Tirsis szeméről szólt a hír, gyerek
pillantású, barátságos szeméről.

Vetélkedtek az istenasszonyok!

(Kedvesem, mások néznek a szemedbe.
Mások hallgatnak el a közeledben,
nem mondhatókról most
mások hallgatnak.)

*

A közeledben…

Nemcsak szellem és nemcsak fegyelem.

Nagyot kiáltok, kiáltom a völgynek,
írom a fákra nemlétező nyelven:
Nézz
vissza,
Tirsis!

(Sírni sem tudok.)

*

Kiáltom mégis völgyein a csöndnek
– a cinkostársnak –, elcsitult időnek,
kiáltanám, a hangom elszegődött

szolgálni

Istent
(néma
vers
vagyok)