[2012. augusztus-szeptember]

(KOMÉDIA)1

Fordította BOROS KINGA

(Ezt a szöveget 2004-ben írtam Besztercén a Hogyan írjunk új szövegeket? cí­mű workshop keretében. Koordinátorok: Roberta Levitow és Nicolae Mandea. Első alkalommal a 6 darab 10 perces /„6 piese de 10 minute”/ című kétnyelvű antológiában jelent meg nyomtatásban, a besztercei Charmides Kiadó gondozásában 2005-ben; angol nyelven a New York-i Martin E Segal Kiadónál, a RoMania after 2000 című antológiában látott napvilágot; az ősbemutatót 2006 novemberében a Play Company produkciójában Kaipo Schwab rendezte, a New York-i 59E59 Színházban. Az alábbi szöveg a 2009-ben újraírt, végső változat.)

SZEREPLŐK:

VASILE2 – 20 éves, egyetemista lány
MISS RENATA – 58 éves, nyugdíjas, lépcsőházfelelős
NEAGOE3 – 48 éves, munkanélküli
VASUTASOK KARA – a hang-, látvány- és illatingerek felelőse, folyamatos működésben

A KAR tagjai alakítják a további szereplőket: Buraga asszony, Vasile apja, az ösztöndíjbizottság tagja, a főnök fia, a hivatalnok, a kétgyermekes asszony, a szerelő és a bemondónő

(A Kar teremti meg a hangzó és illatkörnyezetet.
Hangszerek/eszközök: bádoglapok, megkopogtatott vonatkerék, karcolások, süvítések, füttyök, riasztók, szotyizás, kakukkos óra, rumesszenc, hagymaaprítás, parizer, halkonzerv, vasúti sín, érkezés/indulás bejelentések, viaszos vászon, szerelvény-összeállítás, vízcsorgás, tükörtojás, szalonna, izzadtság, vastagon szeletelt kenyér, kártyázás, műanyag palackok, egy 60 éves asszony – Miss Renata, nejlonzacskók, forró olaj, autóillatosító, hajfixáló, püré, rádió, Dacia-kormánykerék, egy 40 éves munkanélküli férfi – Neagoe, por, gyógyszeres doboz, szúnyogok, iszapszag, Coca Cola, golyóstollak, kávéfőző, egy 20 éves diáklány – Vasile, fémdetektor, érmék, kulcsok, olcsó szappan, lobogó víz, orrfacsaró WC-szag, mocskos, nedves rongyok, alufólia, talált tárgyak egy állomásból, egy konyhából, egy szervezet irodájából, egy telefüstölt autóból, egy követségről.
Egy képernyő a vonatállomáson, amelyen hirdetések, hírek, reklámok futnak.
Az előadóteremben. Belép a Kar, klasszikus zenei hangszerek tokjában hozzák a díszletelemeket és kosztümöket. Elhelyezik a játéktérben. Felépítik a három konyhát.
Miss Renata konyhája – bekapcsolják a rádiót, felhúzzák a kakukkos órát. Kilencet üt. Behozzák Miss Renatát egy alacsony, árumozgató kocsihoz hasonló platós kocsin, majd másik kocsin Miss Renata konyháját. Ugyanígy hozzák be Vasilét és Neagoét, és ebből a kocsirendszerből állítják össze a következő helyszíneket is, a megfelelőképpen felszerelve a kocsikat.
Miss Renata, kezében a telefonnal mozdulatlanul ül. Bátorságot gyűjt a telefonáláshoz.)
A KAR TAGJA (bemutatja Miss Renatát, ujjával mutat rá): Miss Renata Negrea, hatvanéves, nyugalmazott könyvelőnő. 049 a szerencseszáma, ugyanakkor Németország hívószáma. Nem bírja az erős szagokat. Kilencféle gyógyszert szed, többségét a szívére. Alul-felül protézise van. 14 éves kora óta dohányzik, először a papi lak padlásán gyújtott rá, tanító édesapja jó barátja volt a papnak. Ő volt a bálkirálynő az érettségi banketten. Elvált. Gyermektelen. Az ÖIÜ-ben (Öntőipari Üzemben), más néven az Öntödében dolgozott 35 éves koráig, amikor is betegállományba vonult. Szívroham végez vele.
MISS RENATA: Azok után, amit értük tettem (Feláll, felhúzza az órát), én vagyok az igazi anyjuk.
(Szünet)
MISS RENATA (felemeli a kagylót): Halló. Halló. Na, végre van tónus. Megszakadt. Biztos ezek szakítják meg. Le is hallgathattok, úgyse tudtok olyat tenni velem, amit már ne tettetek volna meg! Épp eleget tettetek! (Kiabál a telefonkagylóba) Üssön meg a guta! Vigyen el az ördög, szerencsétlenek! Miért hallgatnak le? Régebben két órát kellett várni, hogy kapcsoljon az a ringyó központis, most pedig megszakítják? Nem kínoztak eddig is eleget? Kirúgtak a pártból meg az állásainkból, amikor az anyjuk meg az apjuk lelépett, hogy arról pletykált az egész város. Nem szégyellik magukat? (Szünet) Jó szórakozást kívánok! (Szünet) Megyek Nuşfeleancához, már megint folt van a mosogatónál. A pofátlanja. Megmondtam, hogy javítsa meg a lefolyóját, mert meszelek. Şumudică4, Şumudică, szállj le! Szállj le onnan! Az anyád! Mondom, hogy szállj le! Disznó macskája.

(Vasile családjának konyhájában. A Kar egy tagja kintről: „Vasile! Vasile! Adj valamit a fejfájásomra, mert mindjárt meghalok! Vasile!” Vasile a konyhában szétfröccsent pürét takarítja fel.)

VASILE: Menj a fenébe! Pozitívan kell gondolkodnom! Pozitívan kell gondolkodnom! Pozitívan kell gondolkodnom! Pozitívan kell gondolkodnom! Pozitívan kell gondolkodnom! Pozitívan kell gondolkodnom! Pozitívan kell gondolkodnom! Pozitívan kell gondolkodnom! Pozitívan kell gondolkodnom! Pozitívan kell gondolkodnom! Pozitívan kell gondolkodnom! Pozitívan kell gondolkodnom! Pozitívan kell gondolkodnom! Pozitívan kell gondolkodnom!

(Vasile kimerülten ül, kezében a mobiljával. Idegesen vár.)

A KAR TAGJA (bemutatja Vasilét): Vasile, húszéves, másodéves a bukaresti Politikai és Közigazgatási Tudományok Karán. Tizenkét éves kora óta arról álmodozik, hogy elmegy Besztercéről. Tizennégy éves kora óta dohányzik, először a strand melletti Kiserdő hídján gyújtott rá. Szereti a szomorkás zenét. Középiskolában a besztercei ACOS ONG5 tagja volt, és a helyi árvaházban bemutatott karácsonyi műsorban ő alakította a betlehemi csillagot.

(Miss Renata konyhájában)

MISS RENATA (a macskájához és a kakukkhoz beszél): Felhívom őket és megmondom, hogy beteg vagyok, de komolyan, és tartsanak ott, amíg meggyógyulok. Hogy rákos vagyok-e? Mint az anyja. Mert örökletes. Meg mint Ilona néni. Csomó van a fülem mögött. Szerintem rák. Nem látok jól a jobb szememmel. Biztos vagyok benne, hogy rák. Nyilván rák. Láttam tegnap egy adást, abban is pont ilyen bibircsókja volt. És azt mondták, rák. Nagyon meghíztam az utóbbi időben. Kész. Elmegyek. Megyek Németországba. Megyek Németországba. (Dúdolja) Megyek Németországba. Csisz-csosz Németországba. Csisz-csosz Németországba. Depressziós leszek. Szállj le, Şumudică! Disznó! Veled meg mit csináljak? Mert arról szó sem lehet, hogy magammal vigyelek. Arról szó sem lehet. Marina még hagyján, de This... Befejeztük. Ott enni lehet a földről. Nincs ezeknek kedvük a macskaszőrhöz meg a macskaszarral, macskapisivel tele mosogatóhoz, mert én megtanítottalak, hogy oda végezd a dolgod. (Szünet) Ott enni lehet a földről. (Şumudică sétálgat) Kész, nincs mese. Megyek Németországba. Megyek Németországba. Itt hagylak Buraganénál. Megkérem szépen, nem mondom meg neki, hogy nem jövök többet vissza. A piszok, bezzeg én hányszor segítettem rajta! Kanapét szereztem neki, engedélyt a garázsra, mit még? Német ruhák, német kávé. Rendes leszek, azt mondtam. Inkább ne legyen nekem, de legyen neki. A szomszédokkal mindig jóban kell lenni, sose tudod, mikor ég le a lakásod csak úgy, azt sem tudod, mitől. Úgyhogy adni kell nekik ezt-azt, hogy biztonságban érezd magad, hogy jóban legyél velük. Senkiben se lehet megbízni. Mintha nem tudnám, miket mond rólam, hogy lehülyéz a hátam mögött ez a piszok? Hát elmondta Nuşfeleanca. De szólhatok egy szót is? Nem szólhatok. A szomszédokkal jóban kell lenni, tetszik, nem tetszik. Şumudică, szállj le, mert szétverem a fejed.

(A konyhában – Neagoe, le nem veszi a szemét a mobiljáról – szól az Europa FM6.)

A KAR TAGJA (bemutatja Neagoét): Neagoe. Negyvennyolc éves. Munkanélküli. Szűrő nélküli Carpaţi-t7 szív 13 éves kora óta, először a szülői ház konyhájában gyújtott rá. 18 éves korától meós volt a csődbe ment ÖIÜ-ben, más néven Öntödében, rádióaktív anyagok minőségellenőre, ebből kifolyólag felső fogsora protézis. A főnökhöz ment dolgozni, akinek aztán csalás miatt bezárták a cégét. Hitelt vett fel a házára, hogy új céget indítson, ami aztán csőd­be ment. A felesége Olaszországban ápolónő. Nem tud főzni, és napokig nem cserél alsógatyát.
NEAGOE (eldönti, hogy felhívja a főnök fiát): Halló. Igen. Igen, én vagyok. (Szünet) Hívjam holnap? Hívhatom? (Szünet) Igen. Igen. Tudom. Majd Ön felhív. Ne feledkezzen meg rólam, kérem. Bármit, igen, bármit. Tudom. Tudom. Mondja meg neki, kérem, hogy két hete egy cseppet se ittam. Holnap megy látogatóba? Esetleg holnapután? Meglátjuk, igen, persze. Akkor várom, hogy hívjon. Nagyon kérem, mert lassan végünk van... Tudom. Igen, igen. Igaza van. Rosszul csináltam, nem így kellett volna. Igen, igen, persze. Kérem, gondoljon ránk is, hát Ön olyan nekünk, mint a saját gyermekünk. Puşa8 se bírja már, csúfot űznek azok belőle. (Szünet, elcsuklik a hangja) Maximus úr, kérem, adja át jókívánságainkat neki, mellette állunk ebben a szerencsétlenségben és igazságtalanságban, amibe került, mert hát így van ez, ha emberek írják a törvényeket... Hát nem elfogytak a perceim! Basznám szájba a nyavalyás taknyosát, még én kell könyörögjek neki, elküldelek az apád után, hogy azsúrozzák ki a seggeteket, te nyavalyás. Hogy az anyád ne sirasson!
MISS RENATA (a telefont nézi): Várok negyedig, és akkor felhívom.
VASILE: Rendben lesz. Rendben lesz. Ami az enyém, félre van téve. Ami az enyém, félre van téve. Ami az enyém, félre van téve. Pozitívan kell gondolkodnom. Ami az enyém, félre van téve. Ami az enyém, félre van téve. US of A. US of A.
MISS RENATA: Várok még negyedórát, és felhívom. Megmondom neki az igazat. Megmondom, hogy ott akarok maradni, mert itt nem bírom. Hogy többé nem akarok visszajönni. Mégis mennyi helyet foglalok? Tényleg semmire sincs szükségem. Ugyan mennyi étel kell nekem? Különben is meghíztam. Şumudică! Şumudică!
NEAGOE (megszólal a telefonja): Igen… Van egy ötlete. Értem… Bármit, hiszen mondtam… Hogy most azonnal? Máris induljak? Tehát… Értem. Megértettem. Mondtam, bármit. Nem félek én, mitől félnék? Legfeljebb a Jóistentől. Tudom. Tudom... Van öltönyöm... Nem tudja meg, honnan tudná meg? Értem... Pericoloso periculoso (Utánozza, udvariasan nevet) persze… 
VASILE (egyedül, a tükörnek): Tudom, hogy ez az ösztöndíj megváltoztatja az életem. Nem. Még egyszer... Tudom, hogy lehet más is az életem. Nem. Nem. Pozitívan kell gondolkodnom. Pozitívan kell gondolkodnom. Nem. Tudom, hogy egy fiatalember életében a legfontosabb dolog, hogy utazzon. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Meg kell kapnom ezt azt ösztöndíjat. Nem bírom tovább. Nem bírom tovább. (Sír) Meg kell kapnom ezt az ösztöndíjat. Jó napot kívánok. A nevem Vasile. (Zokogni kezd) Nagyon szeretném. Jól tanulok. Csinálni akarok valamit. Nagyon akarok valamit csinálni.

(Buraga asszony lakásának bejáratában)

KAR: A Kar egy tagja megjelenik mint Buraga asszony, virágos pongyolában. Maga elé tesz egy küszöböt és egy lábtörlőt, amelyen azt írja, Welcome. Vesz egy nagy levegőt. A kályhán
MISS RENATA: Jó napot, Buraga asszony!
BURAGA: Renata asszony.
MISS RENATA: Ezt hoztam. (Odaad egy lapot, karjában fogja a macskát)
BURAGA (hangosan olvassa): „Figyelem. Alulírott Negrea Renata, lépcsőházfele­lős, az A, B és C lépcsőházak lakóbizottsági elnöke, jelen papír értelmében, egészségügyi okok miatt kénytelen vagyok lemondani a hivatalról, amelyet tíz éven át elfoglaltam.” Szerintem át kellene gondolnia. Maga a legjobb erre a feladatra.
MISS RENATA: Eszemben sincs. Nem. Már meg se haragudjon, Buraga asszony, de csúfot űznek az emberek a munkámból. Nem gondolom meg magam. Hányszor elmondtam, hogy ne szállítsanak bútort a liftben? Mondtam, ugye? Tegnap megint elromlott. Nem könyöröghetek mindenkinek. Nem bírom.
BURAGA: Renata asszony. Ne haragudjon… (Viccelődni próbál) De amikor jönnek az unokahúgai Németországból, akkora csomagokkal, mint egy-egy szekrény? Ne haragudjon...
MISS RENATA: Azokból a csomagokból kaptál te is kávét meg egy csomó mindent... Még hogy ne haragudjak?! Hogyne haragudjak. (Szünet) Vettem cserepet, árvácskát ültettem bele. Látta maga is. S hát tudja, a maga férje segített elhozni a cserepet. Tegnap az egész tiszta hugy volt, belepisiltek a virágcserépbe.
BURAGA: Ilyenek az emberek. Nem akar bejönni?
MISS RENATA: Nem, hagyja csak, a macskával vagyok… Németországban ilyesmi nem történik. Ott enni lehet a földről. Tudom, mert voltam. Hogy lehet bútort vinni a személyszállító lifttel?
BURAGA: Na, hát sajnálom, de mivel hozzuk fel az ötödikre? Azok a harmadikról falat törtek, és lifttel vitték a törmeléket, nekik mégse szólt semmit.
MISS RENATA (suttogva): Még szép, nem akarom, hogy rám gyújtsák a házat, nem lehet tudni ezekkel a vademberekkel, betelepített bányászokkal, csak azt hittem, hogy magukkal szót lehet érteni. Mert én égetem a képemet a liftsze­relő előtt minden alkalommal. És ha elromlik, még anyámhoz se tudok kimenni a temetőbe, senkit nem érdekel, hogy öreg vagyok, és nem bírom a lépcsőket. (Szünet) Itt van a pincekulcs és a nyilvántartó. Megyek Németországba az unokahúgaimhoz. Vegye át maga.
BURAGA: Isten ments! Én? Beszéljen Mariusszal az adminisztrációról.
MISS RENATA: Mit beszéljek vele? Az egész lépcsőház lemondott a maguk javára a szárítóról, a pincéről, mert mi nem vagyunk falusiak, nekünk nincs mit beraktároznunk. Hát legalább ennyit csináljanak. Foglalkozzanak ezzel! A lifttel és a kaputelefonnal mindenekelőtt.
BURAGA: De mi dolgozunk. Munkába járunk.
MISS RENATA: Amikor még mennek ki falura, ne feledkezzen meg rólam, kell még öt kiló lilahagyma meg abból a vékony szalonnából. És meg akartam kérni még valamire... De hát...
BURAGA: Belépek én magához később, és hozok szalonnát is, meg még van a tartozásom is, mert később kaptunk pénzt... Na... akkor...
MISS RENATA: Nem a pénzről van szó, hagyja csak... Nem kell nekem pénz, mit csináljak vele? Ott vannak az unokahúgaim, kicsi pénz jön a szalonnából is, bár inkább a barátnőimnek viszem, Katinak, Elfridének... Ha eladom a porcelánokat, az is elég, hogy Németországban maradjak, de most nem a pénz­ről van szó... mást szerettem volna...
BURAGA: Odakap a paprikásom... Szerintem maradjon maga ezután is.
KAR:
Megtöltik a kávéfőzőt
Kávét főznek
Mosolyognak
Billentyűzet hangja
Számítógépek
Windows-hangok
Nyomtatók
Golyóstollakat nyomogatnak

(A Kar egyik női tagja inget, nyakkendőt, zakót vesz az egyenruhájára, olvasószemüveget tesz. Ő fogadja az ösztöndíjra pályázó Vasilét.
A Soros Alapítvány irodája)

AZ ÖSZTÖNDÍJBIZOTTSÁG TAGJA: Tell us more about the motivation for your application. (Miközben folyamatosan Vasile szemébe néz, villámgyorsan jegyez a füzetébe mindent, amit a lány mond.)
VASILE: I believe that America is the land of possibilities and that I can learn a lot out of this experience and… (Izgatott, belezavarodik. Hosszú szünet)

AZ ÖSZTÖNDÍJBIZOTTSÁG TAGJA: Now, let’s talk about the project for your return? Because you know I guess, there is a part in the scholarship that mentions you return for at least two years, right?
VASILE: Yes. I know. I know. I want to start a project that would fight against discrimination and support education and cultural development in all regions of the country. I want to start an organization that would make people understand that not the differences between us are important, but what gets us together. We’re all the same. To raise the awearness of people and the force they are when they collaborate and work together and support each other, and not miss any chance when they meet to really be there, to really be present, all focused and aware and conscious and responsible and enjoy and make something rich out of each second they spend together with another human being and…
AZ ÖSZTÖNDÍJBIZOTTSÁG TAGJA: Just a sec. Hold on a second…
VASILE: ... and really think possitive. Sorry. I really want this scholarship. I’m sure it will change my life.
AZ ÖSZTÖNDÍJBIZOTTSÁG TAGJA: And you have a plan, to make all this possible, I mean, in a practical way? Did you think of something?
VASILE: I did. First, get them together somewhere, all these people that have no power, have no awearness of the force they are and debate on different topics. Prioritize the problems we identify. Each time I take the subway and see all those sad grey faces sitting there I can’t stop thinking what would happen if they would notice each other for a second and in that second connect – a power that could move things forward for sure. I had enough of „But what could I do? I am just one... there’s nothing to be done about… you idealists, you are politically imature”. An NGO first. I know it’s not a lot but we have to start somewhere.
AZ ÖSZTÖNDÍJBIZOTTSÁG TAGJA (tovább jegyzetel): Thank you. We’ll keep you posted. That’s all for now though. Thank you.
VASILE: Thank you.

(A konyhában)

MISS RENATA: Ajaj! Hajaj! (A macskát simogatja) Mihez kezdek veled?
KAR:
Gyógyszereket vesznek
Színek szerint a tablettákat
Zenélnek a dobozokkal
Kongatják az órát
Dobolnak az asztalon
Játszanak

A macskával
Vizestáljával és száraz eledelével zenélnek
MISS RENATA: Valamit veled is kezdenem kell. (Suttogva beszél, mintha közben folyamatosan fülelne valamerre)

(A konyhában)

NEAGOE (kiabál a telefonba): Hallasz? Puşa, hallasz? (Szünet) Kész! Hát nem lehetett tovább. Legfeljebb egy hónap alatt összeszedem a pénzt, visszavesszük a házat a banktól, és haza jössz. Minek maradj, Puşa, hogy csúfot űzzenek belőled azok a nyavalyások. Igen. Tudom... Tudom, de azt mondta, hogy ha sikerül, ad pénzt, hogy kifizessem a bankot. Huszonkét éves. Nem lehet megbízni benne, de hát senkiben nem lehet megbízni! (Szünet) Tudom, már mondtad, igen... (Szünet) Nem érted, hogy én személyesen megyek a szer­ződéssel?! Engem küld Törökországba aláírni valami szerződést. Úgyhogy nem verhet át... Nem verhet át. (Szünet) Mi? Hogy? Lefosott? Hát látod, te Puşa? Látod... Mit csináltál? Nem tud járni, az anyja izéjét nem tud járni, a rohadt vénembere, hogy esne bele az egész makarónizabáló bandájába. Mi, Puşa? Mi? És mit csináltál? Megmosdattad, mi. Ez így nem mehet tovább. Azonnal hazajössz! Várj na... Várj... Ne sírj, na, mondom, hogy visszaveszem a házat... Két hete... Igen... Nem... Nem... Üssön meg a guta, ha... Mondom, na... Nem, egy cseppet se... Itt gebbedjek meg... Üssön meg a guta... Halló! Halló! Hallasz?

A Kar összehangolja a három konyha hangjait.

MISS RENATA (a bőröndjén ül, simogatja az ölében a macskát. Csendben sír. Suttogva beszél, mintha attól félne, meghallja valaki): Tudd meg, magamnak is ezt kívánom. Ha, Isten őrizz, ágynak esem. Nem akarok senkinek a nyakába akaszkodni. (Jajveszékel, kesereg) Kire hagyjalak? Kire, hát nincs kire! Láttad, milyen gyönyörűen beszélt az a ringyó Burăgoaia is. A pofátlanja. Őt akartam megkérni, de hát nem volt kivel beszélni. Az hagyna téged szomjan pusztulni, te Şumudică, te. Még vizet sem adna neked. Semmit se fogsz érezni, édesanyám. Kapsz egy injekciót, és elalszol. Bocsáss meg! Bocsáss meg! (Sír) Magamnak is ezt kívánom, ha oda jutok, nincs annál rosszabb, mint másnak teher lenni. Inkább kapsz egy injekciót, és elalszol. Bocsáss meg! Bocsáss meg! (Hangosan kifújja az orrát) Befúj spray-jel, azt se érzed, hogy megszúr. Németországba szó sem lehet róla, hogy veled együtt befogadjanak, úgy hull a szőröd. Ott nem úgy van, mint itt. Nincs hol tartaniuk. Nem vihetlek. Nem vihetlek. (Szeretettel) Disznó macskája, ami vagy. (Sír, megcsókolja a macskát)

KAR:
Egy alkalmazott
Felszerel egy kormánykereket
Öltözik
Zakó
Fehér ing a nadrágból kiengedve
Lenyűgözve játszik egy világító kütyüvel
Mereven nézi a kütyüt
A Kar többi tagja
Az autó zaját teremti meg
Az utcát
Hangokkal
Ritmusok a lejátszóból
Kiszűrődnek az autóból
Amint a csatornák közt keresgél
Az autóban, a főnök fia (Kettőjük közt az aktatáska)
A FŐNÖK FIA (a kütyüt nézi): Figyelsz, haver?
NEAGOE: Igen. Igen.
(Hosszú szünet után)
A FŐNÖK FIA: Apám azt mondja, nem ad neked több munkát, rég ki kellett volna rúgnia... szóval...
NEAGOE: Kérem...
A FŐNÖK FIA: Nem vagy jó semmire, és… Mondjuk, a faszt se érdekel, mit mond apám. Személy szerint azt gondolom, ilyen az összes moldvai, de az üzlet az üzlet... Ugyan ki hallott már Besztercéről? Na de ha apám azt gondolta, itt fogja megütni a főnyereményt... Van egy meló... Százezer dollárt kapsz be­lőle...
NEAGOE: Kérem, ne vicceljen velem...
A FŐNÖK FIA (a kütyüt nézi): Nem... ez a meló… Nem tudhat róla senki… Apám se. Főleg ő nem. Mondjuk, szerintem nem jön ki többet, de az üzletnek menni kell tovább. Nemde?
NEAGOE: De…
A FŐNÖK FIA: Szóval mondom… Ebben az aktatáskában van a szerződés az arabnak. Nem nyitod ki, semmi dolgod vele... különben is le van zárva. Odaadod, elveszi, aláírja (Idegesen nevet), visszahozod. Repülővel mész Bukarestből, mint egy úriember. Öltönyöd van? Autóval jössz vissza, nem érdekel, két nap alatt, három, akárhány, hozod a táskát. Senki nem tudja meg, senkivel nem beszélsz, mert ha valaki megtudja, mi van abban a szerződésben, ellopja az ötleteimet, és akkor neked... erre gondolni sem akarok... tessék nagyon-nagyon odafigyelni.
NEAGOE: Semmiképpen se.

A FŐNÖK FIA: Na persze, mit is mondjak. Idefigyelj, ha az arabus9 nem adja oda... szóval, ha nem írja alá whatever... erre gondolni sem akarok. Mert ezek a cigányok10 könnyen meggondolják maguk. Itt egy mérleg... A táska most 1,3 kiló. Minden további nélkül előveszed a mérleget, és megméred a táskát az arabus szeme láttára. Megmutatom... Így... Fix 5 kilót kell, hogy nyomjon... Másképp nem lesz meg... Felfogtad, milyen fontos?
NEAGOE: Igen, értem… Értem… Tudja, milyen fontos ez nekem. És Puşának…
A FŐNÖK FIA: El kéne boldogulnod… (Narancsot vesz elő, lassan meghámozza, a kezét az ingébe törli) És hagytad a feleséged elmenni dolgozni, te meg itt lógatod... Haver…
NEAGOE: Én nem… ő akarta…
A FŐNÖK FIA: Nesze pénz. Kerülő úton jössz haza, érted? (Szünet) Na, nyugodj meg, mert nem jódolgában ment ki.
NEAGOE: Tudom... Tudom...
A FŐNÖK FIA: Van rendes öltönyöd? Legyél úriember.
NEAGOE: Hogyne... hogyne...
A FŐNÖK FIA: Te félsz. Hát ez rossz ötlet volt. Felejtsd el, hogy találkoztunk.
NEAGOE: Nem félek...
A FŐNÖK FIA: Totál kész vagy. Szállj ki! (Visszaveszi a pénzt) Beszarikkal nem dolgozom…
NEAGOE: Kérem. Könyörgöm. Szükségem van erre a melóra…
A FŐNÖK FIA: Bizonyítsd be! Könyörögj!
NEAGOE: Kérem. Könyörgöm.
A FŐNÖK FIA: Esküdj meg!
NEAGOE: Esküszöm. Esküszöm. Egyáltalán nem félek… Mi, hát nem ismerem én azokat a nyavalyás törököket?!
A FŐNÖK FIA: Puşára.
NEAGOE: Puşára.
A FŐNÖK FIA: Jól van, csak szívattalak. Betojtál. Hajaj. Szóval, kedden pontban 12-kor a Kék Mecsetnél. (Lefényképezi a mobiljával) Ők megismernek. (Nevet) Kedden, három kemény óra. Tessék nagyon-nagyon odafigyelni. Megleszünk mi valahogy. (Rövid szünet) Nyugi, mi, románok mindig elboldogulunk, nem tudom, hogyan, de elboldogulunk... Ha nem állít meg senki, annyi, mintha meg is volna... Vigyél magaddal valamit, egy üveget, amibe pisilj útközben, nem szállhatsz ki a kocsiból, amíg célhoz nem érsz, vagyis hozzám. Nagyon-nagyon odafigyelni, haver...
NEAGOE: Nem tojtam be.
A KAR:
Verik a csövet
Víz
Csobog

Flex
Átvágott lefolyócső

(A konyhában)

MISS RENATA (izgatottan formálja a számot, nagyon hangosan beszél a telefonba): Halló! Halló! Hogy vagytok? Halló! Édesanyám drága lelke. Hogy vagytok? Hallasz? Jól hallasz? Igen? Jól? Jól? Igen. Marina drága, mintha szegény megboldogult édesanyádat hallanám, Isten nyugtassa. (Sír) Meg mertem volna esküdni, hogy ő az, amikor beleszóltál, tisztára az anyád hangja. (Szünet) Hogy lennék? Bosszankodom itt ezekkel. Nem... Nem... És fáj itt alul, azt hiszem, bemegy az étel a fogsorom alá, mert, emlékszel, ott egyet meghagytál, azt mondtad, legközelebb lecsiszolod... igen... fel van dagadva... nem gennyes... nem, csak amikor eszem, igen. Hát igen, mert aztán nem tudom, mikor tudok jönni... jön a Halottak Napja... aztán a Karácsony... biztos ti is elutaztok vakációzni... pár napra jövök csak... nem, nekem is dolgom van itt... Karácsonyig semmiképp se... igen, igen... (Megörvend) akár már ma... hát ingyen vonatozom... amióta deportáltak... hogy menekültek vagyunk. (Nagyot nevet) Anyád kapott ott valamit? Nem? (Szünet) Hat hónapos... igen... ő hat hónapos, én hároméves voltam. Lószar, elvittek egyik helyről a másikra, semmire se emlékszem. Lola biztosan emlékszik. (Nevet) Jó, persze, megtoldják a nyugdíjamat, ingyen vonatozom, és nem kell fizetnem a tévét. Lószar. Mit hozzak, mondjad! Ugyan, semmiség. Lekvárt és még mit?... áá, nincs már meg, odaadtam Dinuţának... az, az, a varrónő. De megvan az a kannás. Az megvan. Dehogynem emlékszel! Amelyiket anyád annyira szerette, és nem akartam nekiadni, hogy majd veszek neki is egyet, erre mi lett a vége... jaj... amelyik a halat meg a kannát fogja... igen... igen... Jövök. Jövök. Csókollak. Csókolom Thist is. Csókollak, kedves drágaságom.
A KAR:
Fémdetektor hangja
Csörgések
Kulcscsomó
Mobiltelefonok
Kipakolják a zsebeik
Nadrágszíj
Lehúzzák a cipőiket
Sípoló detektor
Motozásos ellenőrzés

(Egy nő a Karból fekete szoknyát és blézert vesz az egyenruhájára, fekete fejkendőt köt, két férfi kicsi méretű gyerekruhába bújik, megfogják a nő kezét, lekuporodnak,  

bömbölnek. Egy másik nő a Karból fehér blúzt és kék zakót vesz – ő az AEÁ-követség hivatalnoka)
(Hangosbemondó:)

Az AEÁ követségén
Number 23 please
Number 23 please office 7
23-as sorszám
23-as sorszám a 7-es ablakhoz

(Az asszony a két gyermekkel odamegy. Szorítja a gyerekek kezét. Sírni kezd.)

HIVATALNOK: Your papers please. Please keep the noise down.
ASSZONY: Jó napot kívánok.
HIVATALNOK: Do you speak English?
ASSZONY: Nagyon kérem. Az uram hat éve kinn van. Családegyesítés. (A gyerekek egyre hangosabban bömbölnek)
HIVATALNOK: Nem beszél angolul. Semmi gond.
ASSZONY: Nagyon szépen kérem, asszonyom, szegény gyerekek az apjuk nélkül nőnek fel. Kérem.
HIVATALNOK: Mit csinál a férje Amerikában?
ASSZONY: Hat éve. Nem láttuk, mióta elment.
HIVATALNOK: Csendesebben, kérem! Hogy került a férje Amerikába?

(A másik ablaktól:)

Number 24 please
Number 24 please office 5
24-es sorszám
24-es sorszám az 5-ös ablakhoz
ASSZONY: A családegyesítés végett. Nem hagyhat így minket. Könyörüljön rajtunk!
HIVATALNOK: Sajnálom.
ASSZONY (szorítja a gyerekek kezét, nem akarja elvenni a papírokat, hangosan sír): Asszonyom, könyörüljön rajtunk! Ezeknek a gyerekeknek nincsen apjuk. Vissza kell nekik adnia.
HIVATALNOK: Majd akkor kap vízumot, ha megmondja, hogy került a férje Amerikába.
ASSZONY: Csak rendes életet szeretnénk, hogy ne kínlódjunk, mint a kutyák.
HIVATALNOK: Sajnálom. Parancsoljon, a papírjai.
ASSZONY: Asszonyom, nem lehetne… legyen szíve. Nem viselkedett rendesen, de azt se lehet, hogy így elválasszanak egymástól... (A gyerekek egyre hangosabban bömbölnek)
(Hangosbemondó:)

Number 25 please

ASSZONY: Kérem… Könyörgöm…

Number 25 please office 7
25-ös sorszám
25-ös sorszám a 7-es ablakhoz

(Egy bodyguard – a Kar tagja – kivezeti az asszonyt)

VASILE: Hi.
HIVATALNOK: Hi. Your papers please. (Ellenőrzi az iratait) The purpose of your visit.
VASILE: School. I have a scholarship for a year.

(Rövid szünet)

HIVATALNOK: Great! Congrats. Come back at 4 to pick up your passport with the visa.
VASILE: Thanks.

(Hangosbemondó:)

Number 26 please

(Szünet)

(Az állomáson. Képernyő reklámokkal és a vasúti társaság hirdetéseivel. Reklámfilm: Az utazás, egy beteljesült álom.
Hirdetés:)
Senkiben sem szabad megbíznod
Csak saját magadban
Ha bármi gyanúsat látsz
Sürgősen értesítsd
Az egyenruhás alkalmazottakat
Hangos reklám:
Az utazás
Egy beteljesült álom
Bárhová

A KAR:
Felveszik a munkaruhákat
átöltöznek –
egyikük hozza a kék
egyenruhákat
koszosak, olajosak
vetkőznek
a koszos zoknikkal verekednek
káromkodnak
nevetnek
röhögnek
a nők külön öltöznek
paravánt tartanak egymásnak a ruhákból
a férfiak leskelődnek
szidják és köpködik őket
egyik nő
utánuk loccsint valamit
végre beöltöztek
Megépítik a vonatfülkét
Zakatolás
Kiabálás
Vízcsorgás

A KAR: Vonatfülke épül a nézők szeme láttára: Két, egymással szemközt helyezett, koszos, összevagdosott, összefirkált, összekarmolt, leköpdösött ülőke; az ablak alatt szemetes, ömlik ki belőle a szemét, a függönyt a csomagtartó rácsokra bogozták.

Hangok:
„küldd ide
hozd ide a kalapácsot
küldd ide
én már voltam
küldd ide
én már voltam
hozd ide a kalapácsot
küldd ide”
fémes zörej

(Miss Renata, Neagoe, Vasile – összecsomagoltak, öltöznek, indulni készülnek. A Kar ebédszüneten van, újságpapírból falatoznak.)

A KAR: a munkások a fülkét takarítják
felmosnak
Felmosóvödrök
Szivacsok
Seprű
Szanaszét hajigált szemét
Énekelnek
Egyikük becsavar egy rossz égőt
A vonatfülkében
Megrázza az áram
Ijedtség
A többiek nevetnek
Az égő kiég
Káromkodik
Úgy hagyja
Kalapáccsal kopogtatják a kerekeket
Egyenként
Megszólal
A mobiljuk
Különböző dallamok
Mozart
Klasszikus zene
Csörgőhangok
Kakofónia
Egyvalaki marad dolgozni
A többiek telefonálnak
Igen! Igen! Igen!
Kiabálnak
Beillatosítják a fülkét
Mindent kitakarítanak
A fülke
Egyre piszkosabb
A por
Meg a víz
Sárrá válik
Befejezték
Kimennek
Lekapcsolják a villanyt.

(Az állomás jegyirodájában. Miss Renata a pénztárnál. Egy nő a Karból maga elé teszi a pénztárablakot. Mikrofonja és hangszorója van, a mikrofonba beszél, az utasoknak nagyon le kell hajolniuk a mikrofonig, hogy ő hallja, amit mondanak.)
MISS RENATA: Bukarestig, kérem.
PÉNZTÁROS: Nyugdíjszelvényt. (Miss Renata átnyújtja a szelvényt) Hetven lej.
MISS RENATA: De nekem ingyen van.
PÉNZTÁROS: A személyvonatra van ingyen. A gyorsvonatra különbözetet kell fizetni.
MISS RENATA: Máskor is voltam, és nem fizettem.
PÉNZTÁROS: Nem tudom, hol volt. Kéri a jegyet, vagy alkudozik még?
MISS RENATA: Ide hallgasson, asszonyom, nekem ingyenjegyem van, veterán vagyok.
PÉNZTÁROS: A személyvonatra van ingyen. A gyorsvonatra különbözetet kell fizetni.
MISS RENATA: Mintha gyorsan menne. Pont olyan lassú, mint a személy.

(A péntáros becsapja az ablakot. Miss Renata kopogtat. Előveszi a táskáját, a tárcájában keresgél, macskás fényképek hullnak ki belőle. Háta mögött a sorban Vasile várakozik.)

PÉNZTÁROS: Következő.
VASILE (Miss Renata válla fölött): Kérek szépen egy jegyet Bukarestig.
MISS RENATA: Várjon, kérem, adom a pénzt. Pofátlanja, ráléptél a fényképre. Nézze meg az ember. Várjon, hogy szedjem ezt össze. Nem szégyelled magad?
VASILE: Elnézést kérek, nem láttam.
MISS RENATA: Nézz az orrod elé, kislány, látod, hogy bajban vagyok, ez nem akar jegyet adni, erre keresztüllépsz rajtam.
VASILE: Nem láttam, bocsánat.
PÉNZTÁROS: Ne mind kiabáljon, legyen szíves! (Odaadja a jegyet, Miss Renata idegesen távozik) Egész vagy fél?
MISS RENATA: Mit bocsánat?! Mit bocsánat?! Majd megkapod te...
VASILE: Diák. (Miss Renatának) Bocsánatot kértem, most mit csináljak?

(Miss Renata idegesen távozik, nehézkesen ráncigálja maga után a bőröndjeit)

PÉNZTÁROS: Igazolványt és szelvényeket.

(Vasile gyűrött pénzt húz elő a zsebéből, leteszi az ablakba. Az igazolványát keresi.)

PÉNZTÁROS: Ez pénz?! Ez pénz?! Hát így kell tartani a pénzt?!
VASILE: Nem értem.
PÉNZTÁROS: Mit akar ezekkel a galacsinokkal, kisasszony?
VASILE: Miért, mi bajuk? Ez nem pénz?
PÉNZTÁROS: Vigye innen, és adjon másikat! Igazolványt és szelvényeket. (Vasile a pulton simítgatja a bankjegyeket)
VASILE: Inkább keressen másik állást, ha nem szereti, amit csinál.
PÉNZTÁROS: Most komolyan… képzelje magát az én helyembe… jó lenne, ha én is összegyűrve adnám magának a jegyet? Mit szólna hozzá? Ha így összegyűr­ve adom a jegyet. Ahogy maga nekem a pénzt.
VASILE: Kérem szépen a jegyet.
PÉNZTÁROS (szünet): Hogy nem szégyelled magad? Mégis mit képzelsz magadról? Ideadsz egy igazolványt a saját fényképeddel, mellette egy férfinév, és azt akarod, hogy kedvezményt adjak rá? Akarod, hogy hívjam a rendőrséget?
VASILE: Az az én nevem.
PÉNZTÁROS: Tessék? Ezt most nem hallottam jól. Személyigazolványt.
VASILE: Csak útlevél van nálam. Hosszú időre utazom el, és nem hoztam a személyimet.
PÉNZTÁROS: Nem tudom, van-e fogalmad, de nincs, mit csináljak az útlevéllel. A személyigazolványt kérem. Idefigyelj, te, Vasile! Ezt elkobozom.
VASILE: Akkor adjon egész jegyet.
PÉNZTÁROS: Értsem úgy, hogy csalsz, mert nagy a szegénység. De mégis mennyire hülyének nézel te minket, férfinévvel és saját fényképpel akarsz kedvezményt szerezni?! Hát ilyet még nem pipáltam. Ember, ez hihetetlen. (Szenvedélyesen eltépi az igazolványt)
VASILE: Siessen, kérem! Indul a vonatom. Nem késhetem le, muszáj odaérnem...
PÉNZTÁROS: Adod a nagymenőt? Vagánykodsz? Legalább ne légy szemtelen! (Szünet) És ne idegeskedj, mert én mondom meg, mikor indul. (Átnyújtja a jegyet)
VASILE: Köszönöm.
PÉNZTÁROS: Nincs mit.

(Szünet)
(A képernyő a vonatok érkezését és indulását jelenti be. Egyetlen vonat várakozik.
A Kar induláshoz hangol. Bőröndökkel, szatyrokkal kínlódva érkezik Miss Renata. Segítséget kér az állomásban álldogálóktól. Néhány vasutas segít neki felszállni. Kiválasztja a helyét az ablaknál, menetiránynak, és figyelmesen letörölgeti az ülést. Megpróbálja belegyömöszölni a papírzsebkendőt a szemetesbe, ami erre kiborul.)

A KAR: bejelentik a vonatindulást
köpködés
káromkodás
kalapácsolás
bemondják a megállókat
Beszterce
Déda
Maroshévíz
Marosfő
Gyergyószentmiklós
Sepsiszentgyörgy
Brassó
Predeal
Ploieşti, Nyugati Pályaudvar
Bukarest, Északi Pályaudvar

(Miss Renata törölközőt vesz elő, leteríti vele az ülőkét, és leül, lábánál a bőrönddel.
Belép Neagoe, kezében egy szatyor és az aktatáska. A másik ülésen foglal helyet, az ajtó mellett. A táskát a kezében fogja.)

A KAR:
kiabálás
szotyi
nevetés
átkozódó cigányasszony
hagyma
rengeteg hagyma

(A képernyőn:)

Senkiben sem szabad megbíznod
Senkinek sem szabad hinned
Csak saját magadnak
Ha bármi gyanúsat látsz
Sürgősen értesítsd
Az egyenruhás alkalmazottakat
A helyi tévében
Szabó Gabi – olimpiai bajnok
8 arany, 10 olimpiai érem
– egy megkérdezett kisgyereket –
Mit fogsz csinálni, ha nagy leszel?
Úgy futok majd, mint Szabó Gabi.
Mihăiţă11. Ma tízéves, holnap olimpiai bajnok.
Ajánlja fel adója 2 százalékát12
Támogassa a holnap Szabó Gabiját
Mert az okos emberek
Okosan fektetik be a pénzük.

(Vasile előveszi a kameráját, fényképez. A Kar egy tagja fenyegetően közelít)

VASÚTI ALKALMAZOTT (nagyon részeg): Tilos fényképezni! Nem tudod, hogy az állomáson tilos fényképezni?! Vedd ki a filmet! (Megszorítja a csuklóját, rángatja)
VASILE: Ez digitális gép…
VASÚTI ALKALMAZOTT: Nem érdekel. Nem mész sehova, amíg ide nem adod a filmet.
VASILE: Nincs benne film. Engedjen el! Lekésem a vonatom.
VASÚTI ALKALMAZOTT: Nem mész sehova, amíg ide nem adod a filmet. Vagy egyezzünk meg valahogy... Biztosan van pénzed, ha vonattal utazol...

(Vasile kitépi magát és felszáll. A vasúti alkalmazott tovább fenyegetőzik és szitkozódik. Vasile felteszi a fülhallgatóját, és felhangosítja a zenét.)

A KAR (sírva):
Hosszú fütty
kerekek.

(Vasile sietve belép. Ledobja a táskáját az ablak melletti másik helyre, és a folyosón marad cigarettázni.)

A KAR:
Csikorgás
Zakatolás
Zsibongás
Hangok
„Beszélünk”
„Pá puszi!”
„Ha találkozol azzal a pofátlan húgoddal, mondd meg, hogy hívjon fel.”
„Visszajövök!”
„Vigyázz magadra, jó? Ne járkálj csóré nyakkal, mert megint megfázol. Jó, jó!”
„Na szia”
„Nem kell megvárnotok, hogy elinduljon…”
„Kimegy érted Ţarcă? Igen? Na jó.”
„Puszi.”
Nehéz fémajtók csap&