[2020. április]

---

A szurok-feketére festett
foltot a járdán átlépem,
ám visszanézek.
Tátongó seb, egy keskeny rés
a beton bőrén csodálkozik
a tánclépésen.
Egy előre, kettő hátra.
A lépcső névjegye, egy lábnyom,
körbejárom,
ujjaim a vaskorlátot ölelik.
Megsajnálom
a rácsok mögé szorult kanálist,
jelzőlámpával szemezek,
piramist rakok térkövekből,
átrajzolom a girbegurba
járdaszéleket.
Lyukat vágok a motorzajba,
eltépem a zebra csíkjait,
benézek a vakolat mögé,