[2012. december]

Antony Gormley Learning To Think című installációjához

mennyezeten túlnyúló arcok
saját élettel, egy másik közegbe
lógnak át, a parkettázott plafont
szürkésen barnásra csiszolták,
beépítve az élet alaki nyomait,
hogy továbbtörjenek az időtől
szétrepedt falak a lelógó fekete
végtagok terhe alatt, hangtalan
borzongás helye őrzi az eltűnt
fejek hordalékait, fegyelmezetten
hívogatnak a kimerevedett karok,
tanítványok várták így a mestert
az utolsó asztalnál, elárulás előtt,
és most kedvem lenne kipróbálni
legalább ezt a csillárt, vajon
tényleg elbírja-e a terhem