SEMMI SINCS, dermedsz magadra,
szórendek, mondatok hagynak
el, hogy visszatértél – ülj le,
és kortyolj csak forró kávét,
csésze, cukor kiskanállal,
nincs távolabb. Nézz magadba,
semmi sincs, köhögsz bele a
tenyeredbe. Nézed, kié.
Betűk morzsolódnak benne,
életvonalakon látod,
hogy szavak potyognak széjjel,
vagy azt sem, csak hallgatsz, minek,
nem érted, mit akart itt egy
ember – mondatokat fűz a
hajába, színes gyöngyöket