[Látó30 - 2020. január]

---

„…a látó
oh, mennyi hattyú
alá tó…”

vidúl és megujjé, ha gyógyöröm, ha gyász,
de virgonc elme, ész. bár hogy terjedne, hát…
a letapoda tán, a porba veritás
mutatja, mit tehet egy nép, ha – épp amit,
valakinek kedves, valakinek hallgass,
valakinek hárfa s tea megint másnak,
súgár a setétség fene bálványának,
vidúl és megujjé, szívek örök buba.
e szép nap hő égbe cameraként tekin
te benn, remény tekéje, boldog szemgolyó,
harminc év nem kevés e hágópontokon,
századén, ezredén, zengj hárfa,
hogy e lap a magyar változó ég alatt
még a szabadságnak híve és lap maradt.