a számat peckelték fel először, a számat,

leblokkolt, hogy nem tudok kiabálni,

kívülről láttam, és kértem

magamat, ’kelts fel’. 

föld ömlik rám, föld, föld, föld,

föld, néma föld. magam szemtanúja

leszek, ha üres a láthatár,

mint egy fa, évtizedekről adok számot.

mikor kezdődött? 

kicsi voltam, és láttam, 

és elkezdtem szavakat írni az ujjaimmal

a szék támlájára, minden tárgyra,

amit érintettem.

azóta nem álltam meg egy percre sem.

nem beszélek, csak írok, mert azt csöndben is lehet,

üvöltés nélkül,

mint az igazán jó gyerekek.