[2021. augusztus-szeptember - SzínházLátó]
„Miért pont én?"
(Ferenc pápa)
Szőcs Géza emlékéreKrisztus meghal a kereszten
A színpadon egymástól kis távolságban elhelyezett, sötét és világos, gömb alakú tárgy, kevés fény éri. Valaki bejön, és a két tárgyra leplet terít, óvatosan megigazítja az éleken. Kimegy.
a kórházárokban talált gyerek arcát zárójelentésként megmutatom.
diagnózisa van róla, hogy élt,
meghatározott bizonyítéka
kitört fog, sérült száj, lehunyt szem,
maradványok tapogatják a létezést,
létezésem, mint árkon esett sebek:
vedd be szépen.
bevettem.
bevetted?
letelt seb a Hold,
letelt seb az Ég,
letelt seb a méh?
letelt seb a csikló?
kereszthez hasonló
elágazás-torpant
életem, továbblépést
meg-nem-talált
harminchárom éves testem,
letelt seb a Hold és letelt seb az Ég?
letelt seb a csukló?
ebben a kórházban
megromlott minden gyógyszer,
meghalt minden szappan.
gyógyszer,
mint bizalom fogyott el,
gyógyszer,
bizalmatlan tisztítószer?
férkőzésem a világhoz
sebátültetett,
csuklómozgásod seb,
a halálraítélt utolsó vacsoráján
kenyér és bor nem stimmelt.
a halottszállító kamion
tiszteletadást követelt,
mozgott benne a zsák,
műanyaggá bomlott sirály a parton.
ezt a nőt meg
ki engedte be?
nyíljon meg kórházi zsák,
mint méh,
végy ki tapogatást, érintést,
féltékeny másolat a bűntudat,
elférhet?
harminchárom éves fiú,
női kéz arc maradt
semleges az évek alatt,
harminchárom éves lány,
Eros maradéka:
magzattartomány.
Cirenei Simon segít Krisztusnak a keresztet hordozni
A jelenetben a keresztet átveszi Krisztustól egy mentős, majd a mentőstől egy ápoló, az ápolótól egy szőlőműves, a szőlőművestől a tékozló fiú testvére, a tékozló fiú testvérétől a vőlegény, a vőlegénytől Krisztus, Krisztustól Cirenei Simon.
Simon,
csendben vagy, mint egy kórterem.
belém fektették a felejtést.
csendben vagy, mint egy kórterem.
belém fektették a felejtést.
ne ébreszd fel.
legyek csendben?
csend legyen!
mi jut eszedbe,
vállból emelsz fel?
önköltségből?
a domb a készülettől megöregedett.
Simon, te vagy az?
én vagyok, Uram.
Simon, te vagy az?
én vagyok, Uram.
megemeled?
mi sem természetesebb.
Krisztus vállára veszi a keresztet
mentősziréna hangjára alszom el,
mentős férfiak
altató hangja álmom hozza,
mentős férfiak
kórtermek titokzatos ajtaja felől hangja,
mentős férfiak
pára felszáll reggeli folyó kifutója felől.
mentős férfiak mentőkocsijából
figyel várakozást,
tömegben strasbourgi Júdást.
a törvény
kötelező részvételt várt el,
a lakosság,
a lakosság
ingyen elfogadta a látványt.
ingyen elfogadta a konfliktust
a lakosság.
nyilvánosság
a siker intimitása.
nyilvánosság
a konfliktus.
a mentős, mint köpenybe bújt útjelzőtábla,
meg ne feledkezzen,
meg ne feledkezzen:
van egy:
egy van,
és kezdjen
történetében valamit vele,
ez egy bíróság,
fogadd el,
a látványt?
a törvényt
fogadd el,
elfogadom a látványt.
személyek közti
tapasztalatcsere,
gyere, vesz a kamera, gyere!
személyiség-közelebbre?
intimitás, hogy
látszanak a hibák.
milyen cigarettát szívsz?
neked nem mindegy?
vedd be a gyógyszert!
megüt, nem üt,
ki üt meg?
az esti műszak problémamentes.
kereszt-
rejtvényt fejtesz?
nem jó, nem lát a kamera.
a szeretet semmit nem jövedelmez,
ahol a szeretet szükségtelen
megoldás.
meg nem old semmit,
nem hiszed?
elhiszem.
létezésem steril,
kórterem-kiszellőztetett,
kevesebb kijáratot ismer a szeretet,
mint a kórház,
feleslegesebb mellékhatást
létezés nem ismer,
itt álljunk meg,
itt álljunk meg?
itt,
ahol megálltunk itt,
a hely kissé szűkös, nem baj,
harminchárom éves a lány,
mi fér bele harminchárom évbe?
kórházi zsákba
hány tapogatás, érintés, féltékeny másolat,
bűntudat fér be?
az istenért,
járj egyenesen!
te, ez meddig tart?
szomjazom.
engem meg a várakozás untat.
te honnan valósi vagy?
ki vagy te?
én vagyok az, Uram.
nem ismersz meg?
nem ismerlek benneteket.
Krisztust megfosztják a ruháitól
kórházunkban gyerekek nevét viselik a tárgyak.
senki nem meri kimondani, ha valaki meghalt,
az átmenetileg név nélkül maradt tárgy beismerés,
néhány napig, amíg új nevet nem kap, a tárgy nem is létezik, néhány
napig,
az állatok teremtéskor,
sorba áll, várakozik, emlékezetből születést idéz.
minden tárgy kiskorú, egyedül sehova nem megy,
ha elengedik, jobban látszik a név, a kéz, ha elenged.
mozgó tárgyak vagyunk magukra hagyott szobákban.
nincs hova illeszkednünk, alkatrészek, nagy egész töredékei,
helyzetünkből adódóan kihasznált hangok,
féltékeny létezést elutasító sérült mondatok,
akik alól kilopták a nyelvtant,
születő állatok lába alól a semmit.
kórházunkban magukra hagyott betegségek a tárgyaink.
Krisztust a keresztre szögezik
elmesélem egy álmom.
nem titok?
titokzatos álmom.
hallgatom.
jöttem a folyosón, éjszaka,
majd a Golgota mesterséges fényében találtam magam,
én, az ókori biomassza, kellék egy kimódolt rendezésben,
majd a Golgota mesterséges fényében turisták nyakába
akasztott táblán láttam a nevem viszont, hívogató hatást tett rám,
részesülés egy beavatás-effektusban,
a név külön életmódot kezdett nélkülem.
nem hallottam róla.
kórterem tolakodott a Golgota helyére,
elhalt, és emberi végtag nőtt az ágyban,
kétezer éve kihalt civilizáció szobormaradványa életre kelt,
hívogatón kínálta magát:
érints meg,
érints meg,
érints antik kultúrát!
halálraítélt
keresztig ért.
mit gondolsz, ebben a kórházban
nem romlott meg minden gyógyszer,
nem halt meg minden szappan?
tabletta nem igényel hűtést.
nem igényel?
tabletta nem igényel hűtést.
mint az istenekben,
bízhatunk a gyógyszerekben.
ha elfogy a gyógyszer,
ha elfogy a gyógyszered?
ha elfogy a gyógyszer,
ha elfogy a gyógyszered?
szeg,
szeg,
szeg,
szeg,
gyógy-
szert,
gyógy-
szert,
gyógy-
szert
szeg
meg.
Halálra ítélik Krisztust
A színpadon egymástól kis távolságban elhelyezett, sötét és világos, gömb alakú tárgy, kevés fény éri. Valaki bejön, és a két tárgyról leveszi a leplet, óvatosan összehajtogatja. Kimegy.
gyógyszerszagú érintések
szabályos ritmusában végzem a napi rutint.
áldozattá avatott tabletta
vesszen el a belek kanyarulatain,
frontális ütközést idézzen az emlékezetben, végrehajtson
törlést az emlékezetben. megváltást teremtsen, pihenést az Úr
a hetedik napon.
megváltást teremt,
pihenést az Úr
a hetedik napon.
harminchárom éves fiú,
női kéz arc maradt
semleges az évek alatt,
arra Anterósz nem járt,
össze nem tapogat
feleslegesen emlőt,
harminchárom éves lány,
Eros maradéka:
magzattartomány.
felépült a mindent maga mögött hagyó
téli xanaxpiramis a mitológián,
sír az álom és sír a nyugtató a gyönyörűségben,
sír az álom és sír a nyugtató a túladagolásban.
túladagolt álom veszélyezteti a létezést.
pirulád betemet, mint havas út a látványt.
pihenést gyógyszerként ír le szakirodalom,
magából kikelt, önkéntes folyó
hordalékként hagy ismeretlen partokon,
letesz túladagolt létezést kifosztott életeddel,
letesz rólad túladagolt pihenés.
jöjj, te fiú:
halálraítélt,
jöjj, te lány:
nem mennének
arrébb?
fogd kézen a létezést,
keresik és nem találják a vért,
akit keres, megtalál
kórtermi ágy,
folyosó végén balra
ajtó,
ki nyithat be
a mitológián?
mutasd meg a látványt,
aki keresett, az megtalált,
felébredt?
ne ébreszd fel
a látványt.
nem hat a tabletta, és nem hozta be
a törülközőm.
anyám, maga itt?
életemért nem vállalt felelősség,
hogy boldogság és kiegyensúlyozottság adottság,
nem hibáztatom a mindenért hibást.
egy,
három,
tizenhárom,
mit számolsz?
elszámoltatsz?
a halálraítélt utolsó vacsoráján
felszolgált kenyér és bor
megfelelő ellátást jelentett.
a terhes lány,
azzal meg mi történt?
hát mi történjen?
van egy cigid?
annyi szeretet van bennem,
ahány simogatás az arcom.
annyi simogatás van rajtad,
ahány szeretet a kézfejed?
a nyugtató, mint kerti tó: szép,
kínál önfeledt elmerülést,
te vagy a hibás mindenért,
a létezésedért én vagyok a hibás,
hibás létezést
hagysz a világban magad után,
elcsúszás marad, csiga után nyál,
megcsúsztam az életben: zuhanok,
és a halálraítélt vajon
számonkéri az élőkön
a tévedéseik?
a tárgyalásig jobb, ha hallgat,
utána meg felesleges a megszólalás,
megmondtam, hogy a tabletta
meghozza a kívánt hatást.
Vége
