[2017. október]

---

Miért és meddig?
Bánattól jókedvig,
mélységből sekélybe,
bénultságból kéjbe,
nappalokból éjbe,
rendből zűrzavarba,
csöndből vad ricsajba,
kintről egyre beljebb,
fentről egyre lejjebb,
foghíjas már a létra...
kemény kanapéra
zuhanunk egyesével,
mit kezdünk, mondd,
az önbecsüléssel?
Mit kezdünk a közönnyel?
Csak menj, és ne köszönj el,
csak menj, és ne nézz hátra,
a lélek nyitja zárva.

Állok pőrén a hitben,
öltöztet, vetkőztet Isten,
játszik hát, önfeledten,
próbababája lettem.