Sivár tömlöcben tengődsz: láthatatlan
ráccsal kerít az iskola, család,
a szeretőd, az ellenség, barát,
rab vagy szobádban, templomban, szabadban;

Isten parancsa, államérdek örvén
rácsot vonnak köréd bírák, papok,
eltiltják tőled a meleg Napot,
várbörtönébe zár a Rend s a Törvény,

rabságra vet az aljas gyávaság,
mely vaspecekként elzsibbasztja szád,
mert smasszerek lesik álmod, szavad,

s ha meggebedtél, elárvult neved
rács mögé csukja az emlékezet:
még halálodban sem lehetsz szabad.