[2016. december]

---

„La vraie vie, la vie enfin découverte et éclaircie,
la seule vie par conséquent réellement vécue,
c’est la littérature”
(Marcel Proust: Le temps retrouvé)


Mind felmegyünk hozzád, jelentkezünk máskor, ha ott vagy – itt
A felvonó, ha jó, ha működik, fölhúz s lehord a lift,
Föl-fölfutunk még, lesz időd, talán az ajtó tárva vár:
Lesz pasziánsz, passzé, s prézanszba rezzen ingó kártyavár –
Lesz proustozás, szórt pillanat, varázs, örök passzázsba zárt
Lét, átmenet, játékos passzolás, pörög zsugás hazárd:
A szó forog, sosem veszít valőrt, s mindegy, abból ki nyer,
Ha tudja, mit írt Saint-Simon, ki volt Voltaire s Apollinaire –
Szerkeszthetők, fordíthatók-e más világok, égövek:
Mitől lesz vers a vers, mit ér, ha rossz, kivált, ha szép szöveg,
S hol billen át élő hangzásba csend, ha közben holt divat
Darál megírott dolgokat, sodor le könyves holmikat –
Ha kérdezünk, megtörténülsz, mesélsz, de kint alkony vagy pirkadat
Dereng, a vén Dunán a fény, az arc futó habokra írt adat –
Megérkezünk föl, hozzád száll a lift, amíg tart, hajt a svung,
Mind felmegyünk, nagyot beszélgetünk, majd hosszan hallgatunk.