[Látó, 2010. november]

A sebet már kövér legyek dongják
Emlékeim a recsegő bordák
No meg a szajha Verlaine
Hova kell visszakecmeregnem

Ha életben maradok egyáltalán
Néhány majom vihog a fán
Párizsom lázam lángjában ég
S nem hiszem hogy mára már elég

Csempészként jobb volt izgalmasabb
Ne jöjjön hozzám irgalmas pap
Elrothadt lélek és vérmérgezés
De sorsom a tanú rá ép még az Ész

S Egész a vers mely utánam marad
Bocsásd ki belőlem utolsó szavad
Teremtő akarat megtértem belátom
Eltűnök akkor is ha utamat elállom