Zöld vagy
kapzsi haj-ravasz tollazattal
jég nyilallás öleléssel
mint a tengerek nyomortanyája
totemszerű absztrakt koporsó púderrel

vadságod
folyamatos szemethunyás elnyomottsága
vaksi rosszallással
durva fasisztoid palackmosó kritériummal

ez tartja a tudatalattit meggyökeresedve
sötétedik az angyali erény

kunkorodik piros hajad
mint tűz alá fogott érzéki kígyó
mint volfrám gyertyák
mint villódzó fény
mint hamis beduin rubintok

minden barbár zöld hajnal
szúrós gekko karkötőd
mintha
bálnákat hasítanál lépéseiddel ketté
mintha
a hold tüskéi alatt
felküldenéd a cseresznye képlékenységét
azok a smaragd manguszta aurák
azok az élő sztokasztikus legyező giliszták
a köldöködből zuhogó löttyenést
elfedni kísérlik
mintha
a nap felforrósított ostora alatt
átkapcsolnám feszültségedet
régmúlt idők ármányaira
mélyen vonalkázott szempillafestékre
forró babiloni szalamander kertekre
nézem amint
zöldes szódium-lángokon át poroszkálsz
felemeled és leejted az olvadást
gőzzé változtatod a messzi hajító léceket

ebben a pszichés földi paradicsomban
féltékenységem eredményeképpen
tigrisekkel párosodsz
mert az utolsó előtti átlátszósággal
lehetetlen felmérni
égő koponyád veszélyes hatását

tanúja vagyok amint húsod darabjai
a pokol kavargó terpentin-szőnyegén
hánykolódnak
a fullánk sugarainak nyomása
a megvető pánik
kietlen omega mosodában egyesülnek

holdtalan hormon rabszolgahajód
mint sötétedő jelek
mint fényezett tornádó hering
mint üres fehérvérű szitkozódás

a bőr tragikus asztalain
sejtem hogy tündöklő morfium-rezed
merev kambodzsai inged
mindig meteorokra és kölcsönhatásokra utal
mindig főzöl valamit az orrlyukadba
kiszámíthatatlan keverékét a forró fotinosznak és szelvának