(fauvizmus)

élénkek a színek, tavasz van a patkóban, kék lovak, bíbor diákpolgármesterek a hangszórók mögött

dobrokolnak, választási terveket szórnak a szélbe, semmi nincs még készen, csak a színek

a sétaútvonalakat a folyóparton ki kell még taposni, szürkületkor kibírni a fények fakulását, minden szempárban meglátni a felizzó mélyrétegeket

(kilátóhely)

a csillagvizsgálóig s vissza tart a séta, így délután a csillagok a fény s a felhők mögé bújtak

lehetnek egy félkész épületnek romjai?

olyan a csillagász-leshely a kuvar oldalában, mint egy alig elkezdődött beszélgetés végpontja, mint egy törmelék-befedte érintés,

a csillagvizsgáló pedig már sosem készül el, lehetetlen bármit látni innen

(értekezés)

a bejáratlan helyekhez ürügy kell vagy olyan életkor, amikor észrevétlenül kószál az ember, ez a tézis – 

minden délutánra kitűzni egy ismeretlen helyszín érintését a bethlen negyed kimeríthetetlen labirintusában

ott vannak azért a legismerősebb ablakok, melyekre mindig felnézhet, ki arra jár, titkos jelzéseket remélve az enyhe lámpafényektől vagy sötét, titkukat elrejtő függönyöktől

(verejték)

magas partok között halad lefelé a város verejtéke a gyárak mögött

kiül naponta a partra, ismétlődő látvány – mátrix-hiba

hányszor, hány embernek lesz fontos egy híd, egy folyó felé hajló fatörzs

van, aki azért utazik a városba, hogy ott időzzön néhány órát

van, aki ismeri az ágak sátorszerű rejtekhelyét, ahol csak a fák beszélnek, s a küküllő fodrozódik

teleírt, széttépett lapok úsznak lefelé a gyárak mögött, halkul csobbanásuk