[2022. május]

idegesítően mint egy bogár

hold mászkál az ég celofánján

üt az óra napjaim napraforgóból

a magok hullanak ki az időből

az élet túl rövid hogy befejezzem

nevetésem egy szamárban

holdanyával rám csavarozták

az éjszakát minden mozdulatom fáj

levélarcom hulljunk már

a nemlét lényege hogy valamin

elmerenghetsz attribútumaim

unottan húzom magam után

romjaim alá rejtőzöm

romjaim közt ki keresne