Édesanyám, én elengedtelek. Nem alkudozhattam, mert miféle szadista jogon tarthattam volna szárnyalásodat megtöretett testemre-lelkemre varrva? Hogyan vihettelek volna annyi alvilágba, ahol a fény hiánya – nekem – önmagamból is gyakran kivetettnek – csak a vér és a kínok gyönyörét ígérte?
Édesanyám, fájdalmas sebek nincsenek. Te sem fájsz, ahogy a többi seb sem fáj. (koronatanúim a láncra vert korcs ebek) Nyakörvet viselek – naponta visznek hol esküvőre, hol vágóhídra. Láthatsz egy vaskampón nevetve rángani. Te is nevethetsz, tudod már, mi a gyarló komédia. A vesztőhely is csak olcsó hipotézis.
Édesanyám, én elengedtelek - mégis sajnálni tanulok kegyetlenül.
