bölcsészet

Tele van a vinyóm befejezetlen szövegekkel, ez a mondat maradt meg a tegnapi beszélgetésekből. Több tucat író a Könyvvásáron. J. ingatja a fejét, a vinyónál jobb a flash, vagy ha vinyó, akkor particionálni kell. R. azt mondja, ő a felhőben tartja a szövegeit, örök, mint az atom. Nem teszek említést a radioaktív argonról, amelynek felezési ideje 20 nanomásodperc. Mai Petőfi-képünk egyik népszerű alakítója is ott volt a Vásáron. Bolyaiba is belefestett, illett volna odalépnem. Művészi sérója elbizonytalanított. Sapkámat kopasz fejemre húztam, őriztem inkognitómat.

leszámolás

A tisztviselőtelepi galeri magjához négyen tartoztunk. Óvodás korunktól együtt voltunk, ugyanazokat a könyveket olvastuk, ugyanazokért a dolgokért lelkesedtünk. A lányok még nem kerültek képbe. Az ötödik pecsét című filmet is együtt néztük meg a Victoria moziban. Ahogy Őze Lajos leköpi a megkínzott, Krisztus-pózban kikötött férfit, leköpi, hogy cserébe kiengedjék. És visszamehessen az elbújtatott gyerekekhez, akik nélküle odavesznének. Kijöttünk a moziból, és egyszeriben nem tudtuk, mi az ábra. Illetve, kezdtünk ráébredni, infantilis volt, ahogy eddig gondolkoztunk. Egész úton hazafelé, végig a Kölcsey meg a Vajai utcán nagyokat köptünk a járda aszfaltjára 

nagynénik

Waltraud Meier egy 1998-as TV-felvételén a Liebestod áriát énekli. Izolda szól a halott Trisztánhoz. Soha, sehol ennél megrázóbb előadást nem láttam. Mint aki az utolsó orgazmusát éli át, elementáris átalakulás, kilépés a testből a mérhetetlenül nagyra tátott szájon keresztül. Szívbe markoló. Mert nincs ott senki, Trisztán halott. A hiány, a kopogó társtalanság felmutatása. A lélek sikolya. Ahogy Munch és Bacon festményein megjelenik. Maga a csupasz szenvedély, az agyat elektrosokként megolvasztó őrület állapota, minden előzmény és tanulság nélkül. Eszembe jut egy gyerekkori jelenet, nagyapám hatalmas udvarán, ahogy két nagynénémet és nagyanyám két nővérét kergetem felemelt seprűvel, háromévesen, ki sem látszom a porból, kergetem kivetkőzve magamból, mint valami veszett pulikutya. Sem nekik, sem nekem nincs hatalmunk a bennem kavargó káoszon. Nagyanyám a teraszról figyel. És évek múlva is úgy meséli, hogy én egy kis Petőfiként rohangáltam az udvaron. 

Homoród-part

Az erdődi vár alatt, a Homoród partján várakozó költő képe még felnőttkoromban is megdobogtatta a szívemet. Várakozni étlen-szomjan, csillagos éjszakán, mint a húr, felajzottan. Várni valamire, ami valószínűtlen, ami akkora, mint egy lottó-főnyeremény – ennek a mai napig Petőfi a szava. Pedig mára a Homoród kiszáradt, az emlékoszlop sincs meg, 1990. március 15-re virradólag nacionalista szélsőségesek, feltehetően a sarmasági lignitbányából kilopott dinamittal felrobbantották, a vár helyén Disneyland, Drakula viaszfigurájával.

Vágy és beteljesülés persze kettő. Vágyakozni nagyon egyszerű dolog, a beteljesülés bonyolultabb. Jól emlékszem (még a frottírbugyi szegélyének öltéseire is), részletesen előttem van az a kínos toporgás, amikor a vágyott test először felkínálkozott. Évekig tartott a zavar. A beteljesülés érzelemhez köthető, vagy csupán sima élvezet?

Ady lehisztérikázta Szendrey Júliát, máshol Homoród-parti George Sandnak nevezte. De egy 2019-ben kiadott antológiába sem tudják hova tenni. Nem a női szerepek megváltozása okozza a zavart. A férfi megreformálása igazán komolyan a mai napig el sem kezdődött.

musique concrète

Csepeg a köd. Még ki sem nyílik a szemem, tudom, hogy köd van. A rádióban zene szól, talán Durante. Egykor annyira népszerű volt, mint Scarlatti vagy Vivaldi. Eszembe jut Jorge a távoli Grosskirchheimben. Talán már felébredt. Odaült az A3-as kottafüzet elé. A patak vizében zörög a jég, a kevéske őszi fény a fenyőtörzsek gyantájába ragadva. A tűleveleken kihegyeződnek a páracseppek. A házat rejtő szurdokban madár sem jár. Sehol semmi mozgás, csak egy megbarnult, halott levél integet rémülten, mintha végveszélyben volna. Jorge műve, a Bolyai János halála című kompozíció ötperces musique concrète, egy Grosskirchheimhez közeli jégbarlangban felvett vízcsobogás. A musique concrète elnevezés Pierre Schaeffertől származik, és olyan zenére utal, amelynek hangjai nem rögzíthetők kottajegyekkel, annyira valóságosak. Kivonulás a vonalak közül, hogy a megfogalmazhatatlanból visszakanyarodva, rátaláljunk a legsokkolóbb konkrétra. 

szabadságszerelem

Nemrég olvastam, hogy az ukránoknak kellett egy háború, hogy felébressze a hazafiságukat. Másutt azt olvastam, hogy az ember akkor szűnik meg hazafinak lenni, amikor az országa túl messzire megy. Van, akiknek ehhez elég volt egyetlen háború. A németeknek kettő kellett. Egy orosz író szerint az oroszokból most kezd elpárologni a hazafiságuk.

Gyerekkoromban annyira hosszúnak tűnt az élet, hogy azt hittem, mindenre lesz időm. Nem siettem. Amikor 1989 karácsonya előtt kitört a forradalom, állandóan álmos voltam. Este már nem tudtam a tévé előtt fennmaradni, reggel mondták, hogy ez meg az történt. Önfeledten örültem mindennek, éreztem, csodát élek át, de tevőlegesen nem vettem részt semmiben. Az egyetlen, amire elmentem, a városunkban megalakuló forradalmi bizottság ülése volt, egykori magyartanárom, akivel baráti viszonyba kerültem, kérte, hogy kísérjem el, szükség van rám is. De aztán nem derült ki, miben is. Másrészt azt is láttam, hogy a forradalmárok ugyanolyan kicsinyesek maradtak, mint amilyenek korábban voltak. Az egyik tokás bácsi felpattant, és elvörösödve kikérte magának, hogy őt alelnöknek jelöljék, vagy elnök, vagy semmi. 

Alig maradtak eljátszható szerepek. A gesztusok is egybemosódtak. A hatalmon lévők és az ellene tüntetők arcán a sötét árkok ugyanolyanok. Bőrükön ugyanaz a szag. Március tizenötödikén a Talpra magyar helyett egy szónok a kevert rasszok szekunder esélyeiről értesít. Divat a disztópia. Mentorprogramokat vezető költő online előadása zajlik a posztcovid és preapokaliptikus kor költészetéről. Szkippelem. Következik az újkeresztény slammer beszámolója a Costa Rica-i költészeti fesztiválról, a rettegés velőtrázó perspektívájából. Megtudom, hogy Kaliforniában lerombolják a könyvtárakat, és transzhumán orientációjú színésznők 78 féle nemi identitás elismerését követelik. Megkoreografált vitaműsorban hazaárulózzák le a Jókai nőszemléletét bíráló írót. A bölcsészeti fetisizálás bajnokai kantáros rövidnadrágban állnak díszőrséget a posztmetaparanoiák szobránál, zsebüket zavaros tartalmú palimpszeszttel és pikkelyes borítójú testamentumokkal kitömve. Ahogy a gyerekek mondják: teljes purccal előre! 

Éjjel befut postaládámba az e-mail hírlevél, Vaishnavi Patel új könyvének lanszálásával felavatják a dél-berkeley-i könyvtár új épületszárnyát.

tisztaság

A helység kalapácsát minden szilveszterkor eljátszottuk az unokatestvéreimmel, és halálra röhögtük magunkat nagyanyámon, aki vendégszereplőként az amazontermészetű Mártát alakította, bekormozott parafadugóval kisminkelt arccal. Aztán kimentünk a csillagos éjszakába, a behavazott kertbe, és népdalokat énekelve köszöntöttük a sziporkázó, kristálytiszta, sosem volt új évet. Ez az üvegcsengésű tisztaság összemosódott Petőfivel. Akkoriban nem értettem, hogyan tetszik olyanoknak is, akik piszkos, rossz emberek. Akkor még az irodalmat patyolattisztának hittem. Eszembe nem jutott volna, hogy mások befeketítéséről is tud szólni. Pedig nála finomabb, hatékonyabb módszert nem lehet kitalálni. A zene semmiképp nem tud rosszmájú lenni. A festészetben is le lehet járatni valakit, ahogy például Rubens megfestette az őt átverő megrendelőjét. De azért az irodalomnál nincs hatásosabb ördögűzés. 

idegenség

Olvastam, hogy a prózaírók mérnökök, a költők felfedezők. Sőt, feltalálók. Ők azok, akik elvont fogalmakkal operálva, létrehoznak új tereket. Azt teszik lakhatóvá a mérnökök. A költőknek nem kellene integrálódniuk, nem kellene hétköznapi gondokkal foglalkozniuk, úgy élhetnének, mint az a londoni ismerősöm, akiből bíró lett, és azóta szinte megközelíthetetlen. Nem érintkezik senkivel, óvják a legenyhébb széltől is. Hogy megőrizze ünneplőruháját a hétköznapokban. Volt alkalmam írni olyan helyen, ahol körülöttem senki nem beszélt magyarul. Úgy tudtam regényt írni, hogy a nyelve nem volt köznapi használatban. Hatékony állapot. 

kérdés 

Kijött a színpadra egy szép arcú, férfias hangú színész, szeggel kivert bőrdzsekiben, mint a rockerek, kiállt a zsúfolt sportcsarnok közönsége elé, és elszavalta az Akasszátok fel a királyokat című verset. Gyönyörű volt. Vérszomjasan tombolt a tömeg perceken át. 

A bizonyosság hiányának salakja kemény rétegén lel bizonyosságra az emberiség. A metaforák megfejtésére nem marad energiája, mert azt felszívja a mindent ellepő információk hullámainak meglovagolása. A művészi átalakítás idejét felváltja az informatikai interfészek kora.

A legjobb kérdések azok, amelyekre nem tudjuk a választ, mondta Steven Weinberg fizikus, a pi-mezon felfedezője. A költői kérdésekre nincs válasz. Mire jó a költészet? A válasz egyszerű, arra, hogy költői kérdéseket tegyünk fel.

koreai úrleány

Fehér tüllruha, apró, virágmintás hímzéssel. Koromfekete hajában is fehér szalag, az is virágmintás. A tatai JAK-táborba jelentkezett be, és amikor megérkezett, mi épp az udvaron próbáltunk egy hangjátékot, amit este kellett előadnunk. Mondta, hogy Szöulban magyart tanult, jelenleg az ELTÉn doktorál, ha megengedjük, belenéz, mit csinálunk. 

Összebarátkoztunk, Budapesten is találkoztunk vele. Petőfiből írta a disszertációját, és hogy kiegészítse az ösztöndíját, a Daewoo Bank kirendeltségénél vállalt irodai munkát. Aranyosnak hívták, mert magyarul senki nem tudta kiejteni a nevét, illetve, ha mégis kimondta, azt ő nem értette. Tüneményes volt azért is, mert a Petőfi korának nyelvét beszélte. Ön, uram, igen délceg és kegyes, hőn óhajtanám, hogy fogadja hálámat, amiért megengedte, hogy megszemléljem dicső előadásukat. 

A mai napig álmodom vele, bár kicsinyded arca teljes homályba vész.

béna harcfi

Arany Családi köre a legszebb petőfis vers. Mindig vártam, hogy anyánk felolvassa. A szakadékok szélén egyensúlyozó életünket kimenekíthettük a szorongás világából. Anyánk, ha valamit fel kellett olvasnia nekünk, Aranyt vette elő. A Családi kört többféleképp is elő tudta adni, különböző hangon, katonától, paptól, tudóson át földművesig, mindenféle alakot megszemélyesítve olvasta, a végén a cigány jósnő szavalata is sorra került, csorgott a könnyünk, úgy nevettünk. Át lehetett kelni a kamaszkori szerelem felperzselte mezőkön, vagy a komoly kétségek elárasztotta mocsarakon, vagy bármilyen sivár és sötét terepen. Kilazultak a görcsök, megtelt a szoba fénnyel, az emlékezés és a csendesen duruzsoló tűz meghittségével. Amikor gyerekeimnek most már én olvasom a verset, mindig megjelenik Petőfi is.