(2022. április)
Előszó a válogatáshoz
A második Forrás-nemzedék befutása a hetvenes évek közepére tehető. A generáció tizenegy tagjával a szintén Forrás-kötetes Gálfalvi György készített interjúkat. Az interjúk Marad a láz? címen álltak össze kötetté 1977-ben, 45 évvel ezelőtt. Mostani válogatásunk erre az időszakra nyújt rálátást, pontosabban az 1976-os évre, és a Gálfalvi által írt szerkesztői levelekből1 jelentet meg 27-et. Jelen anyag lényegében közvetlenül a riportkötet kiadása előtti időszak egy sávjára vet lámpafényt.
Gálfalvi György 1976-ban 34 éves. Ekkor már bő öt éve dolgozik szerkesztőként az Igaz Szónál. A szerzőinek írt leveleit olvasva azonnal szembetűnik, hogy nincsenek illúziói a pártállammal és annak módszereivel, intézményeivel és képviselőivel szemben. Leveleiben szókimondó, láthatóan nem zavarja, hogy másodpéldány marad fenn mindegyikből. A cenzori hivatalt nemcsak a túlságosan szépen hangzó hivatalos Sajtóigazgatóság néven illeti, hanem például úgy is, hogy tűvétevők. Vagy ilyes jelzőkkel, hogy érzékenylelkűek. Ha „hülyére húzzák" a leadott anyagait, azt rögtön megírja a szerzőnek, kertelés nélkül. Nem fél igazi nevén nevezni a dolgokat, vagy már-már szépirodalmi regiszterben szóba hozni őket, a saját nyelvéhez idomítani, jelezni, hogy tudja, átlátja, érti, kiismerte működését.
Nem azt írja Kenéz Ferencnek, hogy meg kellene vágni a leadott kéziratot a megjelenés érdekében, hanem tépni kellene.
Ha meg kellene neveznem 46 év távlatából, hogy mi az a hajtóerő, ami Gálfalvit szüntelenül vitte előre munkájában a nyolcvanas évek sötétsége felé rohanó országban, akkor a konokságát, az elszántságát, a hitét és igazságérzetét mondanám. De akkoriban (és mindenkor) ezek nagy és súlyos terhek, ezekkel létezni életveszélyes. Gyurka azonban zsigerből jövő stratégiával rendelkezett/rendelkezik, hogy az életveszélyes tulajdonságait és meggyőződéseit élhetővé szelídítse, mégpedig az összetéveszthetetlen humorával. És ez a humor, valamint az önirónia az, ami ezekben a levelekben igazán ütni tud közel fél évszázad távlatából is. Akkor is képes kajánul nevetni (másokon és önmagán is), ha semmi oka nincsen rá, vagy ha éppen személyes tragédiák (édesapja halála, édesanyja súlyos betegsége) kísérik. Kevés tanácsot ad levelezőtársainak, de azok közül is az egyiket gyakran ismételgeti, mintha önmaga számára is: bírd ki! Humora a jó értelemben vett cinkosságon alapszik, azokkal nevet együtt, akikkel a hatalom ugyanúgy packázik, ahogy vele is. A tehetetlenség ellenszere a nevetés.
A levelek dokumentumértékét növeli mindaz a kirajzolódó kapcsolati háló, amelyekkel Gálfalvi szerkesztőként működött a világban. Hogy ismeri és tud az ország összes irodalmi köréről, hogy riportkörútjai egyben a kapcsolatháló szervezése is. Láthatjuk, hogyan igyekszik Szőcs Kálmán emlékét ápolni, mennyire fontos számára, hogy jó tollú pályatársai megnyugtatóan el tudjanak helyezkedni szerkesztőségekben (Mózes Attila, Györffi Kálmán). Az akkoriban több mint ötezer (!) előfizetővel megjelenő Igaz Szó terjesztésének felelőssége, a megjelenésekért küzdő szerkesztő napi munkarutinja is felvillan ezekben a levelekben.
Ahogy a leveleit olvasom, válogatom, jut eszembe, hogy hiszen Gálfalvi 2016-ban kiadott kötetének az a címe, hogy Kacagásaink. Azt írja ott az egyik szövegében, hogy „a humor, az irónia, a kacagásra való képességünk megőrzése tette elviselhetővé a legnehezebb pillanatokat". A kacagás szóban valóban több van, mint ha csak egyszerűen azt mondjuk, hogy nevetés. Pimaszabb, életszagúbb és életszeretőbb, és valószínűleg a hatalom számára bosszantóbbnak is tűnt.
A kacagás még a megkönnyebbülést hozó síráshoz is közelebb áll.
Ezért hatásos ellenszer.
Az alábbi levelek pontosan példázzák ezt az életérzést, a kacagás állapotát. Az olyan történetek, hogy például Oltyán László azonnal betegnyugdíjaztatja magát, amint felveszik a Vörös Zászlóhoz, mert halálfélelme támadt, meglátván a szerkesztőséget, az pont úgy hat, mintha a Svejket olvasnánk. Nem lehet abbahagyni a kacagást.
Azt kívánom, soha ne is lehessen.
Szász Jánosnak, Bukarest
Marosvásárhely, 1976. január 15.
Kedves János!
Örvendek, hogy el akarsz látogatni a körökhöz, s amennyire tőlem telik, igyekszem segíteni. Tudtommal jelenleg a következő magyar irodalmi körök működnek az országban:
1. Gaál Gábor kör – elnök Szőcs Géza.
2. Nagyváradi Ady Endre kör – vezető Nagy Béla és Tőke Csaba, mindketten a Fáklya szerkesztői.
3. Temesvári Ady Endre kör – titkár Pongrácz p. Mária, a Szabad Szó szerkesztője.
4. A temesvári egyetemisták köre – vezetője Bálintfi Ottó, tanársegéd, a címét a Szabad Szónál megmondják.
5. Zilahi Kiss Károly kör – vezetője Fejér László, az Előre tudósítója, címét a lapnál tudják.
6. Marosvásárhelyen a Hídverők, vezetője Bartis Ferenc.
7. Szovátán a Petelei István kör – vezetője Werner Hugó tanár, a líceum címére írhatsz neki.
8. Régenben a Kemény János irodalmi kör – vezetője Barabás László tanár, sajnos a címét nem tudom, a mezőgazdasági líceumban tanít.
9. Udvarhelyen a Tompa László irodalmi kör – vezetője Szabó Barna, az Előre tudósítója.
10. Aradon a Tóth Árpád irodalmi kör – vezetője Znorovszki Attila, a Népi Alkotások Házának címére írhatsz neki.
11. Szalontai Arany János irodalmi kör – vezetője Dánielisz Endre.
Az utóbbi időben nem hallottam hírt a Brassói Lapok irodalmi köréről – Albert Sándor vezette – és a lugosi irodalmi körről, melyért Berinde György, a líceum aligazgatója felel. Ugyancsak nincs semmi hír a bukaresti irodalmi körről, de hát ezt a kérdést te jobban ismered, mint én.
(...)
Ölel: Gálfalvi György
Ráduly Jánosnak, Kibéd
Marosvásárhely, 1976. január 15.
Kedves János!
Könyved óta nem hallottam felőled, de remélem, azért még megvagy. Nem lenne kedved egy kétflekkes recenziót írni Győri Klára könyvéről? A cikkre lehetőleg a hónap végén lenne szükségem. Lezsák Sanyi – a srác, akivel nálad jártam – elküldte a fényképeket. Küldött Neked is? Ha nem, eljuttatom hozzád azokat, amelyek nálam vannak.
Népes családoddal együtt szeretettel üdvözöllek: Gálfalvi György
Méliusz Józsefnek, Bukarest
Marosvásárhely, 1976. február 6.
Kedves Jóska Bátyám!
Bátorító levelét szívből köszönöm. Tulajdonképpen kínomban kezdtem egykori cimboráimmal elbeszélgetni2: saját problémáimra is szerettem volna tőlük választ kapni. Úgy érzem, túlságosan hosszú ideje tart a letargia, s ezt a luxust nem engedhetjük meg magunknak. És nemcsak azért, mert nem erre esküdtünk valamikor.
Szeretettel üdvözli: Gálfalvi György
Györffi Kálmánnak, Kolozsvár
Marosvásárhely, 1976. február 16.
Kedves Kálmán!
Most jött a hír, hogy Bukarestben is jóváhagyták az Írószövetségbe való felvételedet. Ez tehát rendben van. Incze Gábor, a Vörös Zászló főszerkesztője érdeklődött nálunk, kit vehetne fel a szerkesztőségbe, s mi Téged ajánltunk. Ez sem lenne rossz, még akkor sem, ha Oltyán Laci3 helyébe kerülnél, aki azért ment betegnyugdíjba, mert ahogy belépett a szerkesztőségbe, elfogta a halálfélelem. Hátha Téged nem fog el.
Irmát továbbképezik egy hónapig a Bărăganon. Szombaton temettük apámat.
Üdvözöl: Gálfalvi György
Kenéz Ferencnek, Kolozsvár
Marosvásárhely, 1976. február 26.
Kedves Feri!
Sajnos, nem sikerült. Annyira meg kellett volna tépni, hogy a maradék nem érte volna meg a közlést.
Üdvözlettel: Gálfalvi György
Köteles Pálnak, Nagyvárad
Marosvásárhely, 1976. március 18.
Kedves Pali!
A legalaposabban igyekeztem utánanézni a zenélő kútra vonatkozó adatoknak (nejem a tövén van a bibliográfiának), de nem tudunk minden kérdésedre választ adni. A kút 1810-ben épült – egy másik adatközlő szerint 1803-ban, de az előbbi a valószínű –, s Bodor Péter néhány év múlva szerelte be a zenélőszerkezetet, melyet a víz ereje hajtott. Hogy pontosan mikor, azt nem tudjuk, de az biztos, hogy 1816-ban már működött naponta 6-6 órát. Hogy mit zenélt, ennek semmi nyoma nincs. A zenegép valószínűleg 1836-ban romlott el, egy vihar idején. Kiszerelték, s évekig egy padláson állt. A millenniumi kiállításra fel akarták vinni, keresték, de nyoma veszett. A kutat 1911-ben bontották le.
Ami a lapterjesztést illeti: mindaz, amit jórészt a Te segítségeddel Bihar megyében elértünk, nagyon jelentős teljesítmény. Gyanítom, ha sikerülne egyszer a szerkesztőség autójával s egy tanfelügyelővel végigjárnunk a megye falvait, megkétszerezhetnénk az előfizetők számát. De hát ez túl szép lenne. A magam részéről továbbra is szorgalmazom, hogy tavasszal megint Műhely-találkozókat rendezzünk Biharban. Azt hiszem, tudod, ez a szívügyem.
Ami köteted4 fogadtatását és a Téged körülvevő hangfalat illeti, nem tudok eredetibb tanácsot adni, mint amit magamnak mondogatok jó ideje: ezt is kibírjuk. Ki kell bírnunk. Sajnos, tudom, hogy ez a vigasztalás nem meggyőző; számomra sem az. Micsoda energia szabadulna fel, ha az embernek nem kellene ilyesmivel törődnie.
A Szabadnap áprilisi számunkkal együtt most van a tűvétevőknél. Robotos recenziója könyvedről jóváhagyva várja a nyomdafestéket, remélhetőleg szintén az áprilisi számban. A februári számból terjedelmi okokból s a szerzőre való tekintettel – még volt cikke – szorult ki.
Magamról csak annyit: két hónap óta nem írtam le egy használható sort sem.
Baráti üdvözlettel: Gálfalvi György
Magyari Lajosnak, Sepsiszentgyörgy
Marosvásárhely, 1976. március 18.
Kedves Lajos!
Sajnos, úgy látszik, sem mi, sem az illetékesek nem változnak; beszélgetésünk anyagát hülyére húzták, s a befejezést egészében lekanyarították róla, ráadásul néhol a szöveget is átírták. Legszívesebben kivettem volna az egészet, de a szerkesztőség nem engedte. S hogy essünk túl a nehezén: Kenéz Feriről írt Fórum-cikkedet jóváhagyták ugyan, de terjedelmi okok miatt eltolódott. Maradtak viszont a versek, s ez a lényeg! A számot nyomják, néhány napon belül kézhez kapod. Áprilisban talán sikerül Sepsiszentgyörgyre mennem, remélem, összefutunk.
Ölel: Gálfalvi György
Csiki Lászlónak, Bukarest
Marosvásárhely, 1976. március 23.
Laci úr!
1. A pályázati hirdetés5 azóta a lap februári számában is megjelent, valószínűleg már járt a kezedben. Sok sikert kívánok hozzá.
2. Rettenetesen irigyellek azért, hogy dolgozni tudsz. Én két hónapja nem írtam egy érdemes mondatot, s egyelőre semmi jele sincs annak, hogy gyors javulás következik be. Apámat nemrég temettem, anyámat a héten operálják daganattal. A többiről majd egyszer szóban. De ezt a részét jól bírtam, s ezután is ki fogom bírni. Csak halvány reménysugarat láthatnék, hogy egyszer szívem szerint élhetek, írhatok. Rossz természetem van, nagyon megszenvedem veszteségeimet.
Ölel barátod: Gálfalvi György
Páskándi Géza Kortárs-szerkesztőnek, Budapest
Marosvásárhely, 1976. március 26.
Kedves Géza!
Jólesett, hogy gondoltál rám. Örömmel látom, hogy megtaláltad a helyed, és sokat dolgozol. Az interjú legszebb mondata: „legjobban még mindig dolgozni szeretek". Ami minket illet, talán egyszer majd elbeszélgetünk róla.
Baráti üdvözlettel: Gálfalvi György
Cseke Gábornak, Bukarest
Marosvásárhely, 1976. március 25.
Kedves Gabi!
Nagyon örvendek, hogy Kenéz Feri két versét leadtátok6, annál is inkább, mert a másodikat jelenlegi főszerkesztőm visszaadta. Ugyanez volt a helyzet azzal a Markó Béla-verssel, amelyet egy hónappal ezelőtt közöltetek. Úgy tűnik, nekem mindig óvatos főszerkesztőim vannak.
Baráti üdvözlettel: Gálfalvi György
Mózes Attilának, Kolozsvár
Marosvásárhely, 1976. április 16.
Kedves Attila!
Valóban szóba kerültél. Jánosházy Sinkának7 ajánlott irodalmi titkárként, én Győzőnek mint szerkesztésre alkalmas ifjút, akit Vásárhelyre kellene hozni. Győző erre ígéretet is tett, de ezzel kapcsolatos véleményemet ismered. A lényeg: Győző megbízott, hogy állítsalak elő, tehát állj elő! Én a jövő héten Szovátára távozom dolgozni, de Te nyugodtan hivatkozhatsz rám. Hátha sikerül.
Baráti üdvözlettel: Gálfalvi György
Györffi Kálmánnak, Kolozsvár
Marosvásárhely, 1976. április 20.
Kálmán úr!
A marosvásárhelyi Írói Egyesület zsűrije viharos gyűlés után díjjal tüntette ki könyvedet. Bírd ki! Talán dolgaidon is lendít. Majd hivatalosan is értesíteni fognak, mikor veheted át. Sajnálom, hogy én az átadásnál valószínűleg nem leszek jelen, de két nap múlva Szovátára vonulok el, hogy végre tető alá hozzam az arckép-sorozatot.
Baráti üdvözlettel: Gálfalvi György
Vita Zsigmondnak, Nagyenyed
Marosvásárhely, 1976. június 9.
Kedves Zsiga bácsi!
A köszöntőt megkaptam, leadtam, nagyon örvendek, hogy ilyen gyorsan elkészült. A Sajtóigazgatósággal külföldi közlés végett mi nem tudunk jóváhagyatni írásokat. Úgy tudom, ezzel Szász János, az Írószövetség titkára foglalkozik.
Tisztelettel üdvözli: Gálfalvi György
Zudor Jánosnak, Nagyvárad
Marosvásárhely, 1976. június 21.
Kedves Zudor János!
Amikor zárul a kör című drámai játékod ötletes megközelítése a Petőfi-problémának, de inkább kísérlet, mint kiérlelt, teljes értékű alkotás. Érzéseim szerint az lenne a leghasznosabb, ha a diákszínjátszóknak ajánlva, az Irodalom és iskola rovatunkban próbálnánk megjelentetni. Én mindenesetre leadásra ajánlva a lap vezetősége elé terjesztem, de egyelőre nem tudom megmondani, mikor adhatok végleges választ rá. Légy türelmes!
Baráti üdvözlettel: Gálfalvi György
Balogh Edgárnak, Kolozsvár
Marosvásárhely, 1976. július 1.
Kedves Edgár Bácsi!
Főszerkesztőm megbízásából arra kérem, küldjön készülő könyvéből egy viszonylag semleges részletet (ez Győző kifejezése). Szeptemberi számunkban szeretnénk közölni.
Őszinte ragaszkodással üdvözli: Gálfalvi György
Balla Zsófiának, Kolozsvár
Marosvásárhely, 1976. július 13.
Kedves Zsófi!
Most hozták fel a nyomdából júniusi számunkat, s meghökkenve látom, hogy Markó Béla kötetedről írt recenziója Két Forrás-kötet belcímmel jelent meg. Ahogy kinyomoztam, a tördelés során támadt ez az ötlete egyik főnökömnek. Röhej lesz belőle, de erről mi hárman – Markó, Te, én nem tehetünk. A szerkesztőség nevében akár elnézésedet kérhetném, de erre senki nem hatalmazott fel. Főnököm szabadságon van. Júliusi számunkban helyreigazítást teszünk közzé, tehát megpatkoljuk a döglött lovat.
Baráti üdvözlettel: Gálfalvi György
Németi Rudolfnak, Kriterion Könyvkiadó – Bukarest
Marosvásárhely, 1976. július 13.
Kedves Rudi!
Most hozták fel a nyomdából a júniusi Igaz Szót, s néhány meglepő változást tapasztaltam a lapban, ahhoz képest, ahogy én emlékeztem rá. Benne van ugyanis az Anavi-recenziód, de hiányzik az egyszer már elhalasztott Szőcs Géza-recenzió. (Állítólag terjedelmi okokból csúszott tovább.) Ezzel szemben van benne egy Barabás István-cikk, amelyben Neked válaszol. Egyszemélyes nyilatkozatot szeretnék tenni, hivatalos papíron: ezt az írást én nem láttam, s nem is értek egyet a közlésével. Persze, ez nem sokat számít. Mellékesen: Balla Zsófit egy zseniális felcímmel Forrás-szerzővé léptetjük vissza. Fog ez menni. Bírd ki Te is!
Baráti üdvözlettel: Gálfalvi György
Gugyelka Andrásnak, Arad
Marosvásárhely, 1976. július 15.
Kedves Gugyelka András!
Levele meglepett, ugyanis több előző leveléről ír benne, melyek nem jutottak el hozzám. Nevét azonban ismertem, A Hétben figyeltem fel rá, amikor kis jegyzetében Szőcs Kálmán hagyatékát féltette a feledéstől. Örvendek írásának, mint ahogy levelének is örvendek; megerősít abban a meggyőződésben, hogy Szőcs Kálmán verseit szerették az olvasók, s szükség lenne arra, hogy minél előbb megjelenjen válogatott verseinek kötete. Erről személyesen csak annyit tudok írni, hogy 1975 márciusában, a Kriterion szerkesztőjének, Csiki Lászlónak a kérésére felküldtem a Kiadónak az általam javasolt versek jegyzékét egy ilyen válogatás számára, s ugyanakkor javaslatokat tettem a kötet címére is. Úgy értesültem, a válogatást egy kisebb munkaközösség fogja végezni, melynek esetleg én is tagja leszek. A hagyaték legnagyobb része a Kriterion Könyvkiadónál, pontosabban – tudtommal – Csiki Lászlónál található. A kért számból nem tudok küldeni, a fényképet Erdélyi Lajos készítette, esetleg forduljon hozzá. Az Új Élet szerkesztőségének címére írhat neki.
Az a kérése, hogy írjak Szőcs Kálmánról, zavarba hoz: nem tudom, hol kezdjek neki, s különben is hosszúra nyúlna mindazt elmesélni, amit tudok róla. Lehet, egyszer sor kerül erre is. Említi, hogy tanulmányt írt Szőcs K.-ról. Nagyon örvendenék, ha eljuttatná hozzám a kéziratát, hiszen engem is minden érdekel, amit Kálmánnal kapcsolatban leírtak.
Tisztelettel üdvözli: Gálfalvi György
Sigmond Istvánnak, Kolozsvár
Marosvásárhely, 1976. augusztus 5.
Kedves Pista!
Papp Ferenc betegsége miatt utólagos engedelmeddel én olvastam el írásaidat. Leadásra javasolva átadtam őket a szerkesztőség vezetőségének, de szimatom szerint elsősorban az Egy tucat bűnöző fog átcsúszni. A Főnökúrkérem hangja túlságosan ráz ahhoz, hogy érzékenylelkű illetékeseink tetszését megnyerje.
Baráti üdvözlettel: Gálfalvi György
Zudor Jánosnak, Nagyvárad
Marosvásárhely, 1976. október 2.
Kedves Zudor János!
Nem ismerem kolozsvári címedet, ezért Váradra írok, de a rossz hírt sohasem késő megtudni. Drámai kísérletedet, melyet októberi számunkban szerettünk volna közölni – mint tegnap megtudtuk –, irányító szerveink tanácsára kivettük a lapból. Ehhez én nem akarok megjegyzést fűzni. Egyelőre ígéretet kaptam a lap vezetőségétől, hogy igyekszenek tisztázni a nyilvánvaló félreértést. Annál is kellemetlenebb az ügy, mert nemrég Váradon járván, megkértem a Fáklya szerkesztőségét, reklámozzák egy kicsit a lapot, s többek között megemlítettem, hogy drámádat is közölni fogjuk. A Fáklya lelkiismeretesen beharangozta, s a jámbor olvasó ugyancsak kapkodja a fejét, hogy mi történt. Ez is van. Én sem tudom szeretni. Te se törődj vele.
Baráti üdvözlettel: Gálfalvi György
Cs. Gyimesi Évának, Kolozsvár
Marosvásárhely, 1976. október 12.
Kedves Éva!
Szeretném, ha Király László most megjelent kötetéről Te írnál számunkra Fórum-cikket. Tudom, hogy nem vallod magad kritikusnak, de az az érzésem, okosabb dolgokat tudnál a Laci verseiről mondani, mint mások. Ugye elvállalod? A kéziratra lehetőleg november 1-re lenne szükségünk. Postafordultával értesíts, számíthatok-e rá?
Baráti üdvözlettel: Gálfalvi György
Szávai Gézának, Gyergyószentmiklós
Marosvásárhely, 1976. november 5.
Kedves Géza!
Úgy látszik, illegalitásba vonultál, annyira nem adsz hírt magadról. Sajnos, meg kell zavarnom remetei magányodat: mi van a Beke- és Fábián-cikkel?
Mindkettőre sürgősen szükségünk lenne. Kérlek, értesíts, mikorra számíthatok rájuk.
Októberi számunk novelláddal együtt, megjelent.
Jó lenne, ha újabb kéziratot tudnál küldeni.
Üdvözöl: Gálfalvi György
Tóth Ágnesnek, Nagyvárad
Marosvásárhely, 1976. november 11.
Kedves Tóth Ágnes!
A szerkesztőség nevében elnézését kérem a megkésett válaszért, de prózarovatunk vezetője hosszas betegeskedés után nyugdíjba ment, s hagyatéka feldolgozása során bukkantunk az Ön kéziratára. Harminc nagy történet című elbeszélését örömmel olvastuk: elsősorban az írásba emelt élményanyag életközelsége tetszett. Ön gördülékenyen mesél, megfigyelései is találók, de sűríteni és általában szerkeszteni még meg kell tanulnia. Arról se feledkezzen meg, hogy a jó írás mindig többet kell hogy mondjon, mint amennyit a szöveg tételesen tartalmaz. Őszinte érdeklődéssel várjuk újabb írásait.
Szívélyes üdvözlettel: Gálfalvi György
Fábián Ernőnek, Kovászna
Marosvásárhely, 1976. december 17.
Kedves Ernő!
Balogh Edgár könyvéről írt cikkedet közlésre javasolva leadtam Jánosházynak. Az írás szép, s annál is inkább elkelne a háznál, mert éppen most tanácsolták el Mikó Imrét ugyanerről a könyvről. De éppen ezért nem vagyok teljesen biztos abban, hogy a Tied nyomdafestéket lát. Márciusi vagy áprilisi számunkba ütemeztük be.
Szávaiból még mindig nem sikerült kivernem a bírálatot könyvedről, de arra sem hajlandó, hogy lemondjon róla. Egyelőre huzakodunk.
Nem tudom, mikor megyek felétek, de az a javaslatom, nyilvánítsuk a vidéket alkoholmentes övezetté, hogy nyugodtabban tudjunk tárgyalni.
Házad túlterhelt, de hősiesen helytálló asszonyának kezeit csókolom. Téged ölel: Gálfalvi György
Jakabos Ödönnek, Kézdivásárhely
Marosvásárhely, 1976. december 28.
Kedves Ödi Barátom!
Ne neheztelj rám, amiért ilyen késve válaszolok, de a hónap első felében a nyomodon loholtam az északi megyékben, ráadásul mások is el kellett hogy olvassák a kéziratot. A helyzet a következő: útirajzból nagyon nehéz egy részletet kiválasztani, úgy, hogy az egész könyv hangulatát is érzékeltesse; a kimarkolt oldalak közül elsősorban a február 20-szal kezdődő naplójegyzet ígérkezik ilyennek. Azt javasolnám tehát, hogy a darjeelingi napokra való visszaemlékezésedet küldd el, s akkor csatolnánk a nálunk levő részletből az utolsó négy oldalt. Egyébként az egész kéziratra vonatkozó tanácsom az – ha nagyon kíváncsi vagy rá (ha pedig nem, akkor oldalba váglak) –, hogy próbálj elsősorban azokról a dolgokról írni, amelyeket csak Te láthattál meg, s ne azokról, amikről az olvasók nélküled is tudnak (például a szent tehenekről). Tehát jó munkát, és küldd minél hamarabb a kéziratot.
Az új esztendőben további közös koccintgatásokat kívánok mindkettőnknek, Mareket és Sárit csókolom: Gálfalvi György
Mikó Imrének, Kolozsvár
Marosvásárhely, 1976. december 28.
Kedves Imre Bácsi!
Ajánlatát megbeszéltem Jánosházy Györggyel, s a következő egyezségre jutottunk: áprilisi számunkban megpróbáljuk leközölni „A Tizenegyek" című fejezetet a Balázs Ferenc életrajzból. Kérem tehát, minél hamarabb juttassa el hozzánk a kéziratot. Hosszabb részletet nem vállalhatunk, mert amúgy is szemünkre vetették, hogy a tanulmány-anyag a lapban a szépirodalom rovására terjeszkedik.
Könyvéről Egyed Péter ír elemzést. Remélem, márciusi számunkban közölni tudjuk.
Az új esztendőben továbbra is irigylésre méltó munkakedvet kívánok, és őszinte tisztelettel üdvözlöm: Gálfalvi György
Csiki Lászlónak, Kolozsvár
Marosvásárhely, 1976. december 28.
Laci Úr!
Az írást közlésre ajánlottam, ráadásul még tetszik is. (Ennek következtében nem biztos, hogy meg is fog jelenni.) Drámád ügyében utólag lelkiismeret-furdalásom van a bírálóbizottság helyett8. De erről négyszemközt még beszélünk. Januárban néhány napot Kolozsváron szeretnék tölteni, talán lesz alkalmunk találkozni.
Az új esztendőben házad népének révbe érkezést, Neked kellemes bolygást kívánva ölellek: Gálfalvi György
JEGYZETEK
1 A levelek forrása: Igaz Szó szerkesztőségi levelezések, az 1976-os év dossziéja.
2 A Marad a láz? című 1977-ben megjelenő riportkötet kéziratáról van szó (A szerk.)
3 Oltyán László (1935–1990), író, újságíró. 1958 és 1959 között a Vörös Zászló, majd az Ifjúmunkás belső munkatársa. 1962–1988 között a Vörös Zászló szerkesztője.
4 Az Illatos füvek (Kriterion, 1975) című novelláskötetről van szó.
5 Az Igaz Szó 1976 februárjában meghirdetett drámapályázata. (A szerk.)
6 Cseke Gábor az Előre napilap szerkesztője volt 1976-ban.
7 Sinka Károly 1965–1990 között volt a temesvári Állami Magyar Színház igazgatója.
8 Utalás arra, hogy a beküldött Csiki-dráma nem ért el helyezést az Igaz Szó drámapályázatán. A bírálóbizottság tagjai: Gálfalvi Zsolt, Hajdu Győző, Jánosházy György, Panek Zoltán, Rácz Győző, Szász János, Hegedüs László (a Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács nemzetiségi osztályának vezetője). A díjazott művek és szerzőik: Bajor Andor: Szürke délután; Huszár Sándor: Gyermekem, jövendő; Lászlóffy Csaba: Védő szárnyak; Méhes György: Fekete-fehér, igen-nem; Sütő András: Vidám sirató egy bolyongó porszemért. Különdíjasok: Salamon András: Az elnök halála; Szekernyés László: Az igazság órája; Tompa Z. Mihály: Lehetséges változatok.