Gergely Ágnes: Zsoltár női hangra. Kalligram Kiadó, Budapest, 2022.
Emlékké préselt száradó virágok mennek elébe a befogadásnak Gergely Ágnes új kötetének a borítóján, s efelől kiemelhető e karcsú, hermetikus versösszeállítás olvasásának egyik lehetséges vezérfonala. A(z el)múlt (vágyak), az emlékek, a barátok, a történelem tanulságai és kísértetei, elválaszthatatlanul a műveltség és egy gazdag életmű kontextusától, akár a szentimentális hangvételnek is megágyazhatnának (akárcsak a préselt virágok), a költői láttatás azonban Gergelynél a személyes vagy közös drámát elemeli, sűrűvé csomagolja, akkorára, hogy a titokzatosság még éppen nem válik megközelíthetetlen bezáródássá. Ugyanakkor mintha mélyebben áthatná a kilátástalanság, vagy legalábbis a jövőt vizionálni nem kívánó látószög jobban érvényesül. Legkeserűbb ebben a kötetben az Elfogyó évek, az egyik legszebb s legszomorúbb soráthajlással: „a messzi jéghegyekről úszó / hófehér medvék talpnyoma”; zárószakasza így hangzik: „de nincsen immár semmi válasz, / nem lészen szerves folytatás, / hova?, minek? Fogytán a szellem, / s őt éri majd orvtámadás.” E lemondás ellenére mégsem a jövőtől való elfordulásról van szó, hisz máshol az intelmek az elkövetkezendők számára kívánhatnak emlékeztetőül szolgálni. Báthori Csaba fordulatával „lelkiismereti költészet”[1] ez, melynek darabjai – Vári Györgyöt idézve – „mélyén érzékelhető valami a szorongás lényegéhez tartozóan megfogalmazatlan, kimondatlan, amit az olvasónak akár egyetlen szócskából kéne észrevennie”.[2] Sok kritikus, irodalomtudós korábbi Gergely-kötetekről szóló találó megállapítása érvényes erre a könyvre is,[3] amely tehát esztétikai-poétikai szempontból nem újító – folytatódása az eddigieknek, de a versek mindig képesek új összefüggések láttatására.
Mindezek mellett (vagy következményeként) az is érdekes a Zsoltár női hangra verseiben, hogy milyen pozíció az, ahonnan a lírai megnyilatkozás belátja a szöveguniverzumot. A szellemóriásban az utólagosság perspektívájából, de a múlt horizontjába visszahelyezkedve fogalmazódik meg az időtálló alkotásokba vetett hit, feszültségben az egyéni jellem, sors predesztináltságának lehetőségével a bibliai Dávid alakja és a Michelangelo készítette szobor jelképességének egyben láttatásával: „Ám ki voltál, mezítelen / hős, szellemóriás, / túlemelhet a végzeten / egy néma látomás.” A Kőműves Kelemen-átiratnak – a népi változatokhoz képest – újdonsága az utólagos rálátás, a ballada idejének és a történelmi időnek az egy síkba helyezése, a túlélés etikájára–etikátlanságára kiélezve: „De senki sem tudja, hogy kell most beszélni, / hogy kell égés után, kövek között élni. // Évszázadok múlnak, kövek, csontok égnek, / akasztottak lógnak, nincs hamva a pénznek. / Ne menj el, maradj itt, míg bírja a velőd, / fölötted toronylik a dévai erőd.” A személyesebb vonatkozásúak közül a Judit gondolati gerince ugyanúgy az elkülönülő perspektívákra épül, a megszólaló és a megszólított külön helyről lát rá életre, halálra: „Te túlnan vagy, én még előtte.”
Kiss Georgina pontos megállapítása, hogy Gergely „verseiben a saját emlékek elkülöníthetetlenek az irodalom emlékezetétől”.[4] Az új kötet is élteti ezt a kettős emlékezetet, címadó verse például előhívja Babits Zsoltár férfihangra és Zsoltár gyermekhangra költeményeit, a Tóth Árpád ablakai a költő Hold-verseit juttatja eszünkbe, József Attiláról szól a Mekkora költő. Mintha kísértetekként köszönnének vissza ezek az utalások, ezt a benyomást erősítik az olyan művek, amelyek vershelyzete az éjfél, és amelyek valami/valaki visszajáró, rég elmúltnak a jelenlétét tapintják körbe (Tóth Árpád ablakai, Ahol a vadlovak járnak, Hallucináció). Az irodalmi emlékezet működtetése érhető tetten a műfordításokban is, jelen kötet második felében a megjelölés szerint javított változatok találhatók. Lehet vizsgálgatni, hol történtek a javítások, milyen dimenziót (formai, tartalmi, stiláris) érintenek. Például Auden Esti sétája esetében csak az első sor módosult, a korábbi „Az út az esti sétán”-ról „Az est a Bristol Streeten”-re, közelítve az angol eredetiben szereplő helyjelöléshez. De talán a legkellemesebb olvasói stratégia pusztán élvezni az ide gyűjtött nagy költeményeket magyarul. Hogy milyen jó és sokértelmű mese Robert Browning A hamelni patkányfogója, milyen elegáns fordulat van Hermann Hesse A boldog festőjében és Francis Carco Esik című versében, mennyire kimérten épül a tetőpontig Brodszkijtól az Elégia John Donne-ért és így tovább. Témájukban, motívumkészletükben, akár szemléletükben is kapcsolódnak Gergely Ágnes saját verseihez, nagyrészt ugyanúgy valamilyen félig rejtve maradó/félig feltárható tudás, érzés szilárdsága szervezi őket.
A Gergely Ágnes-versek szűkszavú kompaktsága (feszültségben a változatos, könnyedén libbenő, rendkívül tudatosan végigvitt rím- és ritmustechnikákkal – bár néhol picit kényszerűnek éreztem a rímet) miatt munkát jelent a képek megnyitása a jelentések felé, de ha elkapunk egy szálat, egyre izgalmasabbá válik az újraolvasás, és lehengerlővé a sűrítő kódolás, amelyet a nem szokványos szószerkezetek, a mesterien kezelt versformák és a kultúrtörténeti utalások révén érnek el a szövegek. Már a kötetnyitó darabban megakaszthat a „lehetőségek zátonya” kudarcot ígérő ellentmondásossága (becsatolva a „zátonyra fut” kifejezést), és ez a kudarcosság visszaköszön a továbbiakban, például a Hontalanok, 57-ben. Vagy: „Elhallgatnád a város / csöndjét hangtalanul” (Chicagói emlék), s a csendnek ez a megháromszorozása különböző mondatrészben és szófajban szinte feloldhatatlan intenzitást ad a műnek.
Az eddigi Gergely Ágnes-i életmű felől, különösen a memoárok, műhelyesszék ismeretében sok versbe zárt jel nyer magyarázatot, izgalmas rábukkanni a megfejtésekre – nem pusztán az életút referenciáira, hanem a saját szövegek előzményeire. Találunk példát ebben a kötetben sorpárok variációs újrahasznosításaira, például az alábbi esetben az egymásnak válaszolgatás gesztusát, az emlékezés és az elvágyódás összefonódását emelve ki. A Levélváltás 1998 júliusára datált második, Hány év telt el című, a reménytelen vágyról és hiányról szóló részének vívódó sorai („Vad szélbe kapaszkodnak / az angyalok. // Jöjj értem. Ez a hosszú várakozás megöl.”) visszaköszönnek néhány oldallal később a sejtelmes, 2020 júliusára datált Chicagói emlékben: „Vad szélbe kapaszkodnak / a kóbor angyalok. // Jöjj közelebb. A hosszú / várakozás megöl.” A Levélváltás első fele egyébként éles kontrapunkt, az 1988-as, az intenzív vágy mámorától és a beteljesülés közelségétől izzó Etióp szerelmi dal, amelyről Gergely Két szimpla a Kedvesben című memoárjából kiderül, hogy egy afrikai népköltészeti alkotás fordítása, amelybe a költő beledolgozta az egykori szerelmétől kapott levélnek a mondatait.
Variációs játék továbbá a versek sorrendje, tudatos egymás mellé rendezése. A könyv szerkezete nem monumentális vagy látványos, hanem rendkívül feszes, ráközelítést igénylő, rétegzett. A fiatal Dávidot szerepeltető A szellemóriást a Zsoltár női hangra követi, finom rácsatlakozásként a zsidó király zsoltárírói hagyományára, de szubvertálva is azt; Az árny című vers, az összedőlő fal képével, ugyan más vonatkozásban nem kapcsolható össze a népballadával, a Kőműves Kelemen közelségében lehetővé teszi az eljátszadozást az értelmezéssel, hogy itt Kőműves Kelemenné árnya kíséri és védi a megszólítottat. Ugyanígy a Hallucináció zárlata megelőlegezi a Juditot, visszakapcsolva a többi vers veszteségélményéhez is: „Szerelmet elveszteni légszomj. / Barátot fulladás.”; a Tóth Árpád ablakaiban mintegy mellékesen „mozdony vad fénye villan”, hogy előrebocsájtsa a következő, Mekkora költő című versben a vonatkerék sorsdöntő voltát. Lehetne elemezni még rengeteg kapcsolódást, nyomon követni az olyan motívumok hálózatát, mint a víz, a halál, az angyalok, az éjfél, a kő, a mesterek, az álom, a csend, a város és az idő. Sokadik újraolvasásra is tárulnak fel szépen megmunkált útvonalak, s mindahányszor csodálkozunk, hogy de hát ezek eddig is itt voltak a szemünk előtt. Gergely Ágnes versei az időtállóság magabiztosságával várják, hogy titkaikat megfejtsük.
JEGYZETEK
1 Báthori Csaba: Összeért idők. Holmi, 2007. július.
2 Vári György: Byzantiumban éltem én is. Maszkról, identitásról, történelemről Gergely Ágnes Tigrisláz c. fordításkönyve kapcsán. Jelenkor, 2009/1.
3 Lásd még például Halmai Tamás: Műveltség és mágia. Gergely Ágnes költői pályaívéről. Bárka, 2012/1.
4 Kiss Georgina: „úgyis egyedül / leszek”. Kulter.hu, 2020. augusztus 22. https://www.kulter.hu/2020/08/ugyis-egyedul-leszek/