[2016. július]

---

Gustave Moreau: Galatea,
1880, olaj, fa, 85 x 67 cm,
Musée d’Orsay, Párizs

Tudhattad volna, hogy a holt anyagból
színes virág nő, aztán barna mag
ismét, ökölbe zárva alszanak
a könnyű szirmok, s az elhullt szavakból

előbb-utóbb mondat lesz valahol,
míg lüktetnek tíz forró ujjbegyedben
a mellbimbók, s vonaglik tenyeredben
a teste, és ugyanúgy zakatol,

akár egy lepke, majd elcsendesül,
s amikor végre megnyílsz, elrepül,
mert nincsen mód, hogy istenét szeresse,

ki tőle kapta múló életét,
csak akkor emlékszik rá, ha setét
markában foglyul ejti majd az este.