DRÁMA EGY FELVONÁSBAN
Szereplők:
MÜLLERNÉ, LUCY
ESZTER, balerina növendék
VERONIKA, tanítónő
KATALIN NŐVÉR
PROFESSZOR
ROBERT ATYA
BELLA, a tanú
SENKI, ALIAS PIERRE
Helyszín: Bécsi klinika, hármas számú várószoba.
Időpont: 1849.
Schubert Ave Maria című műve csendül fel. A színpad sötét. Reflektor fényében egy riasztó, csontvázszerű kéz emelkedik. Csettint. Csettintése az üstdob hangján szól. Az ingerült mozdulat jelentése: Kuss! A zene félbeszakad. Fény dereng a színpadon. Megpillantjuk LUCY-t, aki újszülött gyermekét tartja kezében. Az asszony egy rózsafüzért morzsol. KATALIN NŐVÉR érkezik.
LUCY Imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
KATALIN NŐVÉR Láz?
LUCY Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van Teveled.
KATALIN NŐVÉR Tegye le a kicsit!
LUCY nem válaszol. Az asszony tovább imádkozik.
LUCY Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te méhednek gyümölcse, Jézus.
KATALIN NŐVÉR félbeszakítja.
KATALIN NŐVÉR Pihennie kell!
LUCY Jól vagyok.
KATALIN NŐVÉR Hol a lázmérő?
LUCY A komódon.
KATALIN NŐVÉR Kértem, hogy mérje meg.
LUCY Megmértem.
KATALIN NŐVÉR Mennyi?
LUCY Nem vagyok lázas.
KATALIN NŐVÉR ellenőrzi a lázmérőt.
KATALIN NŐVÉR Ez le lett rázva. Igaz? Tessék újramérni!
LUCY Miért nem hagy békén?
KATALIN NŐVÉR Ez csak formaság. Előírás.
LUCY Hagyjanak békén!
KATALIN NŐVÉR Méri, nem méri, látom, hogy lázas!
LUCY Vissza akarok menni a kórterembe!
KATALIN NŐVÉR Klein professzor mindjárt itt lesz.
LUCY Nincs semmi bajom!
KATALIN NŐVÉR Nyugodjon meg! Rutinvizsgálat.
KATALIN NŐVÉR LUCY homlokára akarja tenni a kezét, de ő elrántja a fejét.
KATALIN NŐVÉR Fázik?
LUCY Nem!
KATALIN NŐVÉR Mondom, hogy lázas. Adja ide a babát!
LUCY Mit képzel?
KATALIN NŐVÉR legszívesebben elsírná magát, de nem tehet mást, megpróbálja elvenni az anyától a csecsemőt.
KATALIN NŐVÉR (könyörög): Müllerné! Müllerné!
LUCY Nem veheti el!
KATALIN NŐVÉR szíve szakad meg, hogy erre kényszerül, de kiveszi LUCY karjai közül a gyermeket.
KATALIN NŐVÉR Sajnálom, de ez a szabály!
LUCY Mondom, hogy jól vagyok!
KATALIN NŐVÉR Amint jobban lesz, visszakapja.
LUCY Hányszor mondjam el?
KATALIN NŐVÉR Ne zaklassa fel magát! A vizsgálat után oda fogom adni.
LUCY KATALIN NŐVÉR után indul.
LUCY Ehhez nincs joga! Hallja, nővér, álljon meg!
KATALIN NŐVÉR Nem veszélyeztethetem a kicsit! Higgye el, én is azt remélem, hogy hamarosan jobban lesz. Ne jöjjön utánam! Itt várja meg a professzort!
LUCY Dehogy várom! Menjen a pokolba! Azt hiszi, itt maradok? Tűrhetetlen! Katalin nővér, hová viszi? Azonnal adja vissza a fiamat!
Az üres színpadon megjelenik SENKI, ALIAS PIERRE. Csettint. Schubert d-moll vonósnégyese, A halál és a lányka című műve csendül fel. SENKI, ALIAS PIERRE kissé unott, elegáns mozdulatokkal lakja be a teret. Csontváz van festve a jelmezére. Érdeklődését felkelti egy fogasra akasztott fehér orvosi köpeny. Szagolgatja, megérinti, fel is próbálja. Fontoskodva lépeget jobbra-balra. A köpeny zsebéből pipát vesz elő. Pöfékel. Hirtelen az ajtó felé tekint. Gyorsan visszaakasztja a köpenyt a helyére. Nyílik az ajtó. SENKI, ALIAS PIERRE a pipát a fogas alatt álló szemétkosárba dobja.
ESZTER, a fiatal, várandós balerina növendék érkezik. Úgy hiszi, egyedül van a várószobában. ESZTER egy balettmozdulatot, a tour lent-t próbálja végrehajtani, de akadályozza a hasa. Esetlenül forog. Nem adja fel. Belekapaszkodik a vizsgálóágy vasrácsába – mintha az egy balettrúd volna. Igyekszik megtartani az egyensúlyát. Bal lábát felemeli, óvatosan elengedi a korlátot. Kecsesen oldalra fordítja a fejét, jobb sarkának mozgatásával forgást végez, ügyelve arra, hogy a kitartott póz mozdulatlan maradjon.
SENKI, ALIAS PIERRE figyeli ESZTERt, majd, mint egy elégedetlen mester, emelgeti a kezét. Fel, feljebb azt a bal lábat! ESZTER, bár nem látja a férfit, igyekszik tökéletesebben végrehajtani a gyakorlatot. SENKI, ALIAS PIERRE bosszúsan legyint, felkapaszkodik a mennyezetre rögzített deszkahintára. A zene elhalkul.
VERONIKA egy kancsó teával érkezik. Szintén várandós, sokkal nagyobb a hasa, mint ESZTERnek.
VERONIKA Csakhogy előkerültél! Lucy hol van?
ESZTER Müllerné? Itt nincs. Talán hazaengedték.
VERONIKA Az előbb még itt volt. Hoztam neki teát. Még meleg.
ESZTER Biztos visszament a kórterembe.
VERONIKA El se köszönt volna?
VERONIKA egy rózsafüzért nyújt ESZTER felé.
VERONIKA Ez az övé. Itt felejtette? Nem értem.
ESZTER elégedetlen a teljesítményével.
ESZTER Már ez se...
VERONIKA Egyensúlyvesztés.
ESZTER nem adja fel, újra próbálkozik. VERONIKA tölt magának a teából, a kancsót a komódra teszi. Fújogatja a forró teát.
VERONIKA Ismerős. Az ember kibillen. Az agyam leszállt ide... (A hasára teszi a kezét) Egyenesen a méhembe.
VERONIKA megfogja a fejét, aztán a hasára mutat.
VERONIKA A szürkeállományom lecsordogált. Innen ide. El tudod képzelni?
ESZTERnek nincs kedve beszélgetni. Ingerülten folytatja a balettgyakorlatokat.
ESZTER Magzatvíz? Még mindig semmi?
VERONIKA Eleinte bántottam magam. Gyerünk, Veronika! Tessék gondolkodni! Sokkal többet készültem az óráimra, mint azelőtt. Hiába, végül feladtam.
ESZTER nem válaszol, hátat fordít VERONIKÁnak. Folytatja a gyakorlást.
VERONIKA Kérsz teát? Katalin nővér szerint jót tesz.
ESZTER Nekem már rég elfolyt!
A nyitott ajtó felől csecsemősírást hallunk.
ESZTER Direkt hagyod mindig nyitva? Kértelek már!
VERONIKA Nem bírod. Miért? Bárcsak az enyém is felsírna végre! Uram, add, hogy egészséges legyen!
VERONIKA az ajtóhoz döcög, hogy becsukja. SENKI, ALIAS PIERRE csettint. Az ajtó magától kinyílik. VERONIKA újra becsukja. SENKI, ALIAS PIERRE ismét csettint. Az ajtó nyikorogva kinyílik.
VERONIKA Huzat van? Vagy a kilincs?
ESZTER Minek jöttél be a klinikára? Teázgatni otthon is lehet.
VERONIKA Fájások. Tudom, kire... a húgomra emlékeztetsz.
VERONIKA anyáskodón megérinti ESZTERt.
VERONIKA Jó, hogy visszajöttél. Féltem, valami csacsiságra készülsz. Lucy is aggódott érted.
ESZTER eltolja magát VERONIKÁtól.
ESZTER Most majdnem sikerült, miattad rontottam el. Már egy nyomorult tour lent-t se tudok megcsinálni!
VERONIKÁnak rosszulesik ESZTER gorombasága. ESZTERt idegesíti a gyereksírás. Neki sikerül becsukni az ajtót.
VERONIKA A művésznő volna szíves elárulni, hova rohant?
ESZTER Az előcsarnokba.
VERONIKA Elment?
ESZTER nem válaszol.
VERONIKA Itt hagyott.
ESZTERt bosszantja VERONIKA sajnálkozása.
ESZTER Igenis beszéltem vele! Igenis, ha tudni akarod!
VERONIKA Összetörte a szíved, igaz-e kicsilány?
ESZTER a hinta felé indul. SENKI, ALIAS PIERRE felé néz, aki hősszerelmes, túlzó mozdulatokat tesz.
ESZTER Szeret.
VERONIKA Azt mondtad, csak a mesternő parancsára kísért el.
ESZTER Össze van zavarodva... de ha meglátja a gyermekét, minden jóra fordul.
VERONIKA A gazember! Ó, hogy kétségbe voltál esve, amikor behoztak...
ESZTER ingerülten védi a szerelmét.
ESZTER Ő nem tehet semmiről! Én vagyok a hibás!
VERONIKA Féltem, hogy a végén még kiveted magad.
VERONIKA az ablak felé int. A szűk ablak egészen magasan van. Zsámolyra kell felállni, hogy elérje valaki.
ESZTER A lichthof ablakon?
VERONIKA A zsámolyt használat után vissza kell tenni a helyére!
Látva, hogy ESZTERnek hiába beszél, a zsámolyt visszaviszi a vizsgálóágyhoz. A vizsgálóágy szintén túl magas. ESZTER a hinta alatt áll. SENKI, ALIAS PIERRE balettmozdulatokat végez a hintán. Kecses, mégis parodisztikus hatást kelt.
ESZTER Pierre csodálatos táncos.
VERONIKA ezt már hallotta. Nem akar PIERRE-ről beszélgetni.
VERONIKA Jön egy fájás, aztán semmi. Igazad van. Minek is jöttem be ide? Legalább a magzatvíz elfolyna már!
ESZTER Ha látnád... Egy grand cabriole neki semmi. Szinte repül a színpadon. Mennyei tűz lobog benne! Lázba borítja a közönséget!
VERONIKA Téged feltétlenül! Fáj a derekam.
ESZTER Neked legalább vannak fájásaid. Nem érek rá vacakolni. Túl akarok lenni az egészen.
VERONIKA Rajongásból csak úgy összefeküdni vele.
ESZTER Tudd meg, hogy szeret!
VERONIKA Hogy lehettél ilyen buta libuska?
ESZTER büszkén dicsekszik.
ESZTER Pierre elintézte, hogy a legjobb orvoshoz kerüljek. Mit szólsz? Maga Klein professzor betege lettem.
VERONIKA Klein?
ESZTER Pierre személyesen járta ki.
VERONIKA Mondtam neked! Lucy is megmondta, hogy Semmelweis Ignác az egyetlen orvos, aki... Hukk…
SENKI, ALIAS PIERRE e nevet hallani sem akarja. Dühösen csettint. VERONIKA nagyot csuklik.
ESZTER Ő csak egy tanársegéd.
VERONIKA Hukk!
Fiatal pap, ROBERT ATYA érkezik.
ROBERT ATYA Dicsértessék a Jézus Krisztus!
VERONIKA Mindörökké! Hukk! Ámen!
ROBERT ATYA Az utolsó kenetet jöttem feladni.
ESZTER Ide?
VERONIKA Biztos benne? Hukk!
ROBERT ATYA Új vagyok itt. Bizonyára eltévedtem.
SENKI, ALIAS PIERRE nem örül RÓBERT ATYA érkezésének. Csettintésre emeli a kezét, de meggondolja magát. Sértetten hátat fordít neki.
VERONIKA Ez a hármas várószoba. Hukk.
ROBERT ATYA Stimmel.
VERONIKA Ide küldték? Ó-u-u-u!
VERONIKÁnak fájása kezdődik. Fújtat.
ROBERT ATYA Elnézést a zavarásért! Dicsértessék a...
VERONIKA megragadja a pap karját.
VERONIKA Ne menjen el! Segítsen!
ROBERT ATYA Hívom a nővért!
VERONIKA Maradjon, mindjárt vége!
ESZTER Egy kis friss levegő majd segít.
ESZTER nem éri fel az ablakot.
ROBERT ATYA Bárcsak tehetnék valamit!
VERONIKA Mondjon bármit! Valami vigasztalót!
ROBERT ATYA Én? Mit is mondhatnék?
ESZTER Semmit.
ESZTER a zsámolyt az ablakhoz viszi. Feláll rá, feszegeti az ablakot. Elsőre nem sikerül, de nagy nehezen ki tudja nyitni.
ROBERT ATYA Végeredményben az egész teremtett világ sóhajtozik és vajúdik.
ESZTER bosszúsan rázza a fejét.
ESZTER Óriási! Maga csak tudja!
VERONIKA Az egész teremtett világ sóhajtozik és vajúdik. Ezt Pál írta.
ESZTER Pál? Azt mondtad, Gusztávnak hívják.
VERONIKA Nem a férjem, te bolond! Az apostol. Hagyd csukva!
ESZTER Ki akarok nézni!
VERONIKA Jó, akkor bámuld a tűzfalat.
ROBERT ATYA Nagyon fáj?
VERONIKA Miért ez a kín? Isten találta ki? Atyám! Ez már Istenkáromlás?
ESZTER becsukja az ablakot.
ROBERT ATYA Magának most mindent szabad, asszonyom!
ESZTER Kedves Szentatyám, köszönjük, hogy benézett hozzánk!
ROBERT ATYA Én nem a Szentatya vagyok!
ESZTER kitessékeli az ATYÁt.
ESZTER Mint látja, jól vagyunk. Élünk és virulunk! Ég önnel! Auf Wiedersen! (VERONIKÁnak)
Sápadt vagy. Adok egy kis pirosítót.
VERONIKA Neked elment a józan eszed!
ESZTER felteszi az ágyra a bőröndjét, és kiveszi belőle a szépítőszereit. VERONIKA nem tud napirendre térni afelett, hogy ESZTER kiküldte Robert atyát.
VERONIKA Neveletlen fruska!
ESZTER, VERONIKA felé nyújtja a pirosítót.
ESZTER Te mindig ilyen szentfazék vagy? Tessék, legalább lesz egy kis színed.
VERONIKA Mit képzelsz magadról?
ESZTER Bocimama, bú, bú! Nem akarsz szép lenni?
ESZTER a saját arcát púderezi be.
VERONIKA Téged most is csak ez érdekel?
ESZTER Az atyát várja valaki. Egy haldokló. Csak feltartottad.
VERONIKA Egy haldokló anya.
ESZTER Az egyáltalán nem biztos!
VERONIKA úgy néz ESZTERre, mint egy gyerekre, akit a realitások hidegen hagynak.
VERONIKA Miért? Szerinted ki haldoklik a szülészeten?
ESZTER Bárki.
VERONIKA A gondnok? Semmit nem tudsz.
ESZTER távol akarja magát tartani a baljós témáktól. SENKI, ALIAS PIERRE leugrik a hintáról. VERONIKA nyomába ered. El kell hallgattatnia ezt a tudálékos nőszemélyt.
ESZTER Miért nincsenek fájásaim?
VERONIKA Meghaltak.
ESZTER Ki halt meg?
VERONIKA Sokan.
ESZTER Miért?
VERONIKA Mellhártyagyulladás. Szívburokgyulladás. Tályogos áttétel az agyban.
ESZTER Tályogos? Buta városi pletyka. Müllerné jól rád ijesztett!
VERONIKA Lucy igazat beszél. Semmelweis Ignác az egyetlen, aki meg tudja előzni a kórt.
SENKI, ALIAS PIERRE csettint. A teáját kortyolgató VERONIKA félrenyel. Fuldokolva köhögni kezd. ESZTER ütögeti a hátát.
ESZTER Koholmány is lehet. Pierre utánajárt. Klein professzor a legjobb szülész Bécsben.
VERONIKA indulatosan kifakad. Közben köhög.
VERONIKA Én ide a lábamat be nem tettem volna! Ide? Soha! Kizárólag Semmelweis miatt vagyok itt.
ESZTER Müllerné is Klein professzornál szült, nemde? Na... meg ne fulladj itt nekem!
VERONIKA Akarata ellenére. Elég lesz!
VERONIKA nem kér az ütögetésből. ESZTER leül a bőröndjére. SENKI, ALIAS PIERRE a lány mellé telepszik.
ESZTER Akarta, nem akarta, mindegy. Megszült és kutya baja. Beszéljünk másról! Éhes vagyok! Ha a halálra gondolok, mindig megéhezem.
VERONIKA Van nálam krumplicukor. Kérsz?
ESZTER Cukrot? Soha! Inkább a halál!
VERONIKA megvonja a vállát. Babaruhát, inget, sapkát vesz elő a táskájából. Gyönyörködve nézegeti, visszateszi, majd a következőért nyúl.
VERONIKA Hoztál babaruhát? Csodás rékliket örököltünk a húgom lánykájától.
ESZTER Sajnálom Pierre-t. Itt kell sínylődnie és várakoznia. Miattam. Csak meg ne haragudjon!
Egy szülő asszony kiáltása hallatszik az emeletről. Mindketten felnéznek. Igyekeznek úrrá lenni a rájuk törő szorongáson.
ESZTER Ez azért túlzás, nem?
VERONIKA Nem tudom. Biztos fáj neki.
ESZTER Akkor is. Túlzás.
VERONIKA Ránk is ez vár?
ESZTER Van olyan, hogy könnyű szülés, nem?
VERONIKA Azért az sem olyan könnyű, mint képzeled.
ESZTER Bánom is én, csak történjen már valami!
Egy ideig csendben hallgatódznak.
ESZTER Vége?
VERONIKA Nem hiszem.
ESZTER Megszült. Ennyi volt.
VERONIKA Ezt mi is ki fogjuk bírni.
SENKI, ALIAS PIERRE felemeli a kezét, csettint. Ismét a szülő nő kiáltását halljuk.
ESZTER Mégis adnál egy kis cukrot?
VERONIKA Parancsolsz?
ESZTER Krumplicukrot kérek!
VERONIKA a táskájából krumplicukrot vesz elő, és megkínálja ESZTERt, aki kóstolgatni kezdi. A távolból ismét a vajúdó nő jajveszékelését halljuk. Hallgatnak. Mozdulatlanul ülnek. ESZTER csendben eszi az édességet. KATALIN NŐVÉR érkezése töri meg a csendet. Kórházi ingeket hoz. A nővért megpillantva SENKI, ALIAS PIERRE iszonyodva hátrál.
KATALIN NŐVÉR Az osztályra való felvételük folyamatban van. Hamarosan kapnak ágyat az egyes kórteremben. Elnézést, de teliholdkor mindig ez van. Káosz. A professzor úr boncol, de hamarosan érkezik. A kórházi inget tessenek átvenni! Még valami! A fájások erősödni fognak. Ezt, gondolom, tudják. Ne felejtsenek el lélegezni! Ki és be, ki és be...
KATALIN NŐVÉR sietve távozik. SENKI, ALIAS PIERRE megkönnyebbülten pattan fel a vizsgálóágyra. Többféle pózt vesz föl. Keresi, hogyan lenne a legkellemesebb. Keserves arccal hallgatja a két nő beszélgetését. Jobb híján befogja a fülét.
VERONIKA Isten majd csak megsegít!
ESZTER Miért kell neked mindig Istenről beszélni?
VERONIKA A kisbaba, aki bennem él, tud rólam bármit is? Végül is, nem lát engem. Fölfogja, hogy létezem?
ESZTER Ne gyötörd magad ilyesmivel.
VERONIKA Körülveszem, védelmezem. Remélem, tudja.
ESZTER Nem kell begolyózni!
VERONIKA Remélem, tudja, hogy közös vajúdásunk nem hiábavaló. Hamarosan megölelhetem. Színről színre láthatjuk egymást.
ESZTER A nők hülyék.
VERONIKA Tessék?
ESZTER Az ilyesmihez biztosan.
VERONIKA Ilyesmi? Micsoda beszéd ez?
ESZTER Jó, a férfiak is, de ők jobban csinálják. Az afféle elvont dolgok, mint filozófia, teológia... mit tudom én, asztrológia meg az összes ilyen lógia, na, ezektől tartsd magad távol.
ESZTER parfümöt vesz elő, és magára fúj belőle.
ESZTER Kérsz?
ESZTER a parfümös üveget VERONIKA felé kínálja.
VERONIKA Pfuj! Téged megfertőztek?! Ki oltotta beléd ezt a sok ostobaságot?
VERONIKA odaviszi a zsámolyt az ablakhoz, és kinyitja.
VERONIKA Hányingerem van.
ESZTER Az előbb még zavart a lichthof bűze.
VERONIKA Jobb, mint a te pacsulid. Legalább az eget látnám! Érzem, hogy jön.
ESZTER Semmelweis?
VERONIKA Nem. A következő.
ESZTER Állva jobb?
VERONIKA rámutat a vizsgálóágyra.
VERONIKA Esetleg ez. Kipróbálod? Csak azt nem tudom, ki tud ide felmászni.
ESZTER Én.
SENKI, ALIAS PIERRE kajánul int ESZTERnek, feküdjön rá. ESZTER odahozza a zsámolyt. Föllép.
VERONIKA Tiszta egyáltalán? És miért ilyen magas?
ESZTER Este ment el a magzatvíz. Behoztak.
VERONIKA Nem is este érkeztél.
ESZTER Most hajnal van?
VERONIKA Dehogy.
ESZTER Alkonyat?
VERONIKA Teljesen elvesztetted az időérzékedet.
ESZTER Lehet...
ESZTER elbizonytalanodik.
VERONIKA Esküszöm, mint egy áldozati oltár, nem igaz?
ESZTER meggondolja magát.
ESZTER Állva jobb.
SENKI, ALIAS PIERRE csalódottan leugrik a vizsgálóról.
ESZTER Miről is beszéltem? Igen... Az esti próba. Ha láttad volna... Nem is táncolt... Repült a színpadon. A tehetség irányítja minden mozdulatát. Tudod-e, hány grand sissonne fermét ugrott?
SENKI, ALIAS PIERRE ESZTERhez lép. Nem ér hozzá, mégis forgatja a lányt.
VERONIKA Te nem, ugye… Mondd, hogy te nem voltál színpadon!
ESZTER Miért? A növendékek a tánckar mögött alig látszanak. Pierre a Halált táncolja. Kicsit ijesztő. Csontváz van festve a jelmezére.
VERONIKA nyöszörög a fájása miatt. Mély lélegzeteket vesz.
VERONIKA Na ne! El akartad titkolni?
ESZTER A végén már csak a szemét néztem. Csak a szemét.
VERONIKA Anyád sem tudja!? Jól mondom?
ESZTER Mondjuk, ez hazugság. A száját. Gyönyörű szája van. Egy hét múlva bemutató. Felemelő lesz. Hidd el!
VERONIKA Veled mi lesz?
ESZTER Az előadás egy lányról szól, aki...
VERONIKA nem tud figyelni. SENKI, ALIAS PIERRE érintés nélkül táncoltatja ESZTERt.
VERONIKA Remélem, lesz tejem!
ESZTER Van egy lány, őt kísérti meg a Halál. A Megmentő ki akarja szabadítani a hajadont a Halál szorításából...
VERONIKA fájása enyhének bizonyult. Megkönnyebbülten sóhajtozik.
VERONIKA Szegény húgom! Ő nem tudta szoptatni a kicsit.
ESZTER Csakhogy a Megmentőt csapdába csalják. Tébolydába zárják.
VERONIKA A szívem szakadt meg érte!
ESZTER Az ápolók agyonverik. Mindennek ellenére...
SENKI, ALIAS PIERRE elfordul ESZTERtől, aki szédülten imbolyog.
VERONIKA Ébresztő! A gyerekeddel mi lesz?
ESZTERt feldühíti VERONIKA közönye és földhözragadtsága.
ESZTER Gusztávnak szép a szája? Szép szája van Gusztávnak?
VERONIKA Nincs semmi mondanivalóm.
ESZTER Hogyan? Gusztáv már nem is számít?
VERONIKA Te megzavarodtál.
ESZTER Így a kicsim, úgy a babám! Tudom, mi lesz. Szoptatod három évig. Gusztáv meg ülhet a kis sámlin. Ha nem tapsol elég hangosan az anyák királynőjének, akkor Veronika megharagszik, igaz?
SENKI, ALIAS PIERRE csettint. Az eddig csukott ajtó nyikorogva kinyílik. A folyosóról egy férfi zokogását halljuk. Sírva, elcsukló hangon beszél.
MÜLLER A feleségem...
KATALIN NŐVÉR Csillapodjon!
MÜLLER Hol van?
KATALIN NŐVÉR Apa, apuka, kérem!
MÜLLER Látni akarom!
KATALIN NŐVÉR Nincs itt.
MÜLLER Engedjen be! Tudom, hogy itt van!
KATALIN NŐVÉR Édesapa! Mondom, hogy nincs! Tessék visszamenni az előcsarnokba!
MÜLLER Meghalt?
KATALIN NŐVÉR Nem halt meg.
MÜLLER Jól van?
KATALIN NŐVÉR Kérem, mi minden tőlünk telhetőt megteszünk...
MÜLLER Esküdjön meg, hogy életben van!
KATALIN NŐVÉR Most már elég! Fáradjon vissza... ide nem lehet csak így bejönni!
A férfi síró hangját távolabbról hallani.
MÜLLER Az én hibám! Minden! Minden!
KATALIN NŐVÉR belép. Kimerült. Higgadtságot erőltet magára. SENKI, ALIAS PIERRE igyekszik minél távolabb kerülni tőle. Gúnyolja KATALIN NŐVÉRt. Mozdulatait, mimikáját, járását csúfolódva utánozza a jelenet során.
ESZTER Ki volt ez?
KATALIN NŐVÉR Maradjunk annyiban, hogy nem a maga férje.
VERONIKA Katalin nővér, Lucy jól van?
KATALIN NŐVÉR Lucy? Milyen Lucy?
VERONIKA Tudja, Müllerné.
KATALIN NŐVÉR Nekem nem áll módomban felvilágosítást adni.
VERONIKA Teát kért. Aztán eltűnt. A rózsafüzért is itt hagyta. Aggódom, remélem, nincs baja.
KATALIN NŐVÉR Vissza fog jönni.
ESZTER Katalin nővér, ki a legjobb orvos a szülészeten?
KATALIN NŐVÉR Mit mondhatnék? Én itt dolgozom. Gyerekes dolog illetlen kérdéseket feltenni.
ESZTER Ugye, Klein professzor?
KATALIN NŐVÉR Hamarosan anya lesz. Tessék felnőni!
ESZTER megérti, hogy itt nem lehet nyílt lapokkal játszani. Máshogy próbálkozik.
ESZTER Bocsásson meg, igaza van! Kérdezhetem másképpen? Sokkal, sokkal tapintatosabban?
KATALIN NŐVÉR Jó, legyen.
ESZTER Semmelweis doktort maga is nagyra tartja?
KATALIN NŐVÉR Igen. Bárcsak mindenki nála szülhetne!
ESZTER Értem.
ROBERT ATYA érkezik.
ROBERT ATYA Katalin nővér, segítsen! Haldoklik itt valaki? Engem ide küldtek! Ez a hármas, hisz ez az.
KATALIN NŐVÉR Nyugodjon meg, Robert atya!
ROBERT ATYA Egy anya távozni készül, és én nem vagyok mellette! Küldözgetnek ide-oda! Fel kell adnom az utolsó kenetet!
KATALIN NŐVÉR Jöjjön velem! Majd én elkísérem!
ROBERT ATYA Én nem késhetek! Mi lesz, ha elkéstem?!
KATALIN NŐVÉR kimegy. SENKI, ALIAS PIERRE a nyitott ajtóban áll. Vár valakire.
VERONIKA Hallottad? Egy ágy hamarosan megüresedik. Vajon miért?
ESZTER Sokan vagyunk. Aki megszült, azt minél előbb hazaküldik.
VERONIKA Az egyik hazamegy, a másik meghal.
ESZTER Velünk ez nem történhet meg! Velem biztosan nem. (Megmerevedik. Elhallgat. Megfogja a hasát, előredől. Fájását csendben tűri) Ki lehet bírni.
VERONIKA Még jó! Ez csak az első fájásod.
ESZTER Magasabb a fájdalomtűrő képességem! A balett miatt. Hozzá vagyok szokva.
VERONIKA nevetségesnek tartja ESZTER elbizakodottságát. SENKI, ALIAS PIERRE-t szórakoztatja az egyre hevesebb szóváltás. Szinte drukkol, hogy elszabaduljanak az indulatok.
VERONIKA Gondolom, a szülés meg se kottyan majd neked?
ESZTER Katalin nővér olyan, mint te.
VERONIKA Én?
ESZTER Te meg Müllerné. Semmelweis-rajongó. Lehet, hogy igaz. Aki nála szül, az hazamegy.
SENKI, ALIAS PIERRE hallani se bírja Semmelweis nevét. VERONIKA mellett állva ESZTER felé köp.
ESZTER Te most leköptél? Te most tényleg? Szép kis pedagógus, mondhatom! Fogja magát és leköp?
VERONIKA Soha, érted én soha nem köptem le senkit.
ESZTER De, igenis! Felém köptél. Legalább kérnél bocsánatot!
VERONIKA Sajnálom. Ha megtettem is, nem szántszándékkal tettem.
ESZTER sarkon fordul.
VERONIKA Most mit csinálsz?
ESZTER Egy kicsit rásegítek.
VERONIKA Sietteted?
ESZTER Elfolyna a magzatvized, ha hajlandó lennél te is megmozdulni.
ESZTER a vizsgálóágy fémkeretére teszi a kezét, mintha az egy balettkorlát volna. Az öt alappozíciót gyakorolja.
VERONIKA Mi ez, verseny? Mondd csak ki! El akarod venni tőlem Semmelweis doktort?
ESZTER Tőled? Párdon, nem tudtam, hogy a tiéd.
VERONIKA Ezt nem lehet siettetni, Esztike!
ESZTER Ha valamit nem tudsz megcsinálni, gyakorold sokszor azt, amire képes vagy.
VERONIKA Hagyd végre abba a bohóckodást!
ESZTER Ha nem megy a jeté entrelacé, vissza az alapokhoz. Ezt is Noverretől tanultam.
VERONIKA Az előbb még Klein professzorral dicsekedtél. (Folytatja a gyakorlást.)
ESZTER Noverre. A balett atyamestere! Sokat írt. A táncosról, aki a mozdulataival beszél, aki mindent elmesél az emberi lélek mozgásáról.
VERONIKA Hogy jön ez ide?
ESZTER Mi bajod neked a balettel? Te csak a kezek és a lábak munkáját figyeled!
VERONIKA Ezt most azonnal befejezed!
ESZTER tovább gyakorol. Gúnyosan nevet.
ESZTER Igenis, tanárnő!
VERONIKA egyre kétségbeesettebben védi az érdekeit.
VERONIKA Tudod-e, mióta ismerem Semmelweis doktort? Hét hónappal ezelőtt kerestem fel először. Azóta többször is megvizsgált. Iparkodhatsz, de hiába!
ESZTER Bocsáss meg, de én nem fogok meghalni, az biztos!
ESZTER abbahagyja a gyakorlást, az ajtó felé indul. VERONIKA az útját állja.
VERONIKA Mit akarsz?
ESZTER Lemegyek az előcsarnokba.
VERONIKA Nem mész te sehova!
ESZTER Beszélek Pierre-rel!
VERONIKA Maradsz, ha mondom!
ESZTER Ő majd elintézi...
VERONIKA Gyere csak vissza!
ESZTER Engedj el!
Dulakodnak. KATALIN NŐVÉR lép be. Vizet hoz egy edényben. Szétrebbennek.
KATALIN NŐVÉR Minden rendben? Miért nem öltöztek át? Az ön férje az előcsarnokban aggódik magáért, és éhezik szegény. Azt üzeni az ő Veronikájának, hogy bekap egy csülköt a piacon, és visszatér.
ESZTER Csülköt?
VERONIKA A tanársegéd úr mikor fog végre megvizsgálni?
KATALIN NŐVÉR Ikerszülés. Amint végez, jön és bemosakszik.
VERONIKA Bemosakszik?
KATALIN NŐVÉR mészklórt szór a porcelánedénybe. Majd a komód felé indul. SENKI, ALIAS PIERRE utálkozva figyeli KATALIN NŐVÉR szorgoskodását. Csettint. A porcelántál rázkódik, majdnem kiesik a nővér kezéből. Erősen, elfehéredett kézzel szorítja az edényt. Összpontosít, nem ereszti.
KATALIN NŐVÉR Igen, neki készítem elő a mészklóros vizet. Nahát! Mi ütött belém? Még ilyet!
ESZTER kifelé indul. SENKI, ALIAS PIERRE-t bosszantja, hogy nem esik le az edény, de most sürgősebb dolga akadt. Otthagyja a nővért. ESZTER elé penderül, patetikusan ölelésre tárt karral várja az ajtónál. VERONIKA közbelép, beárulja ESZTERt a nővérnek.
VERONIKA Katalin nővér! Ez a lány nem tartja be a házirendet! Le akar menni az előcsarnokba!
ESZTER (öntudatos, könnyed hangot erőltet magára) Mindjárt visszajövök! Csak pár perc az egész! Beszélnem kell a vőlegényemmel. Pierre Renóval.
KATALIN NŐVÉR A művész úr már nincs itt.
ESZTER Elment?
KATALIN NŐVÉR El lett küldve, kérem.
ESZTER Hogyhogy? Ilyet lehet?
KATALIN NŐVÉR A morbid jelmez miatt. Az anyák érzékenyek, néhányan sikoltoztak is. Semmelweis doktor felszólította a félelmetes maskara levételére, hiába.
ESZTER nem akar hinni a fülének.
ESZTER Kidobták? Őt? Van fogalmuk róla? Vele nem lehet csak így...
KATALIN NŐVÉR Tisztességes öltözetben bármikor visszatérhet.
ESZTER szinte hipnotizálja önmagát. SENKI, ALIAS PIERRE összefont karral, cinikusan vigyorogva nézi a lábai elé roskadt lányt.
ESZTER Vissza fog jönni, mert szeret. Vissza fog jönni! A babát is meg fogja szeretni! Még nem tudott felkészülni. Majd, ha meglátja, ha megölelgeti, minden megváltozik. Vissza fog jönni!
KATALIN NŐVÉR Biztosan így lesz, csak arra kérem, hagyja a heveskedést.
KATALIN NŐVÉR kimegy. ESZTER csalódott, kiborul.
ESZTER Őt dicsőíted? Ő a te áldott doktorod? Semmelweis! Engem nem érdekel, ha csodát tesz sem érdekel. Nekem ilyen orvos nem kell. Hogy tehette ezt Pierre-rel és velem? Rám senki ne várjon az előcsarnokban, igaz? Oleszkaja mesternő is megmondta, hogy engem nem lehet itthagyni.
VERONIKA Miért?
ESZTER nem válaszol.
VERONIKA Mert nem vagy nagykorú.
ESZTER Én ezt nem mondtam.
VERONIKA Szüleid?
VERONIKA lesütött szemmel megrázza a fejét.
ESZTER Kollégista vagyok itt Bécsben.
A PROFESSZOR öblös hangja hallatszik a folyosóról. SENKI, ALIAS PIERRE örvendezik. Végre megjött az, akire várt. Tessék, csak tessék! Fáradjon beljebb! Tisztelettel hajlong.
PROFESSZOR (csak hangban) Ne hagyja el magát!
ESZTER Ő az! Jön!
VERONIKA Megjött!
PROFESSZOR (csak hangban) Ne dőljön a falnak! Haladjunk!
VERONIKA és ESZTER megszeppenten, jólnevelten ülnek egymás mellett az egyetlen széken. PROFESSZOR az ajtóban áll. Köpenye véres.
PROFESSZOR Kezüket csókolom! Üldögélünk, üldögélünk? Az, hogy én mikor keveredem haza, az senkit nem érdekel.
A PROFESSZOR nevet. Odalép a fogashoz. Leveszi foltos köpenyét, átveszi a tisztát. SENKI, ALIAS PIERRE szolgálatkészen sertepertél körülötte, majd könnyed mozdulattal visszakapaszkodik a hintára. Végre megpihenhet.
PROFESSZOR Itt nem lehet lustálkodni. Főleg egy kis tűzrőlpattant balerinának nem. Mozogjunk, sétáljunk!
PROFESSZOR (kiszól a folyosóra) Müllerné! Ez már túlzás! (ESZTERéktől) Hol tartunk?
ESZTER Tessék?
PROFESSZOR Fájások?
VERONIKA Vannak...
PROFESSZOR (gúnyosan viccelődve) Csak nem? (Tagoltan teszi fel a következő kérdést, mintha nehézfelfogásúak volnának) Hány percenként ismétlődnek?
ESZTER (csodálkozva néz körül) Van itt óra?
VERONIKA Tíz? Tíz.
ESZTER Nekem is volt egy!
PROFESSZOR (legyint) Egy? Majd én segítek, kicsit felgyorsítjuk a folyamatot!
LUCY jelenik meg, verejtékes a láztól. Az ajtófélfának dől. Erőt gyűjt.
PROFESSZOR Méltóztatna beljebb fáradni?
LUCY még nem tud elindulni. A PROFESSZOR kedvesen magyaráz ESZTERéknek.
PROFESSZOR A tunyaság csak lassítja a vajúdást. Így-így, körbe-körbe! Müllerné, hisz látja, mások is várnak rám! (Előszedi ijesztő segédeszközeit a táskájából. Készülődik a kezelésre.)
LUCY Miért vitték el? Mikor adják vissza?
PROFESSZOR Magán is múlik. Jöjjön, legyünk túl a kezelésen! Ad absurdum.
LUCY elindul a vizsgálóágy felé. Nehezen vonszolja magát.
LUCY Katalin nővér vette el! Bejött és elvette!
PROFESSZOR Vissza fogja kapni!
LUCY Én nem is vagyok lázas! Adják vissza! Szegény kis Ignác!
PROFESSZOR Készakarva bosszant!
LUCYnek nincs ereje továbbmenni. VERONIKA és ESZTER, LUCY felé indulnak, hogy segítsenek neki.
PROFESSZOR Hagyják! Lucy nagysága képes rá maga is. Nincs ő olyan rosszul. (Porokat kever össze, üvegcséket rázogat. Előkészület közben dünnyög, majd társalogni kezd) Antiphlogisztikis, sedativus. Nos? Hogy tetszik a klinika?
ESZTER Szép...
VERONIKA Tiszta...
PROFESSZOR Rosszabbra számítottak?
VERONIKA (zavartan) Mármint, hogy...
PROFESSZOR Néhanapján elgondolkodom, milyen is lehet maguknak. Vajúdás. Nyilván nehéz.
VERONIKA Igen. Feltétlenül.
PROFESSZOR És milyen? Csak úgy teoretikusan kérdezem.
VERONIKA Felemelő. Ember születik a világra.
PROFESSZOR Eufemizmus! Vegye úgy, hogy nem kérdeztem semmit.
VERONIKA Fájdalmas. Várni kell. De nem hiába.
PROFESSZOR Nem hiába! Ez jó! Ex catedra kijelenti. Ex catedra – így megy ez manapság. Fájás? Nem kell azt titkolni!
VERONIKÁnak fájása kezdődik. Próbálja leplezni.
PROFESSZOR Magzatvíz? Elfolyt már?
VERONIKA Nem...
PROFESSZOR Az baj. Kénytelen leszek burkot repeszteni. Müllerné után maga jön. (Kínzószerszámra hasonlító eszközt vesz a kezébe.)
VERONIKA Én Semmelweis doktorra várok.
PROFESSZOR Vagy úgy.
VERONIKA Megígérte, hogy amint tud, ide fog jönni.
PROFESSZOR Értem én, nagyon is értem, de vajon mi a magzat érdeke?
VERONIKA A magzat érdeke?
PROFESSZOR Ő is szenved ám. Megszűnt az élettere.
ESZTER Micsodája?
PROFESSZOR A helyzete tűrhetetlen. Sajnálom, ha végül a tanársegéd úr helyett velem kell beérnie! (Int ESZTERnek) Jöjjön! Piros az arca. Lázrózsa?
ESZTER Csak festék, púder. Semmi egyéb. Klein professzor, Pierre ugye itt van? Visszajött, igaz?
PROFESSZOR Távozott?
ESZTER Kidobták. Semmelweis dobta ki.
PROFESSZOR (nevet. Könnyedén túllép az ügyön) Iuventus ventus.
ESZTER Tessék?
PROFESSZOR Fiatalság, bolondság. Nem baj, talán jobb is így.
ESZTER Kinek?
PROFESSZOR Hamar végzek Müllernével, aztán a magácska méhszáját is kitágítjuk.
LUCY már a vizsgálóágyon fekszik. A PROFESSZOR hozzálát a kezeléshez. Hintőpor van a kezében. A nézőkkel szemben áll, LUCY lábai között.
PROFESSZOR Munkára, asszonyom! Ad arma! Tegye szét a lábát! Csússzon lejjebb! Lejjebb! Ne zárja össze a térdét! Így nem férek ide. Ne játsszuk itt a szűz lányt, kérem! Így nem tudok dolgozni. Döntse el, mi legyen! Na végre! Így maradunk... Lazítunk! Mondom, lazít! (Behintőporozza az asszonyt) Sebláz. Tankönyvbe illő. Ettől még nem kell pánikba esni. Tanulságos. Így marad! Addig nem mozdulunk, amíg az orvosság fel nem szívódik! Megértettem? Maguk meg sétáljanak! Nehéz, de muszáj. Nem elég sopánkodni, csinálni is kell valamit.
VERONIKA Szegénykém!
PROFESSZOR Hamarosan jobban lesz. Hallja, Lucy drága! Ígérje meg nekem!
ESZTER Én meg azt hittem, haragszik rá. Olyan gorombán tetszett beszélni vele.
PROFESSZOR Persze hogy haragszom rá!
VERONIKA Ismeri?
PROFESSZOR Igen, már régóta. Míg a hatóanyag felszívódik, pipázhatnék egyet.
ESZTER Ismeri?
PROFESSZOR (a táskájában keresgél) Meg a férjét is. A vasúttársaságnál volt. Lucy asszony meg szülte a gyerekeket sorban, ahogy kell. Nagy házat vitt, meg valami anyakört vezetett az egyháznál. Jól mondom?
LUCY szétvetett lábakkal nyöszörög.
PROFESSZOR Hol a pipám? Az ura fél éve keresett föl, hogy jön az ötödik gyerkőc. Őszintén megörültem. A magánpraxis az magánpraxis. Minek is alakoskodjam. De Müller úr gyászos képpel közölte, hogy lefokozták. Valami zűrös ügybe keveredett. Mindegy is. Bérlakásban nyomorognak... et cetera, et cetera... privátba nem megy, jönne ide a közkórházba. Triviális történet, kár is ragozni.
VERONIKA ki akar menni a vizsgálóból. A PROFESSZOR megállítja.
PROFESSZOR Hová megy?
VERONIKA Katalin nővér mondta, hogy át kell venni.
PROFESSZOR Akkor tessék! Minket nem zavar!
VERONIKA Ki is kell mennem, ha szabad!
PROFESSZOR Ja, ja, ja, ja, ja, ja, ja! Azt szabad. (Továbbra is a táskájában keresgél. LUCY nyöszörög) Bárcsak pipázhatnék! Egy szó, mint száz, ez az asszony igen méltatlan helyzetbe sodort. Müller úr fejét ő beszélte tele, a szegény férj meg kezdte elhinni, amit a fehérnép terjeszt.
LUCY sírva fakad.
PROFESSZOR Jaj, ne pityeregjen! Női könnyek! Fulladjak csak bele! Tudom, hogy ezt akarják.
ESZTER odamegy Lucyhez, és megtörli a szemét. PROFESSZOR bosszúsan tapogatja a köpenye zsebeit.
PROFESSZOR Elöljáróban annyit fontos leszögeznem, hogy a csődbe jutott apát biztosítottam, hogy Lucy nagysága a legjobb kezekben lesz nálam a klinikán is. Mindenki azt kapja, ami dukál. Akár itt, akár privát. Nincs értelme keresgélni! Biztos az irodámban hagytam.
ESZTERnek fájása van. Igyekszik nem megzavarni a professzort.
PROFESSZOR Müller úr végül csak kibökte, hogy ne vegyem sértésnek, de a felesége nem nálam, hanem Semmelweisnél szeretne szülni, mert az asszonyok Semmelweist valamiféle megmentőnek tartják. A csodás gyógyír feltalálójának. Az elixír nem más, mint klóros víz. Mészklóros víz. (Kényszeredetten nevet) Lábjegyzetben én elismerem: a tanársegéd úr nagy munkabírású, elhivatott orvos. Sőt, előleptetést is ígértem neki, ha felhagy ezzel a sarlatánsággal. Hiába. Továbbra is zaklat. A nyomomban van. Könyörög, hogy mossak kezet, mosson kezet mindenki. Anomália, más nem jut az eszembe. (Elindul az irodába a pipáért.)
ESZTER Müllerné nem tehet semmiről! Végül a professzor urat választotta.
PROFESSZOR Kényszerből. A fiát viszont Ignácnak nevezte el.
ESZTER Semmelweis doktor tiszteletére? Hát ezért haragszik rá!
PROFESSZOR (az ajtóból válaszol) Nem! Miért kellett belázasodnia? Miért? (Kimegy.)
ESZTER egyedül marad Lucyvel.
ESZTER Müllerné! Nézze csak! Ez a magáé. (A rózsafüzért LUCY kezébe teszi) Lucy! Szólíthatlak Lucynek?
VERONIKA érkezik.
VERONIKA Elment?
ESZTER A pipáért.
VERONIKA LUCY homlokára teszi a kezét.
VERONIKA Hogy reszket!
ESZTER Ég a láztól!
VERONIKA Lucy, rendbe fogsz jönni.
ESZTER Szép a szemed.
VERONIKA Bevérzett.
ESZTER Kiszáradt a szája.
VERONIKA Szomjas vagy?
ESZTER Hozok vizet.
VERONIKA Borogatás kéne neki.
VERONIKA a komódhoz megy, és keresgélni kezd. ESZTER óvatosan megemeli LUCY fejét.
ESZTER Csak néhány kortyocskát!
VERONIKA Nincs itt semmi.
ESZTER vizet tölt a mosdóedénybe. LUCY mond valamit, de nem lehet érteni.
ESZTER Tessék?
VERONIKA a kofferjéből kiveszi az egyik babaruhát.
VERONIKA Jobban vagy?
LUCY Ó, óóóó.... Esik...
ESZTER Esik?
VERONIKA benedvesíti az ingecskét.
ESZTER Nincs más?
VERONIKA Tiszta.
LUCY Hó... hó...
ESZTER Hó! Esik a hó, azt mondja!
VERONIKA borogatja LUCY homlokát. ESZTER az ablakhoz megy.
ESZTER Igen, gyönyörű a hóesés, Lucy. Hatalmas pelyhekben hull alá. Az ég alja vörösen izzik még. Alkonyodik. Mennyi gyerek, ha látnád! Jól be vannak öltöztetve.
ESZTER nevetni próbál.
ESZTER A kis, piros sapkás legényke húzza a szánkót a többi után. Micsoda fehérség, amerre a szem ellát, mindent beborít. A fákat, a házakat, a parkot is. Bárcsak még egyszer...
VERONIKA Hagyd abba! Szerintem nincs magánál.
ESZTER visszamegy Lucyhez. Fürkészve vizsgálja az arcát.
ESZTER Talán csak elaludt.
BELLA, karjaiban újszülött babájával, takarosan felöltözve lép be a kórterembe. Túlérzékeny, felfokozott állapotban van.
BELLA Semmelweis doktor nincs itt?
VERONIKA Nincs.
BELLA Pedig azt mondták. Jó! Megvárjuk.
BELLA leül. Nem különösebben foglalkozik a másik két nővel. Gyönyörködve nézi gyermekét, és Schubert Bölcsődalát kezdi énekelni a babának. SENKI, ALIAS PIERRE gúnyolódva, hangosan horkol.
BELLA (énekel) Tente szépen, lelkem, drága vérem. / Halkan, híven ringat anyakéz. / Tente, szépen, lelkem, drága vérem. / Halkan, híven ringat anyakéz.
VERONIKA és ESZTER az élet győzteseként tekint Bellára. Mozdulatlanul nézik. VERONIKA nem bírja tovább ezt az idilli képet. Szipogva feláll.
VERONIKA Na jó, én inkább hozok teát.
BELLA Drágáim! Szegénykéim! Miattam ne zavartassátok magatokat! Mi már indulunk haza. Megvárjuk a doktor bácsit, ugye, angyalkám! Köszönés nélkül csak nem megyünk el.
VERONIKA kimegy.
BELLA Semmelweis doktornál jó kezekben lesztek, higgyétek el nekem. Én is remegtem, sőt, rettegtem. De komolyan mondom, holnap újra kezdeném.
ESZTER nem mozdul el LUCY mellől.
ESZTER A vajúdást?
BELLA A vajúdást, a szülést... mindent. Egy csoda. Még sosem voltam ilyen boldog. Ez nem is boldogság. Ez több... Ez más...
ESZTER Fájt?
BELLA Fájt, de közben szétvetett az öröm. Nem is öröm ez... ujjongás! Szinte belebolondul az ember. Nem lehet felfogni. És most itt tartom ezt a csöppséget... Ezt a kis hercegnőt.
ESZTER Nagyon szép baba.
BELLA (a babának) Igen... szép vagy... gyönyörű vagy! Semmelweis csodálatos orvos! Erőt adott... Biztatott... Vigasztalt... Belékapaszkodtam... ő az én megmentőm... Na, mindjárt megint elbőgöm magam... (Elcsuklik a hangja, de visszatartja a sírást) Adjatok hálát, hogy hozzá kerültetek! Engem a halál torkából szabadított meg. Ha ő nem lép közbe, nem is tudom... belegondolni is borzalmas. (Sír, szipog) Na, jó, befejezem. Hisz élek! Itt vagyok. Szinte újjászülettem! (A babának) Gyere, drága szentem! Menjünk, megkeressük Ignác bácsit. Megköszönjük neki, amit értünk tett. Igaz, kicsim?
BELLA kimegy. SENKI, ALIAS PIERRE leugrik a hintáról, szaglászva közeledik ESZTERhez. Az idő most alkalmas. A lány elfordul, vetkőzni kezd. Átveszi a kórházi inget.
ESZTER Lucy! Most már legyél jobban! Hallod? Segítened kell! Veronikának és nekem. Segítesz? Beszélni fogunk a professzorral! Mi hárman. Majd szembesítjük. Meggyőzzük őt.
SENKI, ALIAS PIERRE odamegy az ajtóhoz, lazán, csábítóan nekidől. Csettint. Láthatóvá vált. Gyengéden megkocogtatja az ajtót.
ESZTER Pierre! Ez igaz?
ESZTER ösztönösen elindul Pierre felé. Megtorpan. PIERRE int neki, hogy jöjjön közelebb.
ESZTER Mégis visszajöttél!
PIERRE Eszter!
ESZTER Akkor most mi mégis? Ez azt jelenti?
PIERRE Csókolj meg!
ESZTER indulna, de LUCY váratlan szava megállítja. Nehezen, de érthetően beszél.
LUCY Oda ne menj!
ESZTER Tessék?
PIERRE Szerelmem!
LUCY Maradj távol tőle!
ESZTER Lucy, ő a vőlegényem! Ne félj, ez csak a jelmeze! Egy buta maskara.
PIERRE Gyere, hagy öleljelek meg!
ESZTER elindulna, de LUCY megragadja a karját.
LUCY Vigyázz! A vesztedre tör!
ESZTER Rendben van, Lucy, csak nyugodj meg! Bocsáss meg, Pierre, de Lucy most válságos állapotban van! Látod, megrémült tőled. Kímélni kell. Nem szeretném, ha miattad vagy miattam. A zaklatottság nála végzetes lehet.
LUCY Elnyel! Ha hiszel neki, elnyel!
PIERRE Én kérek bocsánatot! A zavarásért, és... Mindenért, amit vétettem ellened! Megyek.
ESZTER Pierre, ugye nem Oleszkaja mesternő küldött vissza?
PIERRE Micsoda bolond fajankó voltam, Eszter! De megváltoztam. Itt, most. Ahogy vártam rád, rád és a kicsire... Akkor döbbentem rá, ott a többi apa között az előcsarnokban. Ki is vagy te nekem.
LUCY Menekülj!
PIERRE Imádlak és csodállak, Eszter! Mostantól örökké.
ESZTER Pierre! Akkor mi ketten mégis... Sőt, már hárman. Vagyis...
PIERRE Gyere!
ESZTER Pierre karjaiba omlik. LUCY elgyengülve visszahanyatlik az ágyra.
PIERRE Életemben nem aggódtam ennyire, mint most érted. Csak az ad erőt, hogy a legjobb kezekben tudhatlak. A nagy hírű Klein professzor majd vigyáz rátok.
ESZTER Nagy hírű? Egy öntelt pokróc!
PIERRE Lehetséges, hogy néha goromba. De a legjobb szakember Bécsben. Csak ez számít!
ESZTER Ráadásul vak. Tudja, hogy Semmelweis doktornak igaza van, de ő mégis hárít. Védi magát és pusztító rendszerét.
PIERRE Vak? Hogy volna vak?
ESZTER Veronika is megmondta, hogy van olyan, hogy szándékos vakság. Pedig ő tanárnő!
PIERRE Hiteles forrásból tudom, mi folyik itt, Eszter. A klinika becsvágyó, törtető figurái kígyót-békát összehordanak. Rémhíreket terjesztenek a mi jótevőnkről. Tudod, miért? El akarják mozdítani a helyéről, szinte az életére törnek.
ESZTER Ki tenne ilyet?
PIERRE Sokan akarnak túl gyorsan professzorok lenni. Nem mindenki olyan tiszta és becsületes, mint te, gyönyörűségem.
ESZTER Én ezt képtelen vagyok elhinni.
PIERRE Eleinte én is kételkedtem, de sajnos igaz. Alaposan utánajártam, hidd el. Szomorú tény, de egyesek a legocsmányabb hazugságokra is képesek. Mondom, a cél nem más, mint Klein professzor lejáratása.
ESZTER Biztos ez? Katalin nővér azt mondta...
PIERRE A pokolba is! Jól éreztem én. Tudtam, valahogy meg kell találjalak. Ezek szinte már behálóztak téged. Katalin nővér? Óvakodj tőle! Eszter, te nem bízol bennem?
ESZTER Dehogynem, Pierre! Ne haragudj, csak...
PIERRE Csak te számítasz, Eszter! Te és a gyermekünk. A ti épségetekért az életemet adnám! Bízol bennem?
ESZTER Igen.
PIERRE Ígérd meg, hogy követed Klein professzor utasításait!
ESZTER Pierre, szeretlek!
PIERRE Megígéred?
ESZTER Megígérem.
PIERRE Várok rád, egyetlenem.
PIERRE kinyitja az ajtót, kilép, csettint. Már láthatatlanul lép vissza a színre. Az ajtó becsapódik. Gyűlölettel közelít a lányhoz.
ESZTER Jobban vagy, Lucy? Megnyugodtál? Látod, elment. Szegénykém, jól megijesztett Pierre a csontvázkosztümmel, igaz? Ha tudnád, a lelke mélyén milyen nemes és érzékeny!
SENKI, ALIAS PIERRE csettint. ESZTER sikoltva földre rogy. VERONIKA és KATALIN NŐVÉR izgatottan érkezik. ESZTER jajong, küzd a fájdalommal.
KATALIN NŐVÉR Szegény kis angyalka! Múlik már?
VERONIKA Eszter! Eszter!
ESZTER Nem kell segítség!
KATALIN NŐVÉR Múlik már?
ESZTER Múlik.
KATALIN NŐVÉR Majd én viszem a csomagját. Sietni kéne!
VERONIKA Hová?
KATALIN NŐVÉR A kórterembe. Két ágy is felszabadult.
KATALIN NŐVÉR és VERONIKA sietősen szedelőzködik.
KATALIN NŐVÉR Felkisérem magukat.
VERONIKA Semmelweis doktor?
KATALIN NŐVÉR Bárcsak betoppanna!
VERONIKA Tudja, hogy várom?
KATALIN NŐVÉR Igen.
VERONIKA Mikor fog jönni?
KATALIN NŐVÉR Nehéz szülés.
VERONIKA És utána?
KATALIN NŐVÉR Utána maga következik.
KATALIN NŐVÉR segíteni szeretne ESZTERnek. A lány elhárítja, nem akar felállni.
KATALIN NŐVÉR Ha enyhült a fájdalom, induljunk végre!
ESZTER Én megvárom Klein professzort.
KATALIN NŐVÉR A professzort?
ESZTER Igen, az ő páciense vagyok, ha nem tudná.
VERONIKA Itt akarsz maradni? Eszter, nem értelek!
ESZTER Néhány pillanatra összezavarodtam, meglehet, de végre tisztán látom, mi folyik itt.
KLEIN PROFESSZOR lép be.
PROFESSZOR Hová készülnek? Egy kis türelmet kérek! Nem tudok mindent egyszerre! Pakoljanak le! Mindjárt megvizsgálom magukat is! Addig is séta! Katalin nővér! Várjon csak! Menjen le az előcsarnokba! Ott az a kis pap, az új. Mondja meg neki, hogy siessen az egyesbe. Bodovicsné még gyónni szeretne. Micsoda nap! Mindenki ma szeretne megszületni vagy meghalni! Őrült bagázs!
SENKI, ALIAS PIERRE diadalmasan foglalja el kedvenc helyét a hintán. Kezdődhet az előadás! A PROFESSZOR Lucyhez lép.
PROFESSZOR Müllerné, ugye jobban van? Csak rám akart ijeszteni, igaz?
VERONIKA Meghalt valaki?
PROFESSZOR Az élet már csak ilyen.
ESZTER Ő túléli?
PROFESSZOR Túl kell élnie. Nagyságos asszony, nem árulhat el! Hallja?
VERONIKA összeszedi minden erejét. Úgy dönt, hogy beszél a professzorral.
VERONIKA A mészklóros víz talán mégis hatásos!
A PROFESSZOR Lucyt vizsgálgatja.
PROFESSZOR No, lássuk csak. Szépen felszívódott.
VERONIKA Miért nem alkalmazzák?
PROFESSZOR Maga ezt úgysem értené! Tönkre akar tenni, Lucy? A hírnevem forog kockán.
VERONIKA nem akarja tűrtőztetni magát. Kérdőre vonja a Professzort.
VERONIKA Tájékoztatást szeretnék kapni, talán ehhez sincs jogom?
PROFESSZOR Mégis miről?
VERONIKA A lázról. Mi ez a kór, ami sorra szedi az áldozatait?
PROFESSZOR Tud maga latinul?
VERONIKA Nem.
PROFESSZOR Akkor miről beszélgetünk? Mindegy. Lebutítva a lényeget, annyit mondhatok, hogy vannak bizonyos légköri viszonyok és az ezekkel összefüggő periódusok, tud követni? A légnyomással számolni kell. Másrészt a veleszületett hajlam is szerepet játszik a láz kialakulásában. Egy biztos, ez nem ragály! Én nem fertőzök meg senkit! Lucy, tessék jobban lenni!
ESZTER Klein professzor, ugye Lucy meg fog gyógyulni?
PROFESSZOR Hát még kegyed is belekotyog? Ki maga? Egy lányanya szégyellje magát, és hallgasson!
ESZTER Mit tetszik mondani? Engem Pierre feleségül fog venni! Megígérte!
PROFESSZOR Miért csimpaszkodik Pierre-be? Felejtse el a művész urat! Nem elég, hogy gyanúba keverte a társulat előtt, Oleszkaja mesternő haragját is rázúdítaná?
ESZTER Én? Honnan veszi ezt? Pierre-től?
PROFESSZOR Miért pont őbelőle csinál bűnbakot?
ESZTER Ezt mondta? Ezt Pierre mondta magának?
PROFESSZOR Ha valóban szereti, hagyja békén, és hagyjon békén engem is! Nem látja, hogy a halálból igyekszem visszahozni valakit?
ESZTER a bőröndjére roskad. Bénultan ül.
PROFESSZOR Gyerünk! Mit mondjak a férjének? Lucy, nyissa ki a szemét!
SENKI, ALIAS PIERRE mintha vezényelne, ütemes csettintéseivel egy lassú, de vészterhes üstdob-koncertbe kezd.
LUCY A gyerekek... a gyerekek...
PROFESSZOR Igen! Gondoljon a gyerekeire.
VERONIKA Elmúlt a láz?!
PROFESSZOR Így! Így, most szépen felülünk.
LUCY A sapka! Fúj a szél!
PROFESSZOR Üljön fel! Ez az! Nem kell rögtön rémeket látni!
VERONIKA segít felülni Lucynek.
VERONIKA Visszakapod a babádat!
PROFESSZOR Mondtam én, hogy csak a gátseb miatt lázas!
VERONIKA A kis Ignácot!
LUCY A mama! A mamának sürgöny! Mama, gyere! Stop! Anya meghalt. Stop!
A PROFESSZOR az ajtóhoz siet, és kikiabál.
PROFESSZOR Ápolót! Két ápolót! Hordágyat!
LUCY Apa tudja... Őt kérdezzétek...
PROFESSZOR Vissza a kórterembe! Na de addig is...
VERONIKA Tudsz járni, Lucy?
PROFESSZOR Ne zavarja! Hadd beszéljen!
LUCY A dajka! A szoptatós dajka...
PROFESSZOR Túl van a holtponton. Innen már simán megy.
LUCY A szomszéd Tercsinek van teje.
PROFESSZOR Holnap szépen hazamegy.
LUCY Hó... szakad a hó!
PROFESSZOR Na, ez az! Ennek véget kell vetni!
LUCY Víz, víz, tiszta víz!
PROFESSZOR Nehogy eldőljön nekem! Tartsa!
LUCY Klóros víz... klóros... mészklóros...
PROFESSZOR Félrebeszél!
LUCY próféciáját egyvégtében mondja el. SENKI, ALIAS PIERRE fokozza a ritmust, mintha emberi szív zakatolna egyre sebesebben.
LUCY Ignác! Vissza kell menni... tudod... Pestre... megvan írva... nem értik? Kisfiam, meg kell írni! Neked van igazad! Németül is! Hol a házi feladatod? Küld el mindenkinek, aki számít!
PROFESSZOR Infernális!
LUCY Valaki? Hát senki nem érti?
PROFESSZOR De! Értjük! Lucy, nagyon is. Mindjárt visszaviszik a kórterembe.
LUCY Vigyázz! Rossz fiúk! Csapdába csalnak. Orvost... hívják ide a magyar orvost...
PROFESSZOR Ne hallgassanak rá! (Kikiabál a folyosóra) Katalin nővér!
LUCY Fiacskám, te el vagy hívva... Kész az ebéd... tessék kezet mosni... Kezet kell mosni!
PROFESSZOR Lucy, fogja be a száját!
LUCY A vízbe klórt kell tenni! Aki el lett hívva, az meg is lesz igazítva. Az idő majd megmutatja...
KATALIN NŐVÉR és ROBERT ATYA érkezik.
PROFESSZOR Hol a büdös életbe’ volt eddig?
LUCY Nézőpont kérdése... más szempontból... idővel... minden helyreáll...
ROBERT ATYA Dicsértessék...
LUCY Aki el lett hívva, az meg lesz igazítva... Aki meg lett igazítva, az meg is lesz dicsőítve... Dicsőség és hála, hála, hála...
LUCY feláll. VERONIKA és ESZTER összekucorodva vajúdik.
ROBERT ATYA Ámen!
PROFESSZOR Dehogyis! Azonnal jöjjön ide!
LUCY felállva folytatja. A dobszóló a tetőfokára hág.
LUCY Ragály, fertőzés... esedezem, mossanak kezet... mossanak kezet! Ignác, ne szállj fel a vonatra! Tőrbe csalnak!
PROFESSZOR Nehogy kimenjen! Fogja, segítsen már!
LUCY teljes erejével a Professzorba kapaszkodik. A PROFESSZOR tántorog, és elveszíti az egyensúlyát.
LUCY A fejét! Kérem, csak a fejét ne! Irgalom! Jöjjön valaki! Nem, ezt nem tehetik vele! Könyörgöm, hát nem látjátok? Ti vagytok az őrültek! Ti! Ti! Eszelősök! Tébolyultak! Ti vagytok azok! Gyilkosok! Gyilkosok!
SENKI, ALIAS PIERRE dobkoncertje véget ért. ROBERT ATYA a karjába veszi az asszonyt. LUCY elveszti az eszméletét.
PROFESSZOR Elkésett! Most már leteheti.
ROBERT ATYA Hiszen még él!
PROFESSZOR Késő.
ROBERT ATYA, karjában Lucyvel indulna kifelé.
PROFESSZOR Mit csinál? Mondtam, hogy leteheti. Majd az ápolók elszállítják.
ESZTER Hová?
KATALIN NŐVÉR szemrehányóan fordul ESZTERhez.
KATALIN NŐVÉR Még kérdi? A boncterembe. De hisz maga úgyis pontosan tudja, mi folyik itt!
ROBERT ATYA A boncterembe? Szó sem lehet róla! Gyalázat! Ezt az embert most visszaviszem a betegágyba, és feladom neki az utolsó kenetet. Megértette!?
KLEIN PROFESSZOR egy pillanatra megrökönyödik ROBERT ATYA kifakadásán.
PROFESSZOR Ha ragaszkodik hozzá! Csodára vár? Ahogy tetszik! Az már nem az én kompetenciám, kérem.
A pap kiveszi Lucyt. SENKI, ALIAS PIERRE elégedetten fütyörészik. ESZTER sír. VERONIKA nyöszörögve vajúdik. KATALIN NŐVÉR őt istápolja.
ESZTER Meghalt.
PROFESSZOR De nehéz ez! Nehéz, nehéz. Felőrli az idegeimet. Még az apával is nekem kell beszélnem.
ESZTER Miért? Hogyan?
PROFESSZOR Jöjjön, asszonyom, megrepesztjük azt a burkot! Kétperces fájásokkal nem lehet tréfálni.
VERONIKA Megrepedt magától.
PROFESSZOR Végre valami! Rögvest felmegyünk a szülőszobába. Előtte még muszáj lesz a kishölgyet is kezelésbe venni.
ESZTER Hagyjon békén!
PROFESSZOR Másszon fel a vizsgálóra! Vagy talán segítsek?
ESZTER egy orvosi eszközt kap fel, azzal fenyegetőzik. SENKI, ALIAS PIERRE akkorát ásít, majd kiesik a száján.
ESZTER Ne merjen hozzám nyúlni! Maga egy szörnyeteg! Mit tett Lucyvel?
PROFESSZOR Harag és elfogultság nélkül kérem, hogy fejezze be! Pattanjon fel!
ESZTER Maga ölte meg! Utolsó, aljas gyilkos!
PROFESSZOR A méhszájat ki kell tágítani. Ne nehezítse meg, úgysincs más választása!
ESZTER Nincs? De van, nagyon is van! Én is! Hallja, Katalin nővér? Mondja meg neki, én is csak rá várok.
PROFESSZOR Vár?
ESZTER Igen. Megvárom Semmelweis doktort.
PROFESSZOR Mindenki rá vár, igaz? A klinikán, Bécsben, sőt az egész világon, ugye? Akkor várjanak rá. Várhatnak rá, de hiába! Valakinek rendet kell vágni ebben a kuplerájban!
VERONIKA Mit akar? Hová megy?
PROFESSZOR Kirúgom. Azonnali hatállyal kivágom innen ezt a jött-ment magyar senkit! Katalin nővér, fáradjon utánam! Magához is lenne egy-két szavam.
VERONIKA Könyörgöm! Lehetetlen. Ezt nem teheti.
PROFESSZOR (távozóban fenyegetően visszaszól) Mindjárt visszajövök. Cseppet se aggódjanak, visszajövök!
SENKI, ALIAS PIERRE elkezdi hajtani a hintát. Eleinte szelíden, békésen. Bár így is idegtépően nyikorog.
VERONIKA Látod, mit csináltál, te átkozott! Miattad... Miért provokáltad? Most mi lesz? Ki fogja rúgni. Miattad küldi el!
ESZTER Ez nem igaz!
VERONIKA Miért nem tudtad befogni azt a nagy szád? Miattad engem is meg fog fertőzni!
ESZTER Téged nem fog.
VERONIKA Most mi lesz? Itt végzem, akár a húgom?
ESZTER A húgod?
VERONIKA Belázasodott.
ESZTER Itt? A klinikán?
VERONIKA Meghalt.
ESZTER A húgod... meghalt?
VERONIKA Süket vagy? Mondom, hogy meghalt!
ESZTER Mikor?
VERONIKA Tíz hónapja.
ESZTER Hogyan?
VERONIKA Láz. Muszáj életben maradnom! Érted? Nekem helyette is élnem kell!
ESZTER Veronika, figyelj rám! Egy percig sem maradunk itt tovább!
VERONIKA Mégis hová mehetnénk?
ESZTER Gyere!
VERONIKA Nem bírok.
ESZTER Egy bokorban is megszülünk, ha kell.
VERONIKA Én ezt nem így akartam.
ESZTER Siessünk!
VERONIKA Már nem megy.
ESZTER Viszem a te holmidat is. Indulni kell!
VERONIKA Menj egyedül! Nincs erőm.
ESZTER Dehogynem! Ki kell jutnunk innen!
VERONIKA szül. SENKI, ALIAS PIERRE egyre vadabbul hajtja a hintát, majd fejjel lefelé lóg rajta. Ijesztően vigyorog, eltorzul az arca, nyelvét kiölti.
ESZTER Jó, akkor maradunk. Itt maradok veled. (Megfogja a szüléshez használt félelmetes eszközt. Lesújtásra készen felemeli) Majd én vigyázok rád. Ha Klein visszajön, lecsapom. Nem engedem, hogy hozzád érjen. Jó lesz így?
VERONIKA Segítsen valaki!
ESZTER (odaszalad Veronikához) Én. Majd én segítek.
VERONIKA Te?
ESZTER Azt hiszik, mi nem tudjuk megcsinálni? De mi, majd mi... mi ketten! Nem kell más, nem kell senki!
ESZTER könyékig felgyűri a hálóingét. A kézmosótálban alaposan dörzsöli, mossa a kezeit és a karjait. SENKI, ALIAS PIERRE, aki bepörgette magát a hintán, most forog és forog. Csettint, de nem történik semmi. Bosszankodik.
ESZTER Először is kezet kell mosni! Igen. Mosom. Látod? Én majd megmosom. Így-így! Alaposan, ahogy kell. Tessék, tiszta vagyok! Be vagyok mosakodva.
VERONIKA Ne menj el!
ESZTER Veled vagyok, itt vagyok!
VERONIKA Ne hagyj itt!
ESZTER Meg tudod te szülni, te... te... képes vagy.
VERONIKA Anyám, segíts!
Eszter Veronikához térdel. SENKI, ALIAS PIERRE szinte tombol, vezényel, de hiába. Megállás nélkül csettintget, de nincs hatása.
ESZTER Csoda vagy, Veronika! Mindent tudsz! Te tanítasz. Most is. Engem is.
VERONIKA Nem bírom!
ESZTER Mindjárt kint van. Mindjárt vége!
VERONIKA Képtelen vagyok!
ESZTER Lélegezz! Ki-be! Ki-be! Tudod, ahogy Katalin nővér is mutatta. Belégzés-kilégzés!
VERONIKA Imádkozz értem!
ESZTER Tessék levegőt venni!
VERONIKA Imádkozz! Jézus!
ESZTER Jól van! Maradj csendben, és lélegezz! Jézus! Belégzés!
VERONIKA Megváltóm!
ESZTER Igen. Rendben. Megváltóm! Kilégzés!
VERONIKA lélegzik, fújtat.
ESZTER Jézus! Belégzés! Megváltóm! Kilégzés! Jézus! Megváltóm! Jézus! Megváltóm!
A színpad teljesen elsötétül. A hinta ütemes nyikorgását halljuk csupán. Egyre lassulva üresen leng. SENKI, ALIAS PIERRE eltűnt. A derengő fényben ESZTERt és KATALIN NŐVÉRt pillantjuk meg. ESZTER eddig feszes balerinakontya szétzilálva. A keze és a kórházi inge is véres. A nézőtér közvetlen közelében állnak. Fojtott hangon suttognak. KATALIN NŐVÉR gyengéden megérinti ESZTERt, aki ugyanazt a mondatot motyogja magában.
ESZTER Nincs itt senki.
KATALIN NŐVÉR Csodásan helytállt.
ESZTER Veronika?
KATALIN NŐVÉR Biztonságban van.
ESZTER És a kicsi?
KATALIN NŐVÉR Ő is. Magának hála!
ESZTER Akkor jó.
KATALIN NŐVÉR Beszéltem vele.
ESZTER Kivel?
KATALIN NŐVÉR A tanársegéd úrral. Megmondtam neki, hogy maga is rá vár.
ESZTER Semmelweis doktort kirúgták, nem?
KATALIN NŐVÉR De.
ESZTER Mégis itt van?
KATALIN NŐVÉR Ma még igen. Éjfélig maradhat.
ESZTER Hány óra van?
KATALIN NŐVÉR Dolgozik az utolsó percig.
ESZTER Most én következem?
KATALIN NŐVÉR Igen. Mennem kell.
KATALIN NŐVÉR elindul.
ESZTER Rám került a sor. Igaz, ugye?
KATALIN NŐVÉR (az ajtóból szól vissza) Azt üzeni, hogy legyen készen.
ESZTER Legyek készen? Hogyan? Mit akar ez jelenteni?
KATALIN NŐVÉR Eljön hamar.
ESZTER Hamar eljön? Mi? Az éjfél? A szülés órája? Vagy Ő?
KATALIN NŐVÉR Ő.
ESZTER bólint. Egyedül marad. Vesz egy mély lélegzetet, és elindul. Körbe-körbe sétál. A színpad elsötétül.
VÉGE