszik.)
TANÁRNŐ Gyerekek, lebukni! (Hatalmas robbanás hallatszik, mintha nagyon közel csapódott volna be.)
SZERELMES DIÁK A tanárnő nem fél?! Bújjon fedezékbe!
TANÁRNŐ Nekem már nem ártanak a bombák. Férjemet, fiamat elveszítettem. Számomra a halál megváltás lenne. De nem lesz. Megértettem, a sors azért hagyott itt, hogy élő emlékműve legyek egy letűnt világnak, amelyben még képesek voltunk normálisan létezni. Valahogy békében… Normálisan… Emberként…
HARCIAS DIÁK Miért?! Én nem vagyok talán ember és nem vagyok normális, mert küzdeni akarok, nehogy elpusztítsanak?! Mert, ha nem küzdök az életemért, a népemért, a hazámért, akkor a teljes megsemmisülés vár ránk! Nem akarok többé itt lapulni a pad alatt, mint egy gyáva nyúl! (Mászna kifelé.)
DIÁKLÁNY (lefogja) Nyughass már! Igaza van a tanárnőnek. Tele van a temető olyan értelmetlen hősökkel, mint te! Vagonokra rakják, és a tengerbe vetik őket, mert nincs hely a temetőkben, még a játszóterekből is temetőket csináltak, és már azok is megteltek! Ha egymásra raknák azt a sok tetemet, magasabb lenne, mint a Csimborasszó vagy mint a Csomolungma…
SZERELMES DIÁK (közbevág) Én annak a hegynek a tetején is szeretnélek…
DIÁKLÁNY Tudom… (Megöleli a fiút, mint egy kisgyereket) Csak azt szerettem volna mondani, hogy jó lenne, ha így hárman megérnénk az érettségit. Egy hónap, nem a világ. Aztán meg… Élve szerintem is többet érünk, mint holtan. Ezért kérlek, maradj velünk… Még egy hónapig… Az érettségiig.
SZERELMES DIÁK Én biztosan veled maradok…
DIÁKLÁNY (mintha meg sem hallotta volna) Aztán azt tehetsz, amit akarsz… De hátha…
SZERELMES DIÁK Figyeljetek csak!
HARCIAS DIÁK Mi van?!
SZERELMES DIÁK Hallgassátok csak!
HARCIAS DIÁK Én nem hallok semmit!
SZERELMES DIÁK Éppen ez az… Csend lett!
DIÁKLÁNY Nem bombáznak!
SZERELMES DIÁK (kimászik a pad alól, odarohan az ablakhoz, és kiles a deszkák között) És nem is lőnek!
HARCIAS DIÁK (ő is odamegy az ablakhoz, és kibámul) Biztosan elbújtak a nyavalyások!
DIÁKLÁNY Lehet, hogy tűzszünetet kötöttek!
SZERELMES DIÁK Rég nem kötöttek tűzszünetet… Már ideje volt!
TANÁRNŐ (leteszi a kötést) Akkor folytathatjuk az órát! Mindenki üljön a helyére! (Ironikusan) Mindenki… aki még megmaradt.
SZERELMES DIÁK Vegyük elő a történelemkönyvet?
DIÁKLÁNY Miért, mi mást?! Tanulhatunk egyebet?
HARCIAS DIÁK (gépiesen, mint aki már bemagolta) Hazafiságunk szent táptalaja a történelem. Minden más tantárgy csak kételyeket ébresztene abban a diákban, akit a harcra készítenek fel. Kétellyel a szívünkben nem vonulhatunk ki a harctérre! Az olyan, mintha az ellenség fegyverének a csövét egyenest a halántékunkhoz nyomnánk! Nem rohanhatunk csak úgy a vesztünkbe!
DIÁKLÁNY Dehogynem! Kimossák az agyunkat, hogy dúvadként koncoljunk fel másokat, és ne érdekeljen, hogy minket is felkoncolhatnak!
HARCIAS DIÁK Vigyázz a szádra! Ha nem ismernélek óvodás korod óta, még azt is feltételezhetném, hogy az ellenségnek dolgozol! És tudod, hogy mi jár az árulóknak!
TANÁRNŐ (először emeli fel a hangját) Fejezzétek be! Legalább ti ne essetek egymásnak! Ha már csak történelmet lehet tanítani, akkor azt fogom oktatni. Mint eddig. De mostantól objektíven. Elfogulatlanul… Hogy ne marakodjatok, mint a kutyák… (Megszakítva mondanivalóját, idegesen néz körbe) Menj, légy szíves, az ablakhoz, és nézd meg, nincs-e kint valaki.
SZERELMES DIÁK (kiles az ablakon) Nincs. Miért?
TANÁRNŐ Nehogy hallgatózzanak. Nekem már mindegy, de nektek még bajotok származhatna belőle.
HARCIAS DIÁK (gyanakvóan) Mit akar ezzel?!
SZERELMES DIÁK Szokatlan!
HARCIAS DIÁK Mi szokatlan?!
SZERELMES DIÁK Ez a némaság… (Ábrándosan) Se puskaropogás, se ágyúdörej… Még a folyón túl is békesség honol.
HARCIAS DIÁK A folyón túl?! Azok az ellenségeink! Biztosan készülnek valamire. Csak altatnak, hogy aztán lecsaphassanak!
DIÁKLÁNY Miért? Szerinted ők nem emberek? Csupán gyilkoló gépek, akik nem vágynak egy kis csendre, nyugalomra, a virágok illatára, patakcsobogásra… szerelemre?… (Komoran) Az életre…
SZERELMES DIÁK Menjünk ki, ússzunk egyet!
DIÁKLÁNY Megbolondultál?! Tele van aknákkal… Meg tetemekkel…
HARCIAS DIÁK (kikelve magából) A folyó szent hely, amelyet honfitársaink vére festett vörösre. Ne merészeld megszentségteleníteni!
TANÁRNŐ Tarthatnánk végre órát?! (A szerelmes diákhoz) Légy szíves, foglalj helyet… Köszönöm. Akkor visszamennék a kezdetek kezdetére…
HARCIAS DIÁK (közbevág) Amikor még a folyón túli rész is a miénk volt. De a gazok elvették tőlünk!
TANÁRNŐ Nem biztos. Ők határozottan állítják, hogy a folyón túli rész az övék volt. Sőt, a folyón innen is az övék volt.
HARCIAS DIÁK Ahol most vagyunk? Kik állítják ezt?!
TANÁRNŐ A folyón túliak.
HARCIAS DIÁK Az lehetetlen, hogy az övék lett volna! Ez őseink földje, ahol nagyapáink nagyapái születtek, és védték rendületlenül évszázadokon át!
TANÁRNŐ Pedig a folyón túli iskolákban ezt tanítják.
HARCIAS DIÁK Akkor hazudnak! Persze hogy hazudnak! Csak azért állítják, hogy még elvakultabbá tegyék azt a nemzedéket, amely majd a gyűlölettől fűtve, fegyverrel a kezében meg akarja kaparintani a területeinket!
DIÁKLÁNY De nálunk is ugyanez zajlik!
TANÁRNŐ Az igazságot mára már senki nem tudja. Annyit ferdítették és titkolták a történelmünket az idők során. Talán majd ti egyszer kiderítitek… Hogy valójában megtudjuk, hogy honnan jöttünk és kik vagyunk… Hogy kik azok, a folyón túlról… Hátha mindenki megbékélne egyszer, ha ismernénk a gyökereinket.
HARCIAS DIÁK (feldúlva) Tanárnő! A tanárnő melyik oldalon áll?! (Berepül egy kézigránát az ablakon. Mindenki földre veti magát, de a gránát nem robban fel.)
TANÁRNŐ Feküdj!
HARCIAS DIÁK (röhögve) De bénák! Elfelejtették kibiztosítani! Így nem fog felrobbanni! (Dobigálja az egyik kezéből a másikba a gránátot.)
DIÁKLÁNY Ne hülyéskedj, te!
HARCIAS DIÁK Na ugye, igazam lett! Ez a kis látszatbéke csak arra volt jó, hogy lankassza éberségünket! De rajtunk nem fognak ki!
TANÁRNŐ (higgadtan) Óvatosan tedd le azt a gránátot! Ide a katedrára. Nehogy valakinek baja essen.
HARCIAS DIÁK Én kidobom az ablakon!
DIÁKLÁNY Te őrült, ne tedd!... Még eltalálsz valakit. (Megfogja a kezét.)
HARCIAS DIÁK Az is a célom! Nyírjuk ki a kutyákat!
DIÁKLÁNY (a szerelmes diákhoz) Gyere, segíts már, vegyük el tőle!
TANÁRNŐ Uramisten, vigyázzatok! (Dulakodva lefogják, majd a szerelmes diák megszerzi a gránátot.)
DIÁKLÁNY Ez meleg volt.
SZERELMES DIÁK Ha ez egy csokor virág volna, neked adnám.
DIÁKLÁNY Inkább csokoládéra hasonlít. Egy nagy, húsvéti csokitojásra.
SZERELMES DIÁK Vagy ékszeres dobozra. Két jegygyűrűvel a mélyén. Vagy akár rumbatök is lehetne. (Dalolva rázogatja) Hajjajjajjajj! Hajjajjajjajj!
DIÁKLÁNY Ne, kérlek ne! (Közrefogja a két tenyerével a fiú kezében levő gránátot.)
TANÁRNŐ Megint lőnek. (Fegyverropogás hallatszik.)
SZERELMES DIÁK Nem sokáig tartott…
DIÁKLÁNY Volt itt béke egyáltalán?
TANÁRNŐ Volt, egy rövid ideig.
SZERELMES DIÁK Én emlékszem. Nagyon kicsi voltam, de már virágot adtam a békefenntartóknak. És énekeltünk nekik. Énekeltünk lelkesen, ők meg csokoládét osztogattak.
TANÁRNŐ Aztán elmentek. Kivonultak végleg. Büdös lett a helyzet.
HARCIAS DIÁK Adjátok vissza! Könyörgöm, adjátok vissza! Nem érzem magam biztonságban nélküle.
DIÁKLÁNY Csak akkor vagy erős, ha fegyver van a kezedben, mi?
SZERELMES DIÁK (a tanárnőhöz) Jobb lesz, ha ezt elteszi óvatosan a fiókjába. (Átnyújtja a gránátot) Óvatosan… Én enélkül is erős vagyok. Néha úgy tűnik, hogy hegyeket tudnék elmozdítani, mert mindenben téged látlak és érezlek: a hajad illatát, a mosolyodat…
DIÁKLÁNY Jó lenne, ha meg tudnád állítani ezt az egészet.
SZERELMES DIÁK Ha kimennék a harctérre, képtelen lennék az ellenségre lőni, mert őbenne is csak téged látnálak. És a kézigránátot is meg tudnám csókolni, mert…
DIÁKLÁNY Hagyd már abba! Kérlek… (A puskaropogás egyre erősödik, ordítozás és dulakodás hangjai szűrődnek be, majd kis megszakításokkal az ajtón dörömbölnek.)
TANÁRNŐ (higgadtan, de határozottan) Ne nyissátok ki! (Tovább kötöget) Toljátok a padokat az ajtóhoz, nehogy benyomják.
DIÁKLÁNY Uramisten, ezek megölnek!
SZERELMES DIÁK Én nem hagyom! (Az ajtó elé tolják, majd egymásra rakják a padokat.)
HARCIAS DIÁK Bár kimentem volna és leszedtem volna belőlük egypárat! Akkor nem nyomultak volna idáig! (A dörömbölés a padokat rezegteti.)
DIÁKLÁNY Be fogják törni!
TANÁRNŐ (nyugodtan kötögetve) Nem, ha megtámasztjátok. (A tanulók nekifeszítik hátukat a padoknak.)
DIÁKLÁNY Ha bejutnak, megölnek minket?
HARCIAS DIÁK Én küzdeni fogok! Majd egyenként szedem le őket!
DIÁKLÁNY És mégis hogy, fegyver nélkül, te hős?
HARCIAS DIÁK Nekik rontok, és átharapom a gégéjüket!
SZERELMES DIÁK Én inkább meggyőzném őket, hogy teljesen fölösleges ez a lövöldözés.
HARCIAS DIÁK Azokat a kreatúrákat csak szuronnyal lehet meggyőzni. Vagy, ha kikaparjuk a szemüket!
SZERELMES DIÁK (a lányhoz, az erőlködéstől lihegve) Sohasem mondtad, hogy szeretsz!
DIÁKLÁNY (túlordítva az egyre erősödő zajt) De mondtam!
SZERELMES DIÁK Én nem emlékszem!
DIÁKLÁNY Nem emlékszel, mert mindig a fellegekben jársz.
SZERELMES DIÁK Hallani akarom! Lehet, hogy több alkalom nem lesz rá. Mondd ki, hogy szeretsz! (Három vagy négy pisztolylövés dörren el közvetlenül az ajtó mögül, majd néma csend lesz.)
DIÁKLÁNY (rövid hallgatás után) Csend van… Újra…
HARCIAS DIÁK Legyűrtük a gazfickókat!
DIÁKLÁNY Te jó ég! És ha nem az ellenség volt? Hanem a mieink menekültek a golyók elől? És mi nem engedtük be őket… Szedjük le gyorsan a padokat… Hátha vannak túlélők… (Pakolnak.)
HARCIAS DIÁK Ez történik, ha menekülünk és nem nézünk farkasszemet az ellenséggel. A világ szégyenére hátunkba kapjuk a golyót.
DIÁKLÁNY Ne légy szívtelen!
SZERELMES DIÁK Szépen sorba rakjuk őket, s egymás vállára borulva majd sírunk…
DIÁKLÁNY Befognátok már?! (Kinyitják az ajtót.)
TANÁRNŐ (halkan) Csak lassan, semmi hirtelen mozdulat… (A tanulók megállnak az ajtóban.)
DIÁKLÁNY Itt nincs senki!
HARCIAS DIÁK Eltakarodtak a gyávák!
SZERELMES DIÁK Úgy döntöttek, hogy életben maradnak. (Újra lövések hallatszanak a távolból.)
TANÁRNŐ (nyugodtan) Gyertek be, nehogy valakinek baja essen. (A fiatalok becsukják az ajtót, és beülnek a padba.)
DIÁKLÁNY De tényleg, ha a mieink lettek volna…
TANÁRNŐ Így volt a legokosabb… Nem kockáztathattunk. Bármi áron életben kellett maradnotok. Nem szabad lelövessétek magatokat.
DIÁKLÁNY De tanárnő… Miért lőnek minket?
TANÁRNŐ Mert mi is lőjük őket.
DIÁKLÁNY És mi miért lőjük őket?
HARCIAS DIÁK (gépies határozottsággal) Mert elvették tőlünk, ami a miénk!
TANÁRNŐ Ők úgy tudják, hogy mi vettük el, ami az övék.
HARCIAS DIÁK (egyre tüzesebben) Ez szemenszedett hazugság! Diverziós propaganda! (Csengetnek.)
SZERELMES DIÁK Végre szívhatunk egy kis friss levegőt. (A lányhoz) Szedek neked egy csokor virágot!
HARCIAS DIÁK (lelkesen) Úgy van, szünetre!
TANÁRNŐ (felemeli a hangját) Gyerekek, ne! Inkább bújjatok el, én majd kimagyarázom valahogy!
HARCIAS DIÁK Szó sincs róla! A rendelet világosan kimondja, hogy bármilyen körülmények között, még fegyveres konfliktus esetén is kötelesek vagyunk kimenni szünetre, hogy az ellenség ne tarthasson gyávának! Ha gyengének mutatkozunk, elveszünk. Ha viszont magabiztosnak, fittyet hányva halálos ellenségeink megfélemlítő mesterkedéseire, akkor miénk lehet az az előny, amely egy pszichológiai hadviselésben egyenesen repít célunk, a végső győzelem felé! Bátran kiállunk a golyózáporba, és ezzel zavarba hozzuk őket! Ezért kötelességünk kimenni szünetre!
SZERELMES DIÁK Olyan rég nem másztam fára. Tépek egy orgonát.
DIÁKLÁNY Csak azt ne! Még eltalálnak!
TANÁRNŐ (egyre kétségbeesettebben) Ha kérdeznék, én váltig állítanám, hogy azért maradtatok bent, mert betegek vagytok… Álljatok meg! Vagy mert a szünetben is felmérőt íratok hazafias öntudatból… Könyörgöm… még mindig lőnek… Maradjatok bent! Könyörgöm… (Lövések közepette a tanulók kimennek) Vigyázzatok magatokra! (Utánuk kiált) Feküdjetek le a földre! (Mély csend ül az osztályteremre, aztán az ajtó felől sírás hallatszik) Ki van itt? (Kinéz az ajtó mögé, és kézen fogva bevezet egy kisfiút) Miért sírsz?
KISFIÚ Félek, nagyon félek.
TANÁRNŐ A szünettől?
KISFIÚ Igen… Olyan hangosan süvítenek a golyók.
TANÁRNŐ (magához öleli) Nem baj, majd én elbújtatlak. Szegénykém, mennyire reszketsz… Mássz be a szekrénybe, és próbálj valami szépre gondolni. Attól majd elalszol, és elmúlik a félelmed.
KISFIÚ Mire gondoljak?
TANÁRNŐ Valami szépre.
KISFIÚ Az micsoda?
TANÁRNŐ Már én sem emlékszem… Bújj el gyorsan, nehogy megtaláljanak. Ne félj, itt biztonságban leszel.
KISFIÚ Én inkább hazamennék. A bátyám majd hazavisz.
TANÁRNŐ A bátyád ebbe az osztályba jár?
KISFIÚ Igen. (Csengetnek.)
TANÁRNŐ Arra most nincs idő. Bújj el! (A kisfiú bemászik a szekrénybe, a tanárnő rácsukja az ajtót.)
HARCIAS DIÁK (érkezik a lánnyal) Kis híján eltaláltak. De megfizetnek ezért! Elkapom és megnyuvasztom őket!
DIÁKLÁNY (kábultan) Mindnyájan megfizetünk… Mindenért…
TANÁRNŐ Üljetek a helyetekre!
DIÁKLÁNY (eszelősen) Mindenért megfizetünk…
TANÁRNŐ (higgadtan) Rosszul vagy?
DIÁKLÁNY Megfizetünk…
TANÁRNŐ (a harcias diákhoz) Légnyomás?
HARCIAS DIÁK Nemcsak.
TANÁRNŐ (rosszat sejtve) Ő… Ő hol van? (Néma csend) Mért vagytok csak ketten?! (Szünet) Ő hol van?!
DIÁKLÁNY (könnyeivel küszködve) Megfizetett…
TANÁRNŐ Ó istenem, hogy történt?
DIÁKLÁNY Felmászott a fára, és tépett nekem egy szál orgonát… Akkor még semmi baja nem volt… Aztán szelíden elmosolyodott, és felém nyújtotta… Akkor érte a lövés… Szívéhez kapott és összerogyott. Üveges tekintettel bámulta az eget. Én letérdeltem mellé. De lefogtak és elvonszoltak… Pillanatok alatt átláthatatlan tömeg vette körül… Aztán megérkeztek a szanitécek…
HARCIAS DIÁK (gépiesen) Így jár, aki nem elég éber…
DIÁKLÁNY (közbevág) Te csak hallgass! Falhoz lapultál, és földbe gyökerezett a lábad. Moccanni sem tudtál a félelemtől!
HARCIAS DIÁK Igen, mert megbénított a tehetetlenség! Hogy nem lőhetek vissza! Hogy nem vághatunk vissza!
TANÁRNŐ Már visszavágtunk ezerszer. Ne vidd vásárra a bőrödet, mert lement az ára.
HARCIAS DIÁK Akkor itt döglünk meg mindnyájan, vigyorral a képünkön, egy csokor virággal a kezünkben! Ez a magasztos, szép halál! Küzdelemben, csatában elesni, az más!
DIÁKLÁNY Fejezd már be, te marha! (Elkezdi ütlegelni a fiút) Fejezd már be! Azt a virágot a saját sírjára szedte, te barom! (A fiú lefogja a lányt) És most mi lesz? Eltöröd a nyakamat és kibelezel, mint egy libát? (Próbálja kiszabadítani magát a fiú karjaiból.)
TANÁRNŐ (szét akarja őket választani) Gyerekek! Könyörgöm… (Az ajtóban megjelenik bekötözött vállal a harmadik diák. A többiek abbahagyják a dulakodást, és döbbenten állnak.)
DIÁKLÁNY Te élsz?
TANÁRNŐ Istenem! Gyermekem…
SZERELMES DIÁK (vidáman) Kutya bajom, csak egy kis horzsolás!
TANÁRNŐ Kész csoda…
SZERELMES DIÁK (lelkesen) A golyó szerencsére elkerülte a szívemet. Belecsípett a karomba, és távozott. Attól ájultam el. Bekötöztek és most itt vagyok. De képzeljétek! Felterjesztettek kitüntetésre, mivelhogy háborús sebesültnek számítok, mert úgy szól a törvény, hogy minden háborús sebesült kitüntetést kap…
HARCIAS DIÁK Gratulálok. Azért tartunk ott, ahol tartunk, mert ebben a háborúban a gyávákat tüntetik ki, és nem az igazi hősöket. Szép kis példát mutatunk! Arra buzdítanak, hogy otthon a fotelből nézzük a háborút, mint egy focimeccset, mert így is, úgy is hősnek kiáltanak ki!
TANÁRNŐ A szájhősökből meg értelmetlen és ismeretlen hősök lesznek… És már túl sokan vannak. (Kopognak az ajtón) Biztosan az iskolamester lesz, hogy hivatalosan is bejelentse a történteket… Jöjjön be!
ELLENSÉG (több sebből vérző, egyenruhás fiatalember beront az ajtón) Vizet!... Vizet! (Összeesik.)
TANÁRNŐ Uramisten!
DIÁKLÁNY Egy katona!
ELLENSÉG (agonizálva) Vizet…
HARCIAS DIÁK Vigyázzunk! Nem a mi egyenruhánkat hordja!
SZERELMES DIÁK Egy ellenség?
HARCIAS DIÁK A nyavalyások már ide is betörnek! (Már rugdosná.)
TANÁRNŐ Megállni! Hisz ő is ember…
HARCIAS DIÁK De milyen ember?!
DIÁKLÁNY Adjunk neki vizet!
TANÁRNŐ Húzzátok a fal mellé, gomboljátok ki a zubbonyát, és támasszátok fel a fejét!
HARCIAS DIÁK Én nem nyúlok hozzá, bottal sem piszkálnám!
DIÁKLÁNY (megfogják a katonát a szerelmes diákkal együtt) Vizet, gyorsan!
SZERELMES DIÁK Van egy kis víz a virágvázában!
TANÁRNŐ Én hozok friss vizet kintről! (Indulna.)
DIÁKLÁNY Már késő. Azt hiszem…
SZERELMES DIÁK (fölé hajol) Nem lélegzik.
HARCIAS DIÁK Jól is teszi, különben agyonütöttem volna.
DIÁKLÁNY Te mekkora szociopata marha vagy! Téged be kéne záratni!
TANÁRNŐ (komoran) Tényleg meghalt…
DIÁKLÁNY Biztos?
TANÁRNŐ Én a halált már kilométerekről megismerem. Biztos.
SZERELMES DIÁK Egészen emberformája volt… Szegény… Biztosan ő is szeretett valakit…
TANÁRNŐ Szemüveget hordott…
DIÁKLÁNY Valami kezdő tanár lehetett…
SZERELMES DIÁK Vagy egy eminens diák érettségi előtt…
DIÁKLÁNY Még előtte volt az egész élet…
TANÁRNŐ Talán tudott valamit az enyéimről…
DIÁKLÁNY Kikről?
TANÁRNŐ A folyón túliakról… Hogy nem esett-e bajuk…
DIÁKLÁNY A tanárnőnek vannak a folyón túl…
TANÁRNŐ Igen…
SZERELMES DIÁK De romantikus…
DIÁKLÁNY A folyó túlsó oldalán nem élnek magunkfajták. Akkor a tanárnő is…
TANÁRNŐ Igen…
SZERELMES DIÁK És mégis hogy?...
TANÁRNŐ Már régen történt… Az alatt a rövid békeidő alatt.
SZERELMES DIÁK Mikor még itt voltak a békefenntartók…
DIÁKLÁNY Meséltek a szüleim róluk… A kék sisakosok…
TANÁRNŐ Gyönyörű májusi nap volt, mint most. A folyónál mostam, mert még nem állították helyre a vízvezeték-hálózatot… Felborítottam a mosdótálat, és a frissen mosott ruhákat elsodorta a víz… Próbáltam kihalászni, de megcsúsztam, és engem is elvitt… Úszni nem tudtam. Nem tanulhattam meg, mert a folyó gyerekkoromban is harcok színhelye volt, akár most. És már azt hittem, hogy paradox módon nem a harcok alatt, hanem a békében fogok meghalni, amikor egy erős kéz megragadott. Aki megmentett, később a férjem lett és gyermekeim apja. De már egyikük sincs. Őket is elvitte, de nem a víz, hanem a háború. Bár engem is elsodort volna…
DIÁKLÁNY És hogy tudtak beilleszkedni?
TANÁRNŐ Akkoriban sokan menekültek ide a háborús zónából, mivelhogy itt béke volt. Úgy mutatott be a családjának, mint menekültet. Aztán megint minden újrakezdődött… És azóta nem hallottam semmit felőlük. Teljesen elszakadtam a rokonaimtól… Pedig már csak ők maradtak, ha maradtak… Férjemet egy bomba szakította több darabba a fronton, a fiam pedig színházba menet rálépett egy aknára. Az életemnek így semmi értelme… Várom, hogy rám is sor kerüljön minél hamarabb.
DIÁKLÁNY Talán ha felkutatná a rokonait, új életcélt kapna…
HARCIAS DIÁK Akkor a tanárnő ideológiailag nem megbízható személy! Úgymond „egészségtelen” származású. Hogy is kerülhetett egyáltalán a tanügyi rendszerbe?! Ilyen fontos tantárgyat magára bízni! Így soha nem nyerhetünk háborút! Biztosan kijátszotta a rendszert, hogy aztán belülről bomlasszon.
TANÁRNŐ Én nem játszottam ki senkit. Nagyon elfogytak azok, akik még taníthatnának. Ha nem haltak meg, akkor meg kivándoroltak. Elmenekültek erről az átkozott helyről. Úgyhogy maradtam én meg a hozzám hasonlók. Akik beletörődtek a sorsukba. Valakinek maradnia is kell…
SZERELMES DIÁK Már megint hallgatnak a fegyverek. Úgy látszik, kifogytunk a munícióból. Nem bírom ezt a levegőtlenséget! Menjünk ki és nézzük meg a naplementét.
DIÁKLÁNY Még dél van. Különben is, felhős az ég.
TANÁRNŐ Azért nem bombáznak.
HARCIAS DIÁK Ó, ezek nagyon agyafúrtak. Mérföldekről is képesek vaktában eltalálni egy svábbogarat. A mai modern eszközökkel…
TANÁRNŐ Engem valahogy elkerültek, pedig semmi értelme az életemnek.
SZERELMES DIÁK De taníthat, és az magasztos érzés lehet. Gyönyörű küldetés!
TANÁRNŐ Ha nem mondhatom ki az igazságot, akkor semmit nem ér. Arra kényszerítenek, hogy hazudjunk. Hazugságokkal tömjük tele a fejeteket. Abban nincs semmi felemelő. Gúzsba kötve kell belétek szajkóznom a sok handabandát, melytől lelkesen meneteltek a pusztulásba. Akkor inkább pusztuljak én is.
DIÁKLÁNY De valakinek csak fel kell nyitnia a szemünket.
SZERELMES DIÁK Hogy álmodhassunk!
HARCIAS DIÁK Nyitott szemmel?
DIÁKLÁNY Nem is elvakultan!
TANÁRNŐ Lehet, hogy már én sem látok világosan. Innen belülről túlságosan zavaros… (Kicsapódik az ajtó, és belép rajta egy állig felfegyverzett katona) Uramisten!
HARCIAS DIÁK Ő a miénk! Nem kell megijedni! Győzelem!
ÖNGYILKOS KATONA Győzelem!
TANÁRNŐ A frászt hozta ránk! Így betörni…
ÖNGYILKOS KATONA Meg kell tennünk, amit megkövetel a haza!
TANÁRNŐ Végül is… Jó, hogy jött.
ÖNGYILKOS KATONA Mi mindig jókor vagyunk jó helyen!
TANÁRNŐ Mert itt fekszik egy elesett katona… A folyón túlról… El kéne szállítani…
ÖNGYILKOS KATONA Egy ellenséges fenevad?!
HARCIAS DIÁK De kinyírtuk!
DIÁKLÁNY Nem mi öltük meg, csak…
HARCIAS DIÁK A haza igaz szolgálói végeztek vele, nem is ti! Mi, a hazafiak!
TANÁRNŐ Akkor fogjátok meg, gyerekek…
ÖNGYILKOS KATONA Megállni! Előbb megvizsgálom, ne legyen nála kibiztosított gránát vagy öngyilkosbomba. Ezektől minden kitelik. Még halálukban is képesek pusztítást okozni. (Odamegy a halotthoz, és vizsgálódik) Úgy látom, hogy nincs nála semmi ilyesmi… De sajnos nem szállíthatjuk el… Már a mieinket sincs hova temetni, nemhogy az ellenséget! Később majd foglalkozunk vele… Végül is, nem ezért jöttem. Gyerekek, nem láttatok egy kisfiút?
SZERELMES DIÁK Itt bent az osztályban?
DIÁKLÁNY Nem láttunk…
ÖNGYILKOS KATONA Egy elemi iskolást.
HARCIAS DIÁK Én sem láttam.
ÖNGYILKOS KATONA Biztos?!
HARCIAS DIÁK Én kiszúrtam volna.
TANÁRNŐ Nem… nem. Miért?
ÖNGYILKOS KATONA Mert megszökött a szünetről. Az osztályában sincs. Ez megengedhetetlen!
HARCIAS DIÁK A gyáva!
ÖNGYILKOS KATONA A gyenge egyedeket be kell gyűjteni és példát kell statuálni. És akkor már ilyen zsenge korban megtanulják, hogy a haza mindenekelőtt! Máskülönben a félelem úrrá lesz rajtuk, és a nemzetünk vesztét okozza! Akkor mentem is. Szóval, biztosan nem látták…
TANÁRNŐ Nem.
ÖNGYILKOS KATONA Győzelem!
HARCIAS DIÁK Győzelem, testvér!
ÖNGYILKOS KATONA Győzelem… Azért lenne itt még valami… Majdnem elfelejtettem…
TANÁRNŐ Az elesett katona.
ÖNGYILKOS KATONA Nem, nem…
TANÁRNŐ Akkor mégis micsoda?!
ÖNGYILKOS KATONA Nagyon kényes dologról volna szó…
TANÁRNŐ Mondja már! Tudja, szeretnék órát tartani!
ÖNGYILKOS KATONA Csak egy perc az egész, és már nem is zavarom!
TANÁRNŐ Bökje ki!
ÖNGYILKOS KATONA Akkor gyorsan elmondom… Önkénteseket keres a hadsereg egy titkos küldetéshez.
DIÁKLÁNY Nagy ügy. Ha olyan titkos, miért kiáltják világgá?!
TANÁRNŐ Remek! Már óra közben is zaklatnak ezzel. Nem látja, hogy még gyerekek?!
ÖNGYILKOS KATONA Egy fiatalnak tiszta a szíve, a lelke és a gondolkodása. Ilyenekre van szükségünk. Jobban tudnak koncentrálni a feladatra. De jelzem, nem kényszerítünk senkit. Nem is kényszeríthetünk. Nem lenne humánus!
TANÁRNŐ (enyhe gúnnyal) De emberségesek… Nyugodtan elmehet, nincs közöttünk senki…
HARCIAS DIÁK De van!
ÖNGYILKOS KATONA Kicsoda?
HARCIAS DIÁK Én! Igenis, én!
DIÁKLÁNY Nem vagy normális!
SZERELMES DIÁK Menjünk inkább pecázni.
DIÁKLÁNY Te megbolondultál!
HARCIAS DIÁK Nem bolondultam meg, épp ellenkezőleg, most jött meg az eszem!
TANÁRNŐ Kérlek, fiacskám, erre még aludj egyet…
HARCIAS DIÁK Eleget aludtam! Most már cselekednem kell!
SZERELMES DIÁK Ha nem mész el, én meghívlak egy sörre.
DIÁKLÁNY Tudom, hogy szereted megjátszani a kemény fiút, de hidd el, hogy a valóság más. A harctér nem egy kellemes hely. Ismerlek. Ugyanúgy nem bírod az ágyúdörejt, mint mi.
HARCIAS DIÁK Éppen azért jött el az ideje annak, hogy bebizonyítsam, le tudom gyűrni a félelmet, és másmilyen vagyok, mint ti!
SZERELMES DIÁK Arról volt szó, hogy együtt érettségizünk le.
TANÁRNŐ Igen, arról volt szó.
HARCIAS DIÁK Ó, addigra visszatérek…
ÖNGYILKOS KATONA Azt nem hiszem!
TANÁRNŐ Micsoda?!
ÖNGYILKOS KATONA Mi nem térhetünk vissza!
TANÁRNŐ Miért?
ÖNGYILKOS KATONA Azt nem árulhatom el! De nem térhetünk vissza…
TANÁRNŐ Szóval öngyilkos küldetés…
ÖNGYILKOS KATONA Azért kell körültekintően kiválasztani azokat, akik az alakulatunkhoz akarnak csatlakozni. A megdicsőülést bárki nem érdemelheti ki. Csak a valódi hazafiak.
HARCIAS DIÁK Én valódi hazafi vagyok! Veletek tartok a küzdelembe!
DIÁKLÁNY Te csak ülj le a fenekedre! A szájcsatákhoz jobban értesz!
TANÁRNŐ Édes fiam, gondold meg…
HARCIAS DIÁK Átgondoltam! Megyek!
TANÁRNŐ (a katonához) Kérem, ne vegye komolyan. Csupán a lelkesedés fűti.
ÖNGYILKOS KATONA Az a legfontosabb, a lelkesedés.
HARCIAS DIÁK Kész vagyok életemet adni véreimért és a honért! Induljunk!
ÖNGYILKOS KATONA Ácsi! Mint mondtam, ez nem ilyen egyszerű… Körültekintően kell eljárnunk. Sajnálom…
DIÁKLÁNY Ne sajnálja, keresgéljen máshol!
TANÁRNŐ Helyes. Köszönjük, hogy meglátogatott, de gondolom, hogy van jobb dolga is a honvéd úrnak…
ÖNGYILKOS KATONA Tulajdonképpen nincs…
TANÁRNŐ Nincs?
ÖNGYILKOS KATONA Nincs…
SZERELMES DIÁK Akkor tanítson katonadalokat. Olyan szerelmes katonadalokat.
HARCIAS DIÁK Ne hallgasson rájuk! Maga értem jött!
ÖNGYILKOS KATONA Lehet, lehet… De előbb meg kell győződnöm, hogy maga teljes mértékben alkalmas egy ilyen kényes küldetésre. Mert, ugyebár, nem elég csak a lelkesedés… Megkérdőjelezhetetlen bizonyíték szükségeltetik arról, hogy bármilyen körülmények közt képes elvégezni azt a kötelességét, amit a haza rárótt! Csak akkor léphet be közénk, ha megingathatatlan a hite a véső győzelemben, és ezért mindent fel fog áldozni.
TANÁRNŐ Most már tényleg fejezzük be! Távozzon, kérem, vagy panaszt teszek a főparancsnokságon.
ÖNGYILKOS KATONA Onnan küldtek.
TANÁRNŐ Szóval már idáig alacsonyodtak…
ÖNGYILKOS KATONA Tessék?
TANÁRNŐ Semmi, semmi… Csak tudja, elhatározták, hogy együtt fogunk… Együtt fognak leérettségizni… Mind… Érti, ugye? Meg aztán nehezen is viselnék el a harctéri körülményeket. Higgyen nekem, én ismerem őket.
HARCIAS DIÁK Szóval gyáva vagyok, mi?! (A katonához) Akar megingathatatlan bizonyítékot a hazafiságomra?!
ÖNGYILKOS KATONA Hogy mire?
HARCIAS DIÁK Maga mondta, bizonyítsam be, valódi hazafi vagyok.
ÖNGYILKOS KATONA Igaz, igaz!
HARCIAS DIÁK Ha beszolgáltatok egy népellenséget vagy egy kémet, az hazafias tettnek számít?
ÖNGYILKOS KATONA Természetesen.
HARCIAS DIÁK Minden kétséget kizáróan alkalmasnak tekintenek?
ÖNGYILKOS KATONA Minden kétséget kizáróan. De mégis kit szeretne feljelenteni? Egy szomszédját?
HARCIAS DIÁK Nem.
ÖNGYILKOS KATONA Egy iskolatársát?
HARCIAS DIÁK Nem igazán…
ÖNGYILKOS KATONA Akkor kicsodát?
HARCIAS DIÁK A tanárnőt!
DIÁKLÁNY Te disznó!
SZERELMES DIÁK Neked az agyadra ment a háború! Inkább szeretkezz vagy írjál verseket…
ÖNGYILKOS KATONA És miből gondolja, hogy a tanárnő kém?
HARCIAS DIÁK Először is, nem közülünk való. A folyó túlsó oldalán született. Másrészt pedig olyan gondolatokat terjeszt a diákjai körében, amellyel aláássa a tanainkat!
ÖNGYILKOS KATONA Aláássa a tanainkat?
HARCIAS DIÁK Kételyt ébreszt a tanítványaiban. Elidegeníti őket a háború szent eszméjétől! Gyávaságra buzdít… meg kötöget.
ÖNGYILKOS KATONA Kötöget?!
HARCIAS DIÁK Igen, kötöget.
ÖNGYILKOS KATONA Gyanús.
HARCIAS DIÁK Fölöttébb gyanús!
ÖNGYILKOS KATONA Így jelezhet a társainak…
HARCIAS DIÁK Információkat továbbít!
ÖNGYILKOS KATONA Az ügynökök nagyon leleményesek. Egyszer elkaptunk egy kémet, aki úgy jelzett, hogy a ceruzáját hegyezte. A kötés mozdulatai egy egész kódrendszert rejthetnek. Majd kihúzzák belőle az illetékesek! (A tanárnőhöz) Fel tud hozni valamit a mentségére?
TANÁRNŐ Semmit…
DIÁKLÁNY De tanárnő…
ÖNGYILKOS KATONA Maguk jobban teszik, ha meg sem szólalnak. Különben cinkossággal vádolunk meg mindenkit!
HARCIAS DIÁK Azért akasztás jár!
SZERELMES DIÁK Te felakasztanál, mint egy kabátot?!
DIÁKLÁNY Mint egy rühes macskát! Kitelik tőle.
HARCIAS DIÁK Veletek semmi bajom azon kívül, hogy puhányok vagytok. De a tanárnő felforgató elem. Káros a társadalmunkra!
ÖNGYILKOS KATONA Nincs nálam bilincs, meg kéne kötözni.
SZERELMES DIÁK Én mint kitüntetésre felterjesztett háborús hős, követelem, hogy fejezzék be ezt a bohóckodást!
DIÁKLÁNY Ehhez nincs joguk!
ÖNGYILKOS KATONA Nekünk bármihez jogunk van! (A harcias diákhoz) Fiam, kötözd meg a tanárnőt!
HARCIAS DIÁK Nincs mivel.
ÖNGYILKOS KATONA Használja a nadrágszíját.
HARCIAS DIÁK De akkor leesik a nadrágom.
ÖNGYILKOS KATONA Mi fontosabb magának, a nadrágja vagy a haza védelme?!
HARCIAS DIÁK Megértettem! (Kihúzza a nadrágszíját, és leesik a nadrágja.)
SZERELMES DIÁK Sikkes az alsód.
DIÁKLÁNY Ne félj, hamarosan neki is tele lesz!
ÖNGYILKOS KATONA Megkérem a tanárnőt, hogy ne tanúsítson ellenállást. Fiam, kötözd meg!
DIÁKLÁNY Én ezt nem hagyom annyiban! (A tanárnő és a harcias diák közé áll.)
SZERELMES DIÁK Én sem! (Ő is mellé áll.)
DIÁKLÁNY Ha egy ujjal is hozzáérsz a tanárnőhöz, én megfojtalak!
HARCIAS DIÁK Nagyon megijedtem! (Félrelökné a lányt, de az rácsimpaszkodik és dulakodni kezdenek.)
ÖNGYILKOS KATONA (levegőbe lő) Szemrebbenés nélkül lelövöm magukat, ha sokat agitálnak!
DIÁKLÁNY Ezt nem teheti!
ÖNGYILKOS KATONA De igenis, megtehetem! Ezennel magukat is letartóztatom!
SZERELMES DIÁK Mégis milyen alapon?
ÖNGYILKOS KATONA Katonai akció szabotálása miatt. (A harcias diákhoz) Kötözze meg őket is!
HARCIAS DIÁK Ide a derékszíjakkal!
SZERELMES DIÁK Nekem nincs, csak nadrágtartóm.
HARCIAS DIÁK Az is jó lesz. (A lányhoz) És neked?
DIÁKLÁNY Keresd meg!
ÖNGYILKOS KATONA A nadrágtartó elég lesz mindkettőjüknek! (A harcias diák megkötözi a két osztálytársát meg a tanárnőt.)
SZERELMES DIÁK Olyan, mint egy esküvői ceremónia. Egymáshoz kötöztek… &
