Drumul sănătăţii,

káprázatos lépcsőkön a megváltásig kitaposott út –

bokatőig árad a túlcsordult alázat,

már mindent képalkotó eljárásokkal vizsgálunk,

egymást is így, szövetvágyakat a koponyafalig átvilágítva –

ernyőre hányva zárványt, gyöngyöt, kibomló igazat, 

vagy inkább ássunk el mindent, rohadjon, dögöljön 

föld alatt a múlt, hiába születtünk tükörben, hasad a függöny –

tollas sárkányok sütik fűszerágyon rózsaszínű májainkat,

mégis én leszek, ki utad állja, vagy térítőkig is elkísér,

naponta rajtam lovagolsz, én a szavak helyett küzdök majd:

hörgő bariton pegazus, tűzbe mártasz, repülünk.