[2012. augusztus-szeptember]

Fordította JÁNOSHÁZY GYÖRGY

SZEMÉLYEK:

OTHELLO, a velencei mór
DESDEMONA, felesége
MICHELE CASSIO, a mór hadnagya
BIANCA, kurtizán, szerelmes Cassióba
JAGO, a mór zászlósa
EMILIA, felesége
BOHÓC, Othello szolgája
VELENCE HERCEGE
BRABANZIO, Desdemona apja, velencei szenátor
GRAZIANO, öccse
LODOVICO, Brabanzio rokona
VELENCEI SZENÁTOROK
RODRIGO, velencei nemes, szerelmes Desdemonába
MONTANO, Ciprus kormányzója
HÍRNÖK
FUTÁR
Kísérők, tisztek, matrózok, ciprusi nemesek, muzsikusok

ELSŐ FELVONÁS

1. SZÍN
[Velence. Utca]
Jön Rodrigo és Jago
RODRIGO Egy szót se, Jago, rossz néven veszem,
Hogy te, aki erszényem úgy nyitottad,
Akár sajátodat, tudhattad ezt.
JAGO Te meg se hallgatsz! Mondj akárminek,
Ha csak álmodtam is ilyesmiről.
RODRIGO De azzal hitegettél, hogy utálod.
JAGO Köpj le, ha nem.
A városból három előkelőség
Személyesen kérlelte, hogy tegyen meg
A hadnagyának; jól tudom, mit érek,
Szavamra, megérdemlem ezt a rangot.
De fensőbbségesen és makacsul,
Hadászati zsargonnal teletűzdelt,
Tekervényes szócsépléssel kitér
Kérésük elől, és megjegyzi még:
„Én választottam is tisztet magamnak.”
No, de ki volt az?
Egy nagyralátó matematikus,
Firenzei, Michele Cassio,
Egy szép nőért eszét vesztett legény,
Ki embert még sohasem vitt csatába,
A harcrendről tán még annyit se tud,
Mint egy kamaszlány – csak teóriát,
Melyről csak tógás tanácsos beszélhet
Ily fényesen. A katonáskodása
Üres beszéd; de választott a mór,
S engem, aki próbát előtte tettem
Rodoszban és Ciprusban, más keresztény
És pogány földeken, félretaszíthat
Egy ilyen könyvelő. Egy számkukac
Lett a hadnagy, s én – Isten verje meg! –
Zászlós vagyok csak ő mórsága mellett.
RODRIGO Az égre, inkább volnék a bakója.
JAGO Nincs orvosság: ez a szolgálat átka.
Tetszéstől függ az előléptetés,
Nem rangsortól, melyben örököse
Az elsőnek az új. Ítélj magad:
Van-e bármily csekély okom szeretni
A mórt?
RODRIGO      Én így nem maradnék vele.
JAGO Nyugodt lehetsz, uram.
A magam célját szolgálom vele.
Nem lehetünk urak mind, s nem lehetsz hű
Bármilyen úrhoz. Láthatsz persze sok
Hajbókoló, készséges senkiházit,
Ki lelkesen viseli szolgaságát,
Amíg kell, mint urának szamara,
Kis abrakért, hogy vén fejjel kirúgják.
Csak ostort érdemel. De van olyan,
Ki szolgagöncöt hord, és szolgaarcot,
Ám önmaga ura marad szivében,
S míg gazdáját látszik szolgálni buzgón,
Maga gyarapszik, és megtollasodva,
Becsben lesz. Ennek van sütnivalója,
S efféle vagyok én is – mert ahogy te
Rodrigo vagy, ha én volnék a mór,
Jagónak lenni bizony nem kivánnék.
Magam szolgálom a szolgálatában.
Látja az ég, nem hűség s szeretet,
Csupán a saját hasznom az, mi sarkall.
Ha láthatóvá tennék tetteim,
Szívem igaz képét és céljait,
Hamarosan zekém ujjára tűzve
Viselném szívemet, és kandi csókák
Csipkednék. Én nem az vagyok, ami.
RODRIGO A vastag ajkunak őrült szerencse,
Hogy ezt elérte!
JAGO        Verd fel az apát,
Indítsd utána, mérgezd meg a kéjét;
Szólítsd ki, bőszítsd fel rokonait,
És bár ő tiszta levegőn lakik,
Áraszd el léggyel! Minden örömét
Telítsed bosszúsággal, gyötrelemmel,
Míg színét veszti.
RODRIGO Ez itt az apa háza. Bekiáltok.
JAGO Kiálts riadtan és iszonytatón,
Mint mikor éjjel népes városokban
Tűz támad.
RODRIGO (kiált) Brabanzio, Signor Brabanzio!
JAGO (kiált) Ébredj, Brabanzio, hé, megrabolnak!
Vigyázz, oda a lányod és a zsákod.
Tolvaj, tolvaj!
Fent egy ablakban megjelenik Brabanzio hálóköntösben
BRABANZIO Miért ez a borzalmas kiabálás?
Mi baj?
RODRIGO Uram, otthon van az egész család?
JAGO Az ajtó zárva mind?
BRABANZIO             Mért kérditek?

JAGO Megloptak, uram. Kapj ruhát magadra.
Szíved megtört, fél lelked odalett.
Most, éppen most, egy vén fekete bak
Nyomja fehér bárányod. Talpra, talpra!
Ébreszd az alvó polgárt vészharanggal,
Vagy nagyapává tesz mindjárt az ördög.
Kelj fel, ha mondom.
BRABANZIO  Elment az eszed?
RODRIGO Tisztelt signor, ismered-e a hangom?
BRABANZIO Nem én. Ki vagy?
RODRIGO Rodrigo a nevem.
BRABANZIO Hát nem Isten hozott.
Megtiltottam, hogy a házam kerülgesd.
Megmondtam neked nyíltan, érthetően,
Nem kapod meg a lányom – s megbomolva,
Telezabálva és borgőzösen
Idemerészkedsz, és pofátlanul
Felversz álmomból.
RODRIGO Uram, uram!
BRABANZIO De annyit mondhatok,
Van erőm hozzá, hogy e bosszuságot
Megkeserüld.
RODRIGO   Uram, légy türelemmel.
BRABANZIO Mit locsogsz itt rablásról? Ez Velence,
Házam nem hombár.
RODRIGO           Jó Brabanzio,
Őszinte, tiszta lélekkel jövök.
JAGO (Brabanzióhoz) A nemjóját, uram, olyan ember vagy te is, aki az Istent sem hajlandó szolgálni, ha az ördög parancsolja. Azért jöttünk, hogy a szolgálatodra legyünk, de amiért haramiáknak tartasz minket, kedvedre lesz, hogy berber csődör hágja meg a lányodat, az unokáid nyerítsenek, csatamének és málhás lovak legyenek a rokonaid?
BRABANZIO Miféle piszok csirkefogó vagy te?
JAGO Olyan ember vagyok, uram, aki elárulja neked: a lányod éppen papát-mamát játszik a mórral.
BRABANZIO Rohadt gazember vagy.
JAGO     Te meg szenátor.
BRABANZIO Ezért felelsz még. Ismerlek, Rodrigo.
RODRIGO Uram, felelek mindenért. De kérlek,
Ha tán kedvedre van, és – úgy tünik –
Hozzájárulsz, hogy szép leányodat
E fénytelen, borús éjféli órán
Testőrnek nem jobb, nem rosszabb személy,
Mint egy alkalmi szolga, gondolás,
Egy buja mór karja közé vigye…
De ha nem tudtad, megrovást szerintem
Nem érdemeltünk. Semmiképp. Ne hidd,
Hogy nincsen bennem jóérzés, tapintat,
S mulatságból csúfolkodom veled.
A lányod, ha nem adtál engedélyt rá,
Rút lázadást követ el, amikor
Hűséget és szépséget, észt s vagyont
Elpazarol egy hontalan, idétlen
Vadidegenre. Nézz magad utána:
Hogyha a lányt szobájában találod,
Csaló vagyok, és zúdítsd rám az állam
Törvényét.
BRABANZIO (kiált) Fáklyát, hé, csiholj tüzet!
Hívjátok elő minden emberem.
Meg is álmodtam valami hasonlót;
Nyomasztó módon kezdem hinni már.
Fáklyát hamar! El
JAGO      Ég áldjon, én megyek.
Nem illő és nem válik a javamra,
A mór ellen beszélnem, már pedig
Ha itt vagyok, muszáj; de jól tudom,
Ha meg is pirongatják, nem vetik
Félre ezért, mert úgy durrant bele
A most folyó ciprusi háborúba,
Hogy nem találnak hozzá foghatót
A vezérségre, érthető tehát:
Bár gyűlölöm, mint a pokol tüzét,
A szükség arra késztet, hogy kitűzzem
A szeretet jelét és zászlaját;
Nem többet, mint jelét. Hogy biztosan
Megleld, az Íjászhoz vezesd a népet;
Én ott leszek vele. Isten veled. El
Lent jön Brabanzio hálóköntösben, fáklyás szolgákkal
BRABANZIO Igaz a rossz hír. Elillant a lány,
S megutált életemből nem marad más,
Csak keserűség. Rodrigo, beszélj,
Hol láttad őt? – Eszét vesztett leány! –
A mórral?! – Ember így legyen apa! –
Honnan tudod, hogy ő volt? – Így becsapjon! –
Neked mit mondott? (A szolgákhoz) Több fáklyát ide!
Verjetek fel mindenkit! (Egy vagy több szolga el)
       Házasok már?
RODRIGO Én azt hiszem, igen.
BRABANZIO Hogy surrant ki? Így elárulni vérét!
Ne mérjétek leány lelkét, apák,
Azon, amit mutat. Nincs-e varázslat,
Mely ifjúság s szüzesség tisztaságát
Kikezdheti? Nem olvastál, Rodrigo,
Ilyesmiről?
RODRIGO          Olvastam, jó uram.
BRABANZIO (szolgákhoz) Hívd az öcsémet! (Rodrigóhoz) Bár te kaptad volna!
(Szolgákhoz) Erre, meg arra is! (Egy vagy több szolga el)
(Rodrigóhoz)   De tudod-e,
Hol csíphetjük el lányomat a mórral?
RODRIGO Azt hiszem, rajtaüthetek, ha adsz
Őrséget mellém, s velem jössz te is.
BRABANZIO Kérlek, vezess. Mindenhová beszólok;
Megtehetem. (Kiált) Hé, fegyverkezzetek,
És hozzatok néhány éjjeliőrt is.
Jó Rodrigo, neked hálás leszek.
Mind el

2. SZÍN
[Másik utca]
Jön Othello és Jago, fáklyás kísérőkkel
JAGO Katonaként öltem csatában embert,
De lelkiismeretem a kitervelt
Ölést nem bírja el. Hasznomra volna
Némelykor több komiszság. Tízszer is
Bordái közé szúrtam gondolatban.
OTHELLO Hagyd el, jobb így.
JAGO        De be nem állt a szája,
S olyan mocskos szavakkal emlegette
Nagyságodat,
Hogy a csöpp jóság, mi bennem rekedt,
Nehezen bírta el. De mondd, uram,
Megvolt az esküvő? Tudnod kell azt:
A szenátort nagyon becsűlik itt,
S szavának kétszeres a súlya, mint
A hercegének. Válni kényszeríthet,
Vagy a törvény bakafántoskodását
S tilalmait zúdítja rád, miket
Hatalma felfokoz.
OTHELLO         Csak mérgelődjék.
Sok szolgálatot tettem a tanácsnak,
Ez befogja a száját. S tudni kell,
És ha tisztesség itt a kérkedés,
Hirdetem is, hogy őseim királyi
Vérből származtak, s számos érdemem
Igazolhatja a fényes szerencsét,
Mely részemül jutott. Elmondhatom,
Hogy szeretem a bájos Desdemonát,
Másként szabad, kötetlen életem
Nem is szorítnám korlátok közé
Semmi kincsért.
Jön Cassio fáklyás tisztekkel
       De nézd, vajon ki jön?
JAGO A felgerjedt apa és hívei.
Jobb, ha bemégy.
OTHELLO        Nem, csak találjanak meg.
Tisztem és rangom, lelkem tisztasága
Szavatolnak érettem. Ők azok?
JAGO Janusra, nem hiszem.
OTHELLO A herceg emberei s hadnagyom!
Nyugalmas éjt, kedves barátaim.
Mi újság?
CASSIO          A herceg köszönt, vezér,
És kér, hogy lóhalálában jelentkezz,
Még ez órában.
OTHELLO      Mit gondolsz, mi baj?
CASSIO Ciprusból jöhetett hír, úgy hiszem;
Égető ügy lehet nagyon. A gályák
Tucatjával küldözgették ma éjjel
Egymás nyomában a futárokat;
Sok tanácsos felkelt és egybegyűlt már
A hercegnél. Sürgősen oda hívnak,
S mert otthon nem voltál található,
Három irányba küldött a tanács, hogy
Keressenek.
OTHELLO S ti megtaláltatok.
Épp csak beszólok még ide a házba,
S veletek tartok. El
CASSIO        Mondd, mi dolga itt?
JAGO Szárazföldön fogott gályát ma éjjel.
Ha díjául marad, úgy gazdag ember.
CASSIO Nem értem.
JAGO      Megnősült.
CASSIO           A felesége?
Jön Brabanzio és Rodrigo tisztekkel, fáklyákkal és fegyverekkel
JAGO A fele…
Jön Othello
(Othellóhoz) Indulunk, vezér?
OTHELLO              Megyünk.
CASSIO Egy másik csapat is téged keres.
JAGO Brabanzio ez. Vezérem, vigyázz!
Gonosz szándékkal jön.
OTHELLO      Megálljatok!
RODRIGO (Brabanzióhoz) Signor, a mór.
BRABANZIO          Szúrjátok le a tolvajt!
JAGO (kardot ránt) Rodrigo? Gyere csak, hadd csapjalak le!
OTHELLO Vissza a kardot, árt neki a harmat!
(Brabanzióhoz) Signor, inkább parancsolsz éveiddel,
Mint fegyvereddel.
BRABANZIO Gaz tolvaj, hova dugtad el a lányom?
Te pokoli lator, megbabonáztad,
Mert kérdem bárkitől, ki ésszel él:
Ha nem kötné lánccal sötét varázslat,
Ily gyengéd, boldog, szép leány, ki férjhez
Sem akart menni, és kikosarazta
A város gazdag aranyifjait,
Vállalná, hogy csúffá tegye magát,
S otthonából kormos melledre szökjék,
Hol nem gyönyör: borzalom várja csak?
Ítéljen a világ, a józan ész
Azt súgja, hogy megbűvölted galádul,
Megrontottad érzékeny ifjuságát
Kábítószerrel. Vizsgálják ki ezt!
Valószínű, s ésszel követhető.
Ezért letartóztatlak s perbe foglak,
Világcsaló, aki gyalázatos,
Törvénytelen mesterkedéssel élsz.
(A tisztekhez) Fogjátok nyomban el! Ha ellenáll,
Vegyetek erőt rajta.
OTHELLO            Vissza mind,
Kik mellettem vagytok, s a többi is!
Ha végszót kaptam, s vívni kell, tudom,
Nincs szükségem súgóra. Hova menjek,
Állni a vádat?
BRABANZIO   A börtönbe, addig,
Amíg törvény és bírósági rend
Felelni szólít.
OTHELLO   És ha megteszem?
A dologhoz vajon mit szól a herceg,
Kinek küldöttei itt várakoznak,
Hogy valamilyen sürgős államügyben
Hozzá kísérjenek?
TISZT (Brabanzióhoz)    Igaz, signor.
Tanácsot ül, és már utánad is
Küldött a herceg.
BRABANZIO         Mit, tanácsot ül?
Ily késő éjjel? Vigyétek csak el.
Ügyem nem semmiség. Maga a herceg
És bármelyik tanácsos társam is
Sajátjának érezheti bajom;
Mert ha elnézzük, türelmünk okán
Fölénk kerekedik jobbágy s pogány.
Mind el

3. SZÍN
[Tanácsterem]
A Herceg és Szenátorok asztalnál ülnek, fáklyás tisztekkel
HERCEG Ezekben a hírekben nincsen összhang,
Nincs hitelük.
ELSŐ SZENÁTOR  Ellentmondásosak.
A levelem százhét gályát jelent.
HERCEG Enyém száznegyvenet.
MÁSODIK SZENÁTOR         S kétszázat ez.
De hogyha nem is egyezik a szám –
És mindig vannak ilyen esetekben
Különbségek –, mindegyikben az áll,
Hogy török flotta vette célba Ciprust.
HERCEG És ez bizony meggondolkoztató.
A hírekben lehetnek tévedések,
De úgy vélem, helytállók lényegükben,
És ez ijesztő.
MATRÓZ (kintről) Hó, hahó, hahó!
Jön egy Matróz
TISZT Küldönc a gályákról.
HERCEG                Mi hírt hozol?
MATRÓZ A török Rodosz ellen készülődik.
Signor Angelo küldött, hogy jelentsem
Ezt a tanácsnak.
HERCEG (a Szenátorokhoz) Mit szóltok az újsághoz?
ELSŐ SZENÁTOR Lehetetlen.
Nem ésszerű: szemfényvesztés csupán,
Megtévesztés. Ha fontolóra vesszük,
Hogy milyen fontos Ciprus a töröknek,
És végiggondoljuk, hogy mennyivel
Nagyobb szüksége van rá, mint Rodoszra,
És ráadásul könnyebb is bevenni,
Mivel nem övezik oly várfalak,
És híján van a sok erőditésnek,
Mi Rodoszt védi – ha átlátjuk ezt,
Nem lehet a török oly kelekótya,
Hogy a legelsőt a végére hagyja,
Mellőzze a könnyűt és nyereségest,
S vállaljon haszon nélküli veszélyt.
HERCEG Nem, világos, hogy nem Rodoszba tart.
TISZT Újabb hírek.
Jön egy Futár
FUTÁR Kegyes uraim, az oszmán hajókhoz
Rodosz felé haladtukban az úton
Egy másik flotta is felzárkózott.
ELSŐ SZENÁTOR Így is gondoltam. Mennyien lehetnek?
FUTÁR Harminc hajó, és most egyszerre mind
Visszafordultak, nem is leplezik,
Hogy Ciprus a céljuk. Signor Montano,
Hű és vitéz szolgája a tanácsnak,
Ezt üzeni köteles tisztelettel,
És kér, higgyétek el.
HERCEG              Ciprus a cél.
A városban van a luccai Marco?
ELSŐ SZENÁTOR Firenzében van.
HERCEG Sürgősen írjatok neki nevünkben.
Jön Brabanzio, Othello, Rodrigo, Jago, Cassio és tisztek
ELSŐ SZENÁTOR A vitéz mórral jön Brabanzio.
HERCEG Vitéz Othello, nyomban hadba indulsz
Örök ellenségünk, a török ellen.

(Brabanzióhoz) Nem láttalak. Isten hozott, signor.
Hiányoltuk tanácsodat ma éjjel.
BRABANZIO Én is viszont. Kegyes uram, bocsánat.
Nem hivatalom keltett ki az ágyból,
Nem hallottam az ügyről, nem közös gond
Nyugtalanít: személyes bánatom
Olyan, mint gátját elsöprő, vad vízár,
Minden más gondot és fájdalmat elnyel,
És önmaga marad.
HERCEG            De hát mi baj?
BRABANZIO A lányom, jaj!
(SZENÁTOROK)  Meghalt?
BRABANZIO    Számomra meg.
Megrontották, ellopták, kóklerek
Varázsszereivel megszéditették.
Ily őrültséget nem követhet el,
Csak aki vak, ütődött, féleszű,
Vagy megbűvölték.
HERCEG Bárki legyen, ki aljas praktikával
Elfordította lányod önmagától
És apjától, magad olvasd reá
A törvény véres könyvét oly szigorral,
Amint tetszik, ha a saját fiúnkon
Ítélsz is.
BRABANZIO   Hálás szívvel köszönöm.
Itt áll a bűnös, ez a mór, akit
Sürgős paranccsal államügyben éppen
Berendeltél.
SZENÁTOROK Sajnálatos nagyon.
HERCEG (Othellóhoz) Halljuk, te mit szólsz ehhez az egészhez?
BRABANZIO Csak azt, hogy szóról szóra így van.
OTHELLO Nagyhatalmú, tisztelt és bölcs tanács,
Érdemes és jóságos uraim,
Elvettem az öregember leányát,
Ez az igazság: nőül vettem őt.
Bármerről nézzük, a vétkem csak ennyi,
Cseppet sem több. Darabosan beszélek,
A béke lágyabb nyelvéhez nem értek,
Mert már hétesztendősen, és azóta
Kilenc hó híján a mai napig
Sátras mezőn munkálkodott karom,
S e nagy világról nem sokat tudok,
Aminek nincs köze harchoz, csatához.
Nem is mentem ki magyarázkodással
Magam az ügyből. Engedelmetekkel
Elmondom szerelmünk történetét,
Szépítés nélkül: mily bűvös szerekkel,
Milyen varázsigékkel, bájolással –
Mert kuruzslással vádoltak meg itt –,
Hogy’ nyertem meg a lányt.
BRABANZIO            Ily halk szavú,
Tartózkodó lány, kiben elpirult
Önmagától az érzés – és korát,
Hitét, hazáját, mindent megtagadva,
Szeresse azt, kire félt nézni is!
Csak torz és csonka agy képzelheti,
Hogy természet törvénye ellen így
Véthet, ami tökéletes: a dolgot
A ravasz pokol praktikáinak
Lehet betudni. Csak azt mondhatom
Megint: vért megbolydító kotyvalékkal,
Vagy ilyen célra készült bájitallal
Szerezte meg.
HERCEG    A vád mit sem jelent,
Ha nincs világosabb bizonyitékod,
Csupán szegényes valószínüség
S felszínes érvek szólnak ellene.
ELSŐ SZENÁTOR Nos, Othello, beszélj!
Megejtetted s megmérgezted a lány
Érzéseit fortélyos eszközökkel,
Vagy kéréssel hatottál, szép szavakkal,
Mint szív a szívre?
OTHELLO           Kérlek, jó urak,
Küldjetek az Íjászhoz hölgyemért,
Ő szóljon rólam az apa előtt.
Ha ő alávalónak fest le engem,
Vonjátok meg bizalmatok, a rangot,
Mit rám ruháztatok, és sújtsatok le
Fejemre is.
HERCEG (tisztekhez) Hozzátok Desdemonát!
OTHELLO Zászlós, vezesd őket! Tudod, hová.
Jago el két-három tiszttel
Amíg megjön, oly őszintén, ahogy
Meggyónom vérem vétkeit az égnek,
Figyelmes fületeknek elmesélem,
Hogyan szerettem meg e szép leányt,
És engem ő.
HERCEG    Beszélj, Othello.
OTHELLO Az apja kedvelt, s meghívott gyakorta,
Hogy megismerje életem folyását,
Csatát, ostromot, mindent évről évre,
Ahogy megéltem.
El is soroltam kölyökéveimtől
Egész a percig, mikor kérdezett,
Elmondtam sok rémséges esetet,
Félelmes vészt vizen és szárazon,
Hogy kis híján beléhaltam sebembe,
Hogy a pimasz ellenség foglyul ejtett,
S eladott rabszolgának – majd kiváltva,
Mit kellett végigjárnom utamon,
Üregeket, rideg sivatagot,
Vad kőpusztát, égig nyúló hegyormot.
Hallani akart mindent. Elmeséltem
Az emberevő kannibálokat,
Kik felfalják egymást, és másokat,
Hónuk alatt nőtt fejjel. Hallani
Szerette volna Desdemona is,
Ám a háztartás el-elhívta folyton;
De ha tehette, végzett vele gyorsan,
Hogy visszajöjjön, és sóvár fülekkel
Hallgassa. Mikor feltűnt ez nekem,
Alkalmat és módot találtam arra,
Hogy elérjem: jó szívvel maga kérjen,
Meséljem el bolyongásom egészben,
Mert ő morzsákat hallott csak belőle,
Úgy találomra. Én kötélnek álltam,
És meg is könnyeztettem jó nehányszor,
Mikor elmondtam pár kemény csapást
Ifjúkoromból. Mikor befejeztem,
Ő összecsókolt annyi szenvedésért,
Megesküdött, hogy rendkivüli volt,
És megható, csodásan megható.
Bár ne hallotta volna, ám szeretné,
Ha ő ilyen lehetne. Megköszönte,
S kért, hogyha egy barátom őt szeretné,
Tanítsam meg, hogy mondja el mesémet,
S megnyerte ezzel. Értettem a célzást:
Megszeretett azért, amit kiálltam,
S én megszerettem, mert sajnált ezért.
Ez a boszorkányság, amivel éltem.
Jön Desdemona és Jago tisztekkel
Itt jön a hölgy. Kérdezzétek ki őt.
HERCEG Ez megnyerné az én lányomat is,
Brabanzio.
Nézd a dolognak jobbik oldalát.
Többre mehetsz a törött karddal is,
Mint puszta kézzel.
BRABANZIO            Halljuk lányomat.
Hogyha kérője félig maga volt,
Verjen meg Isten, ha én ezt az embert
Még gáncsolom. Jöjj ide, drága lányom.
E nemes társaságban, mondd, kinek
Kell engedelmeskedned?
DESDEMONA       Jó apámnak.
De kötelességem most már megoszlik.
Hozzád köt életem s neveltetésem.
Arra tanít élet s neveltetés, hogy
Tiszteljelek. Parancsolhatsz nekem,
Mivel lányod vagyok. De itt a férjem,
S ahogy anyám neked volt engedelmes,
Apjának is elébe téve téged,
Ugyanezt mondhatom én is uramról,
A mórról.
BRABANZIO      Én végeztem, Isten áldjon!
Áttérhetünk államügyekre, fenség.
Bár volna csak örökbe fogadott lány.
Jöjj ide, mór!
Viheted: én szívből neked adom,
Amit, ha már nem volna a tiéd,
Szívből megvonnék tőled. (Desdemonához) Drágagyöngyöm,
Öröm, hogy nincs egynél több gyermekem,
Mert zsarnoka lennék miattad, és
Béklyóba verném. Uram, befejeztem.
HERCEG Hadd pótoljam meg ezt egy gondolattal:
Lépcső lehet, hogy e szerelmesek
Feljussanak szivedbe.
Ha nincs gyógyírja, ne kínozd magad
A bajjal, melyből csak bánat fakad.
Ki már megtörtént dolgon kesereg,
A régi bajt újabbal toldja meg.
Ha forgandó szerencse bármit elvett,
Türelmed öltsön csúfolkodva nyelvet.
A tolvajt lopja meg, aki kacagja,
De önmagát, ki fejét búnak adja.
BRABANZIO Így járjon most a török is velünk,
Hogy tartjuk Ciprust, míg csak nevetünk.
Ily bölcsességben megnyugvást találhat,
Akinek olcsó vigaszára válhat,
De ha a bánat gyötrelmesre nőtt,
A türelemtől várhat még erőt?
Ily bölcsesség veszéllyel van tele.
Csak fele méz, epe a más fele.
De szó csak szó. És nem volt példa arra,
Hogy sebed orvos fülön át bevarrja.
Tisztelettel kérlek, térjünk át az államügyekre.
HERCEG A török nagy erővel készült fel Ciprus ellen. Othello, te ismered legjobban az ottani erődítéseket, és jóllehet a helytartónk rátermett ember, a közvélemény, amely a siker fő kezese, inkább terád szavaz. Vállalnod kell hát, hogy friss boldogságod ragyogását eltompítsa ez a kemény és vesződséges hadjárat.
OTHELLO Tisztelt tanács, a zsarnok megszokás
Folytán számomra régtől piheágy
A tábori kő s acél priccs. Bevallom,
Engem természettől jókedvre hangol
A nehézség, s örömmel vállalom
Ezt a hadat az ottománok ellen.
De tisztelettel kérem a tanácsot,
Hogy feleségemnek viselje gondját,
Biztosítson számára jövedelmet,
Megfelelő ellátást, lakhelyet,
Amint rangjához illik.
HERCEG Lakhat apjánál.
BRABANZIO Azt nem akarom.
OTHELLO De én sem.
DESDEMONA Nem kívánok ott lakni én sem:
Ha folyton látna, ez próbára tenné
Apám türelmét. Kérlek, jó urunk,
Kérésemnek nyisd meg kegyes füled,
És adja meg szavad az engedélyt,
Mely gyöngeségemben segít.
HERCEG Mit kívánsz, Desdemona?
DESDEMONA Hogy szeretem a mórt, s csak vele élnék,
Nyílt érzelmem és sorsom fordulása
Hirdeti a világnak. Szívemet
Nemességével győzte meg uram.
Lelkében láttam meg Othello arcát,
S vitézségének, fényes hírnevének
Áldoztam lelkemet és sorsomat;
Ezért, urak, ha hátra kell maradnom
Porszemnyi békének, míg harcba megy,
Attól leszek megfosztva, amiért
Szeretem, és nehéz lesz elviselnem
Távollétét. Hadd menjek hát vele.
OTHELLO (a Herceghez) Egyezzetek bele.
Tanúm az ég, nem azért kérem ezt,
Hogy élvezetül szolgáljon inyemnek,
Hogy azt, mi rég kihunyt az ifjusággal,
Felforrósítsam újra, új gyönyörre:
Csupán azért, hogy neki kedve teljék;
És óvjon meg az ég a gondolattól,
Hogy elhanyagolom nagy ügyetek,
Ha velem van. Nem, ha a szárnyas Ámor
Játékai elmémet és erőmet
Megfertőznék tunya könnyelmüséggel,
És dolgom látná kárát örömömnek,
Konyhaedény legyen a sisakomból,
Minden szégyenletes, alávaló
Csapás támadjon tisztességem ellen!
HERCEG Döntsétek el magatok, hogy’ legyen:
Maradhat, vagy mehet. Sürget az ügy,
És sietség a válasz.
EGY SZENÁTOR (Othellóhoz) Indulnod kell ma éjjel.
DESDEMONA Ma éjjel?
HERCEG          Még ma éjjel.
OTHELLO     Kész örömmel.
HERCEG Reggel kilenckor itt találkozunk.
Hagyd hátra egyik tisztedet, Othello,
Utánad viszi meghatalmazásunk,
És egyet-mást, ami számodra még
Fontos lehet.
OTHELLO  A zászlósom maradjon;
Megbízható és tisztességes ember.
Rábízom, hogy kísérje feleségem,
És hozza el mindazt, amit utánam
Küld még fenséged.
HERCEG             Helyes, úgy legyen.
Jó éjt mindenkinek. (Brabanzióhoz) Nemes signor,
Ha az erény ad szépséget s erőt,
Szebb, mint amilyen fekete, a vőd.
EGY SZENÁTOR Agyő, mór. Becsüld meg Desdemonát.
BRABANZIO Tartsd szemmel, mór: az apját már becsapta,
Kijátszhat téged is, vigyázz magadra.
(Herceg, Brabanzio, Cassio, Szenátorok, Tisztek el)
OTHELLO Felelek érte. Jöjj, becsűletes
Jago, gondodra bízom Desdemonát.
Megkérlek, add mellé a feleséged,
És hozd utánam őket mielőbb.
Jöjj, Desdemona. Csak egyetlen órám
Maradt a szerelemre és az úti
Tennivalókra. Az idő parancsol.
Othello és Desdemona el
RODRIGO Jago!
JAGO Mi van, nemes lélek?
RODRIGO Mit gondolsz, most mit teszek?
JAGO Hát hazamész, és alszol egyet.
RODRIGO Nyomban vízbe ölöm magam.
JAGO Ha megteszed, nem is szeretlek többé. De mért, esztelen ifjonc?
RODRIGO Mert esztelenség tovább élni, ha az élet kínszenvedés. És meg kell halni, ha a halál az orvosunk.
JAGO Tökkelütött! Négyszer hét éve figyelem a világot, és amióta meg tudom különböztetni a jótettet és a bántalmat, nem láttam embert, aki tudta volna szeretni magát. Előbb elcserélném ember voltomat egy páviánnal, mint olyat mondjak, hogy vízbe ölöm magam egy gyöngytyúkért.
RODRIGO De mit tegyek? Elismerem, szégyenletes, hogy ilyen mafla vagyok, de nincs erőm, hogy változtassak rajta.
JAGO Erőd? Marhaság! Tőlünk függ, hogy ilyenek vagy olyanok vagyunk-e. Kert a testünk, és akaratunk a kertész; ha úgy tetszik, csalánt ültetünk, vagy salátát vetünk, izsópot dugványozunk, és kakukkfüvet sarabolunk, egyfajta növénnyel rakjuk tele, vagy felosztjuk többfélére, hanyagul terméketlenül hagyjuk, vagy szorgalmasan megdolgozzuk, akaratunkon múlik, hogy megtegyük, vagy változtassunk rajta. Ha életünk mérlegén az értelem tányérja nem ellensúlyozná az érzelemét, a vér és gyatra természetünk szörnyűségekbe hajtana. De van eszünk, hogy lehűtse őrjöngésünket, húsunk lázát, szertelen vá-

gyainkat; ezért azt, amit te szerelemnek nevezel, én egy darabka oltványnak tekintem.
RODRIGO Lehetetlen.
JAGO Nem több az, mint a vér gerjedelme és az akarat ellanyhulása. No, légy férfi már. Vízbe ölni magad? Macskákat ölnek vízbe, és vak kutyakölyköket. Barátodnak vallottam magam, és mondhatom, elszakíthatatlan, erős kötél fűz érdekedhez. Soha jobb szolgálatot nem tehetnék neked, mint most. Tegyél pénzt a tarsolyodba! Állj be katonának; fedd el a képedet álszakállal. Mondom, legyen pénz a tarsolyodban. Nem tarthat sokáig Desdemona szerelme a mór iránt – legyen pénz a tarsolyodban – és a móré sem őiránta. Hevesen indult a dolog, meglátod, úgy is végződik majd – csak pénz legyen a tarsolyodban. Az ilyen mórok csapodárak – tömd meg pénzzel a tarsolyodat! A falat, amely ma édes neki, akár a manna, hamarosan keserű lesz, mint a sártök. A nő is színt vált, mert fiatal még. Mikor betelt a mór testével, ráébred, hogy rosszul választott. Ezért legyen pénz a tarsolyodban. Ha mindenképpen el akarsz kárhozni, válaszd kellemesebb módját a vízbe fulladásnál. Szerezz annyi pénzt, amennyit csak lehet. Ha egy kóbor barbár és egy fifikás velencei nő szemforgató, gyarló esküje nem tesz túl az eszemen és a pokol minden ördögén, akkor megkapod a nőt; tehát szerezz pénzt. A fenébe azzal a vízbeöléssel! Ki hallott ilyet! Inkább kössenek fel, ha már megvolt az örömöd, mintsem vízbe fúlj anélkül, hogy élvezted volna.
RODRIGO Segítesz a szándékomban, ha belevágok a dologba?
JAGO Bízhatsz bennem. Menj, szerezz pénzt! Sokszor mondtam már, s újra meg újra elismétlem: gyűlölöm a mórt. Szívügyem ez, s neked is éppúgy megvan az okod. Fogjunk össze bosszúra ellene. Ha felszarvazod, magadnak élvezetet szerzel, nekem pedig mulatságot. Sok minden várja az idők méhében, hogy világra kerüljön. Lódulj, eredj, szerezz pénzt! Holnap bővebben beszélünk erről. Ég áldjon.
RODRIGO Reggel hol lellek?
JAGO     A szállásomon.
RODRIGO Korán megyek.
JAGO             Eredj, Isten veled.
Hallod-e!
RODRIGO         Minden földem eladom. El
JAGO Erszényem az ilyen futóbolond…
Pallérozott eszemből csúfot űznék,
Ha félkótyára áldoznék időt,
És semmi hasznom. Gyűlölöm a mórt;
Úgy mondják, hogy szorgoskodott helyettem
Az ágyamban. Igaz-e, nem tudom,
De én az ilyesfajta gyanut is
Bizonyságul veszem. Engem szívlel,
Így célom annál könnyebben elérem.
Szépfiú Cassio. De kiütöm
Helyéről, s tisztes látszatot adok
Ravaszul szándékomnak – ám hogyan?
Megsúgom Othellónak, hogy a hadnagy
Nagyon bizalmas az ő asszonyával;
Ez sima modorú legény, aki
Nőcsábászként könnyen gyanúba eshet.
A mór hiszékeny, nyílt természetű,
Becsűletesnek gondol bárkit is,
Az orránál fogva vezethetem,
Mint a fülest.
Megfogant tervem. Poklok éjszakája,
Hozd agyam szörnyű magzatát világra. El

MÁSODIK FELVONÁS

1. SZÍN
[Ciprusi kikötő. Térség a part közelében]
Jön lent Montano, Ciprus kormányzója; két Nemes (fent)
MONTANO A tengeren mit láttok odafentről?
ELSŐ NEMES  Semmit sem a magas hullámveréstől.
Az ég és víz között nem látható
Sehol vitorla.
MONTANO A part mentén vadul bömbölt a szél.
Oromzatot így nem rázott soha.
Ha így tombolt a nyílt tengeren is,
Állhatta tölgyfa borda vízhegyek
Nyomását? Miket kell még hallanunk?
MÁSODIK NEMES Hogy a török hajóhad szétverődött;
Mert ha kiállsz a tajték mosta partra,
A zúgó vízár fellegekbe csap fel,
Szél verte hullám rettentő sörénye
Vizet szór az égő Göncölszekérre,
Kioltva a szilárd Sark őreit.
Így háborogni még sohase láttam
A megbolydult vizet.
MONTANO  Ha az a flotta
Nem jutott révbe, elsüllyedt bizonnyal.
Ezt nem bírhatta ki.
Jön egy Harmadik Nemes
HARMADIK NEMES Új hír, urak! Vége a háborúnak.
A vad vihar elbánt a törökökkel,
Tervük dugába dőlt. Egy jó hajónk
Még látta is a török flotta gyászos
Roncsait és romlását.
MONTANO Igaz ez?
HARMADIK NEMES A hajó, a Veronessa,
Most érkezett. Michele Cassio,
A vitéz mór, Othello hadnagya,
Parton van már; a mór a tengeren,
Teljhatalommal tart Ciprus felé.
MONTANO Ennek örvendek. Kiváló vezér.
HARMADIK NEMES Vigasztalódva beszél Cassio
A török vesztéről; de aggodalmas
A mór miatt, mert dühöngő viharban
Szakadtak el egymástól.
MONTANO      Óvja Isten!
Én szolgáltam alatta, jó parancsnok,
Vérbeli katona. Menjünk a partra.
Nézzük meg azt a nemrég jött hajót,
S tekintetünkkel keressük Othellót,
Ameddig a levegőég a vízzel
Eggyé nem olvad.
HARMADIK NEMES      Menjünk, ez a legjobb,
Feltűnhet most már bármely pillanatban
Újabb hajó.
Jön Cassio
CASSIO Üdv, harcias sziget vitézei,
Akik a mórt becsűlitek! Az ég
Óvja meg őt az elemek dühétől,
Veszélyek közt szakadtam tőle el.
MONTANO Hajója szilárd?
CASSIO Jól ácsolt bárka az, s kormányosa
Tapasztalt ember, sok próbát kiállt.
Nem táplálok vérmes reményeket,
De bizakodom.
HANGOK (kintről)     Vitorla! Vitorla!
CASSIO Mi ez a lárma?
EGY NEMES Üres a város. Kicsődült a nép
A partra, s így kiáltozik: „Vitorla!”
CASSIO Reményem Othello jöttét jelenti.
Ágyúlövés
EGY NEMES Díszlövéssel köszöntenek, tehát
Barátként jönnek.
CASSIO           Kérlek, jó uram,
Menj, hozz hírt arról, hogy ki érkezett.
EGY NEMES Megyek.
MONTANO Mondd csak, hadnagy, nős ember a vezér?
CASSIO Egy boldog ember. Olyan lányt kapott,
Kiről nem adhat szó és hír fogalmat,
Nem éri fel tollak magasztalása,
Amíg e sok széps&