[BukarestLátó – 2009. április]

TALÁLT VERS

„Pauvres petites Ophélies
Qui sans batelier ni bateau
Vous en allez au fil de l’eau,
Comme vos Hamlets vous oublient !...”
                                   (Jean Lorrain)

Egy este, ha találkozunk –
Mert hidd el, eljön az az este;
Három ezüstcsillár lobog,
Leírom néked a szerelmet,
Mint egyes görög eposzok…
Azon az estén
Megkérdem én
Mint minden egyes alkalommal, mindegyik nőtől kérdem én:
– Enyém lennél-e, kicsikém?

Egy este, ha szeretkezünk –
Mert hidd el, eljön az az este;
Bódító virágok között
Kívánjuk majd egymásnak esve,
És bezárkózunk majd a házba,
S úgy elhajítjuk majd a kulcsot…
Azon az estén
Megkérdem én
Mint minden egyes alkalommal, mindegyik nőtől kérdem én:
– Eltűnnél végre, kicsikém?

Egy este, ha külön megyünk –
Mert hidd el, eljön az az este;
A mélykék láng már nem lobog,
A szirmokat szétpréselik
A szenvedélyes eposzok,
Azon az estén
Megkérlek én
Mint minden egyes alkalommal, mindegyik nőt megkérem én:
– Rám is emlékezz, kicsikém!

Demény Péter fordítása