Megszületek

És akkor…

És akkor anyukám egy nagy
szatyorba előkészített
mindenféle holmit, hogy ha
kell indulnunk, akkor
legyen minden készen,
amit vinni kell, és akkor,
amikor úgy érezte, hogy
most már tényleg menni kell,
mert én már nagyon gyakran
fájtam neki, s már nagyon
sokszor nézte az óráját,
a perceket, akkor szólt apukámnak,
hogy azt hiszem, hogy most már
itt az idő.

… megszületek

Felkelt, felöltözött, mert hideg
volt kint, még havazott is, és
átmentünk a főtéren, a megszülető
ház felé, lassan, mert anyukámnak
még vagy kétszer le is kellett
guggolnia, annyira fájtam neki,
felmentünk valami lépcsőkön,
bementünk egy terembe, ahol
át kellett öltözni, és ahonnan
apukámnak haza kellett menni,
átmentünk egy fehér csempés
szobába, ahol fehér köpenyes
nénik járkáltak, aztán később
jött egy doktor bácsi, anyukámat
felültették egy nagy székre,
mert már nagyon izzadt, és
nem érezte jól magát, a doktor
bácsi odaállt, és segített nekem
megszületni.

A doktor bácsi

Mondta anyukámnak, hogy ííígy,
nagyon jó, na még egy kicsit, aztán
azt mondta, hogy kislánya van, engem
pedig megfürdettek, beírtak, lemértek
és megmértek, és megmutatták nekem
az anyukámat. Anyukám azt mondta,
jaj de szép, megfoghatom? És mondta
a nevemet, babusgatott, pedig még
nagyon beteg volt.

A látogatók

Aztán jött sok
látogatónk, mind engem szerettek
volna látni, de nem engedték a fehér
köpenyes nénik, csak apukámat
mutatták meg nekem egy ablakon
keresztül, elég távolról, meg sem
tudtam nézni jól, hogy milyen
édesapám van nekem, mert vittek
is vissza a többi gyerek közé, a
jó meleg szobába. S talán még
akkor nem is láttam.

Nagy vagyok, nagycsoportos…

Akkor még nagyon kicsi voltam,
beszélni se, menni se tudtam,
de most már nagy vagyok, nagy
csoportos, és már rég nem
hiszem el az olyan meséket,
hogy a gólya hozza a gyereket
a csőrében, ez csak a kicsi
gyerekeknek való félrevezetés,
csak ők hiszik el, és azt sem hiszem,
amit egyik pajtásom mondott,
hogy a fiúk az apákból lesznek,
a lányok meg az anyákból, ez
butaság, és az is, hogy attól lesz
apás vagy anyás valaki, valamelyik
gyerek, hogy anyából vagy
apából lett-e, én mind a kettőből
lettem.

Az ilyesmi úgy…

Az ilyesmi úgy történik, hogy
egy lány és egy fiú összetalálkoznak,
nézegetik egymást sokáig,
nagyon megtetszenek egymásnak,
az apukák, akik akkor még nem
apukák, hanem még csak fiúk,
meghívják az anyukákat, akik
akkor még lányok, mondjuk a
moziba, aztán összebarátkoznak,
megszeretik egymást, együtt
járnak sokáig, hogy megismerjék
egyik a másikat, aztán férj és
feleség kell legyen belőlük, mert
egyszer azt mondják az anyukák az
apukáknak, akik akkor még  nem
anyukák és nem apukák, hogy
terhes vagyok, mit csináljunk,
erre aztán összeházasodnak.

Az anyukák az apukákhoz…

Az anyukák az apukákhoz
költöznek, vagy fordítva, s
aztán lassan nőni kezd a hasuk,
és sokat kell járjanak a vécére is,
s én tudom, hogy ez az egész úgy
történik, hogy mondjuk én az
édesapámból, mikor még
magocska vagyok, belemegyek
az anyukám hasába, onnan
pedig az édesanyámból
születek meg, még akkor véres is
vagyok, és még minden van rajtam,
tiszta mocskos vagyok, s amíg
édesanyámnak nagy a hasa, abban én
mindig benne vagyok, ide-oda
rugódok, s amikor már fájni kezdek
neki, az azt jelenti, hogy ki akarok
jönni, mert már elég nagy vagyok.

Ovis vagyok…

Vackor

Én a Vackor óvodába járok, ami
nem egy rendes név, mert például
nem olyan, mint az embereké, hogy
két nevük is van, én nem szeretem,
ha csak egy nevünk van, mint a Mikulásnak,
a kutyámat is ezért Bartók Bodrinak
hívják, és titokban az óvodámat is
elneveztem Bartók Vackor óvodának,
meg az utcát is, ahol lakunk Bartók Udvartérnek.

Bartók Vackor

A Bartók Vackor óvodába különben
nagyon szeretek járni, mert sokat
játszunk, tanulunk, olyanokra kell
válaszolnunk, hogy mi a különbség
a fák és a madarak között, és mi
válaszoljuk, hogy a madaraknak
van tolluk, a fáknak meg nincs.
Énekelünk, s ha jó időt szeretnénk,
akkor mondjuk az óvó-
néninek, hogy süssük ki a napocskát.

Egy napunk

Egy napunk például úgy kezdődik,
hogy reggel bemegyünk, átöltözünk
az elegánsos ruhánkból az ovis ruhánkba,
bemegyünk a terembe, a pajtásokhoz,
de még titokban kikérezünk az előszobába,
és ott maradunk még egy kicsit, mert ott még
olyan jó anyukaszag van, aztán reggelizünk,
eszünk almát, körtét, szőlőt és gyümölcsöt,
tanulunk, majd ebédelünk levest és másikodikot.

Van olyan…

Van olyan pajtásom is, aki úgy mondja a
töltött káposztának, hogy köpött káposzta,
a véres hurkának, hogy mérges hurka,
a prézlis laskát pedig mocskos laskának nevezi.

Kitalálunk mindenféle…

Kitalálunk mindenféle becézést, Büngyürke,
Muncurka, Muszkóca, ilyeneket, ebéd után
aztán alszunk egyet, utána uzsonna, még
játszunk, ha jó idő van, akkor az udvaron,
ha esik például, vagy hideg van, akkor a
teremben a játékokkal, majd jönnek utánunk.

Utánam…

Utánam anyukám vagy apukám
szokott jönni, az öltözéskor szoktak
nekünk segíteni, mert néha van úgy is,
hogy nem megy bele a hátsó lábunk
a cipőbe.

Ovi után…

Ovi után hazamegyünk a mi utcánkba,
a Bartók Udvartérbe, és én szoktam
segíteni anyukámnak vagy apukámnak.

A tegnap például apukámnak elromlott a autója,
Győzőt meg kellett javítsam, apukám is
segített nekem.

Néha szoktunk…

Szoktunk menni mamáékhoz is, falura,
nekik ott van az égen Göncölszekerük,
és sok állatok vannak náluk, de én már
nem félek a kiscsibéktől, mint a kicsi
tesóm.

Szoktunk náluk tévét is nézni, az ő
tévéjükben is ugyanazok vannak,
mint a miénkben.

Falun azért jó…

Mamáéknál azért jó falun, mert
ott vannak sok állatok. Vannak
például csirkék, tyúkok, van kakas,
vannak disznók, és cica is van, meg
kiskutya. És libák is vannak, azoktól
félünk a leginkább. Mamáéknál átjönnek
mindig a szomszéd gyerekek, és az udvaron,
a csűrben, a fásszínben, mindenütt játszhatunk
bújócskást. Rúghatjuk a labdát az udvaron, nem
úgy, mint otthon nálunk, a szobában. És senki
nem haragszik meg, ha például, véletlenül le-
törjük a virágot a labdával.

De ezt igazából mamáék nem is tudják meg, csak
később, amikor következőkor megyünk, és akkor
már egyáltalán nem haragusznak.

Egy dolgot csak…

Egy dolgot nem szeretek csak,
azt, amikor lebetegszem, és
amikor szurit kapok, de ha
megnövök, doktor néni
szeretnék lenni, és én nem adok
egyetlen gyereknek sem szurit,
csak finom szirupokat. És rossz
ízű teákat sem itatok velük,
mézezett, rosszdemegkellinni
teákat. Én nem, soha.

Vagy esetleg…

Vagy esetleg tanár néni leszek,
mint az én anyukám, és
lesz nekem is férjem, és lesz két
gyerekem is, úgy fogják hívni őket,
hogy Zita és Ákos.