[2018. március]



Akár torkomon egy falat száraz
kenyér, a régi ház kulcsa is kezembe úgy
akadt. Mintha jelenem aranyzárát
próbálnám
nyitni valami rozsda-ette múlttal.

Anya előre figyelmeztetett:
illatod nyögik még mindig
a szekrények:

hogy kutyának a csontot, puha
pólód úgy dobjam oda – hasítson
belőle ablaktörlőrongyot, mit
nekem az új konyharuha?!

Most felszabdalt emlékeddel töröljük
a karácsonyi ablakot tisztára:
felsődet keményre, az üveget puhára.