[Látó, 2010. november]

*

Az ölelésről ki tehet?
A test öregszik. A rostok
lebomlanak. A mag meghasad,
mint alma a szemfogaid alatt.
Apa nem gyújt be kályhát.
Anya nem öntöz többé virágot.
Az otthon fakul. A föld beolvaszt.
Körforogsz. A múlt sejtjei dolgoznak
bennem, és te szaporodsz. Az almát
így mindenki magában hasítja darabokra.

*

Most üres lakás, mosókonyha.
Friss tér. Költözünk. A gyümölcsfák
meg belógnak az ablakon.

Apa nem gyújt be kályhát.
Anya nem öntöz többé virágot.
A test lemerül. Az ölelést
felváltja az alázat, és az almát
egymásban hasítjuk darabokra.