[2019. április]



Már napról napra tétovább leszel,
ha lépcsőn jársz, és az is szinte mindegy,
hogy éppen merre mennél, mennybe fel,
pokolba le, mert látszólag a szívnek

vagy a tüdőnek nincsen tartaléka
se felfelé, se lefelé, pedig
semmi bajod, csak nem tudod, hogy célba
akarsz-e jutni még, se reggelig,

se estig, valahogy úgy képzelem,
miközben lassulok, és rövidülnek
a távolságok is, hogy érkezem

s már indulok, mind közelebb kerülnek
a végpontok, amíg megállok, mint a

múló időtől szabaduló inga.