(részletek)

Rebrudys hatalomátvétele. Zene, címer. 

Lovak, lépcsősorok. Pálcán a fénynyaláb: 

üvegfolyosó. A cipők egyszerre léptek. 

Ivókupák koccantak a palotában, szikrák 

pattantak az ablakokról. Lassú menet, 

bőség. Percek szuronyai, gallérigazítás,

jéghideg kelyhek. Elérték a magas csúcsokat,

a folyók szalagjait, hosszú csövek meredtek

a víz fölé. Elmesélni egy győzelmet, dicsérni

a termek díszeit, vázákat, terítőket. Szólni

erő teljében. A parancs: táborverés. Asztalon

a térkép. Rebrudys-zászlók között vonult.

A csillag: ital vagy emlék? Bort tölteni, 

kulcsra zárni a cellaajtót, nézni az eget, mint

a birodalom rajzát. Bolygók, építőkövek,

szófordulatok. Rebrudys röppályái. Jogar, 

üstököspohár. A láthatár színe, városok 

között az út. Ezüstös gombsor: évre év.

 

* * * 

 

Chatraat Blavinas bolygókról írt, és vihartölcsérekről, 

messzi számokról, tengeri lényekről, hajótestekről. Beszélt

Eyyeryangról, az utazóról, ki kastélyokat emelt lyukacsos

holdakon, és városokat nevezett el, törvénykönyveket alkotott

a telepeseknek. Felhőkarcolók épültek lila földsávokon; csillag

került csillagot. Egy-egy szikra: egy-egy cél. Az ég öltönye, kék

mappa. Az utazó, miközben szél súrolta arcát, megfigyelte az

aszteroidákat, mérlegelte a lehetőségeket, kijelölte az újabb

leszállás helyét, és ivott, néha mély ködök felé tekintett, kezét

a kormányra tette. Elhajolt a fénycsóvák elől. A tornyokat 

nézte, egy sugárút fehér egyenesét, a fémkorlátokat, üzleteket.

Felidézte az iramot, repülők szárnyát. Azt mondta: Ha áll már 

minden lakóház, ha emberek járnak a körfolyosókon, telnek a poharak, 

valami szellő száll be az ablakokon, és döntöttek már minden 

szabályról, 

hosszú vonalakat húztak a táblán, akkor továbbmegyek. Előttem szabad

tér, szabad kavicsok. Leng az azúr füst. Így írt Eyyeryangról

könyvében Blavinas, majd rajzolt néhány furcsa ábrát; fekete 

lyukat, gyökjelet, nyúlánk oválisokat. Landers szeme zsongott.

 

* * *

 

Eyyeryang, az utazó egy sziklás bolygón 

hívta össze társait. Fölöttük enyhén világított 

az égbolt. Ennek a percnek is vége. Kezek 

mozdultak nyugodtan, italok csillogtak az asztalon. 

Dal szólt, aztán elhallgatott. A szalvétákat vitte 

a szél, köpenyek fodrozódtak. Visszaszámlálás? 

Nyúltak a felhők, mint az utcák, nagy térben 

házfalak derengtek. Nyári nap? Kora tél? Üres

pad. Eyyeryang ivott egy kortyot; mintha intett

volna, de csak fészkelődött. Hátradőlt, előrehajolt,

szakálla mozgott. Kikötő rakodáskor. Szétszórt

kövek. Dátumok, listák, növények és kagylók, sorolta

az utazó. Nem kell észben tartani. Most ülünk, de 

mindjárt ködöket látunk, messzi gyűrűket. Spirálokat, 

bokrokat, indákat. Nem beszélünk, inkább nézelődünk. 

Kávé után a sietség, tornyok után az űr. Ablakból a sürgés. 

Papírlapon az esetlegesség: öröm. Eyyeryang 

felállt, tett néhány lépést, pálcáját emelte, míg 

ettek a többiek. Piros csillag, könnyű zsák, jutott 

eszébe. Gombok, oldalszámok, ezt suttogta még. 

Kabátok, vitorlák. Bizonytalan lett, visszaült. Könnyű

szédület, közeledő este. Kavics, gyűrődés, maradék.