most már megint nyugtalanul alszom mint amikor még költő voltam felriadok minden hollóneszre
de már eldöntöttem: nincsen pardon inkább az anyám lásson holtan minthogy verset írjak hűs noteszbe
és hát afrikában nincs is holló csak firkálok pár sort míg eljő álmom szekere európából
mint fehér segg olyan itt a hold – ó fekete törzs a sok sötét felhő s fekete nő int felém az ágyból
hogy hagyjam most a papírt és a tust nyílik ölén a piros rózsa nekinyomom most a fehér falnak
a sötétség most éppen szertefut hasad a hajnal vörös húsa mint a szétnyíló szeméremajkak
* vörös a szemem mint amikor még hittem a szerekben és az álomhoz nem kellett lehajtanom a fejemet amikor mintha levegőt vennék úgy írtam e versikeforma sorsjegyeket
sors szép szó de mit is jelentek most éjjel négy óra van és ha ma sem tudok aludni egy órát meg fogom ölni magam
nincs nekem sorsom mit írhatnék még le hogy nincs íze sónak és cukornak hogy ragasztott szárnyú pegazust rejtenek a dohos húgyszagú lélekólak?
az ég legnagyobb ajándéka mégis az hogy itt vagyok s látom mily nagy helyen pöffeszkednek a kerti törpék és miképpen szoronganak a nagyok
legvégül mégis meg kell bolondulni mindenkinek – azt hiszem meg kell hasonlani önmagaddal és megtanulni járni a vízen
kenyeret és halat osztani a népnek megosztani velük a tudásod másképp hogy is nőne fel ellened a te külön bejáratú júdásod?
ez mégis egy vers úgy tűnik egy repedezett elme műve úgy tört fel mint a forró láva de most már nagyon ki van hűlve
* azt mondják borban és szerelemben nem éri utol senki a franciákat borban tényleg jók – egye meg a fene de szerelmüket nem ajánlom afrikának
szánom korom a sok kifent pojácát s a repedt sarkú dámák seregét kik magukat úrinőnek tartják de leszarják a vécé peremét a templomban katolikusabbak mint a pápa az ájtatosságban egymást hergelik de ha füttyentenek a fess lovászlegények maguk az ólban kínálják fel nekik szoknyájuk oly könnyedén hajtják fel miként a kereszteket vetették vasárnap „meglátogattam jó anyám” – hazudják ha uruk holjártukról érdeklődik másnap a férjek akik míg nejük szülői vizitben volt épp ők a konyha fenekén voltak a szakácsnő kövér fenekében elveszve miként pusztában a nép s ha kulináris kíváncsiságuk bételt és kiadták mi legyen a vacsora rohannak a kocsmába piálni reszketve szállnak fel a kocsira de előbb még a legényeknek ők is odatartják a löttyedt seggüket – kinek esze van az franciahonban lovásznak áll és urakon üget
* nehéz szeretni gyűlölni könnyebb és legkönnyebb a megvetés már számozom a lapokat amikre éjszakánként írok és amikre olykor rálöttyen italom
szereztem abszintot nem volt olcsó de a mámor az igazi hatalom most újra kitalálok egy nőt vagy egy férfit kinek a vonásai vonzanak felhő takarja a bamba holdat négy órája lement a nap
levetkőztetem hogy lássam jól a testét az izzadt hajlatokra gyenge fényt szór a gyertyaláng köldöke alatt a szőre bokra a legpompásabb költemény
csak képzelődök s csak írom ezt de a farkam máris jó kemény
néger babám az ágyon alszik – néha elfelejt szuszogni most felébresztem és megbaszom aztán majd megpróbálok aludni
* most épp egészen könnyen létezem a halhatatlanság ilyen lehet amikor nincs tétje már semminek s csak magamra kulcsolom két kezem zsibbadás a falnak vetett hátban feledett álmok hideglelése a vágy hideg operálókése az ifjúkor mikor kiabáltam – most hallgatom mit kiáltottam rég és csodálkozom magamon nagyon hisz nincs a nap alatt már új vagyon itt afrikában van homok elég majd rám takargatják paplan helyett (a halhatatlanság milyen lehet?)
