[2018. október]

---

A part közelében föl-föllebbenti
a vizet, mint egy szoknyát, a vihar,
birkózik mérges hullámaival,
megpróbálja valahogy ölbe venni,

aztán elengedi, s lecsillapul,
ám túlfelől, ahol egymáshoz értek,
az ég alja már mindenütt bevérzett,
és itt is, ahogy mozdul s visszahull

saját irdatlan medrébe a tenger,
kagylók ropognak, széttörnek csigák,
ha ölelkezik kétféle világ,

míg néhány karcsapással minden reggel
egymásba öltöm, de egy pillanat,
s a föld a vízből újra kiszakad.

Nea Potidea, 2018. augusztus 11.