[Látó, 2009. március]


 


 


Csak te tudod, te tudhatod,
Utam honnan, merre tart,
A hold alatt, az ég felett,
Mi volt az, mi felkavart.
Csak te tudod, a szememben
Hová utaznak a fák,
Hajnalokon a csillagok,
Hová gurulnak tovább.
Csak te tudod, a vágy nehéz,
A kő, a sár nem nehezebb,
Arcodban megfürödhetek,
Hogy aki voltam, az legyek.