[Látó, 2011. október]

Akárcsak az ezüstpénzen vásárolt jószágok,
földek, villa, jog, clienshad, ruházat, étel és
ital vagy az örömlány elunt, otromba
szépsége, vagy más egyéb testi örömök –
ugyanígy válik egyszerre semmivé előtted,
ahogyan e könnyen szerzett javak, mindaz,
amit tudással vagy a lélek rejtegetett, különös
gyötrelmeivel szereztél és hittél magadénak,
kicsúszik mindegyre ügyetlen kezeid közül
a világ és vele együtt a te saját, érthetetlen
sorsod is, akár egy ügyes, ördögi halacska, ami
boldogan fordul, úszkál elérhetetlen szabadságban,
és gyanúsan, mert könnyedén, igen, túlságosan
is könnyedén tűnik át meg át a nagy gonddal
kirakosgatott nehéz mozaikdísz fölött…