sétál felém
amikor a reggel még fagyott
könnycsepp az agyban, jönnek
keletről, ormánytól farokig,
esetlen balerinák.

Miként mondjam el nekik, hogy az este
visszautasítottam a vigasztalást? Öt esernyő,
öt fűzfa, öt híd és az árnyékaik!
Agyaraikat felemelik, az égbe akasztják,
odarohannék,

quartz hüvely és citrom. Mondhatnám,
hogy öt emlék van, de
igazságtalan lennék.
Inkább kavicsok menekülnek a szívbe.
Elvonulnak mellettem, megfordulok és követem őket,

órákig nem találkozunk senkivel.