[Látó, 2016. február]

---

Már csak a napok egyhangú vonulása,
már csak az eső, a szél, a hódara,
csak a fényszóró hosszú, szűk udvara,
telefon, bicska, kulcsok kotyogása.

Csak a jobbról-balról bezárt kioszkok,
egy-egy magában bóbiskoló pláza,
pohár faláról elillanó pára,
már csak fáradt, kattogó riposztok.

Villódzó, zöld és kék színbe vont házak,
leomlott épület előtt egy állvány,
esőcsepp, zuhanó madárka szárnyán,

telefon képernyőjén látszó tárgyak,
az ablaktörlő tompa surrogása,
már csak az egész mint biankó számla.