[2019. október]

---

Belém akasztja körmeit a szemét.
Éppen kibújt melleimet nem, csak a bimbót
sikerül visszanyomkodni magamba.
A luk sekély, könnyedén kiszopja
helyére a málnácskát. Felpofoz.
Előle ne rejtegessem.

Hajamba rágó és sördoboz-nyitófül
kapaszkodik, ráncos arc a látókérgembe.
Az otthonos szarszagban előretörve megint
érzem keze suhintását a szélben.
Egy üres orvosi kesztyű csap
a tarkómra vérrúzsnyomokat.
Idekint szabad vagyok.