[2019. január - AdyLátó]

---

nagy színház az Ady-színház
nagy rettenetes színház

uras jelmezek benne bő papi
stólák és egyéb országos cafrangok

sok hideg félelem és fűthetetlen gyász
megannyi átok és kihordhatatlan magány

tűz ha ég benne vér ha ég benne sár
disznók a szalmán habban forgolódnak ott

kihalt váteszi bálványok a falakon
elhagyott mondatvégek ostor nyomai és elkoszolt gőg

szegen a nyelv elnyűtt tágas rongyai
és porfinom ujjlenyomatok az egykori dörgedelmeken is

nagy látvány az Ady-látvány
nagy összehuttyant látvány

hétfőn zárva kedden zárva vasárnap
zárva összes szerelme ha még erre járnál

a félelem kirakja a rettegés beveszi hű tárgyait
borral locsolkodj ha ott ha itt aludnál

az önimádat sűrű tükrei betörve
kéz lóg az időben hogy asszonyi derekat engedett el

kiszegzett angyal sem siránkozik már
elárverezték alóla mind a kegyelmet

nagy árnyék az Ady-árnyék
nagy terjedelmes árnyék

bevakolt száj bevakolt szem bevakolt fülek
a törpeség maszkjai hűen vicsorognak lenn
fenn mindenütt örök idejű morgás marakodás

itt egy táncot próbálnék egy néma izzó táncot
mozdulat mit visszanyújtok hang amit visszaadok végül

mellettem vizslató múltnyomozók oknyomozók
szétdobált pénzdarabkák és legyilkolt kék szabad harangok

nézd az Élet piros labdái milyen ráncosak már
s a kiszáradt hangok medrébe nem húzódik senki

a függönyök félúton elakadva megfeszítve
a függönyök is félúton örökre elakadva megfeszítve