[Látó, 2011. január]

SZEREPLŐK

Endi harmincas férfi
Vlagyimir hetvenes férfi
Emma hetvenes nő
Uli huszonéves fiatalember
Idegen az arca helyén tükör van

Helyszín
Kertes ház valahol a külvárosban

ELSŐ JELENET

Délután. Szoba. Vlagyimir és Emma a kanapén ül. Uli a karosszékben. Endi – másik karosszék hiányában – egy konyhai széken. A dohányzóasztalon sütemény és üdítő. Uli egyik kezében szalaggal átkötött papírdoboz, másik kezében sütemény. Ez a keze be van fáslizva.
ULI Köszönöm a meghívást, Vlagyimir bácsi… ha szólíthatom így. Emma néni, nagyon finom ez a sütemény.
EMMA Örülök, hogy ízlik, kedves Uli. Az édesanyám receptje.
VLAGYIMIR Két oka van annak, hogy meghívtuk. Az elsőt ismeri. Ezért hadd mondjam el, hogy mi volt a másik. Szerettük volna megismerni a fiunk… főnökét. Meg kell mondanom, nem csalódtam. Maga igazán jóvágású fiatalember. Nem igaz, Emma?
EMMA Úgy hallottam, hogy főiskolát végzett.
ULI Egyetemet.
EMMA Bocsánat.
VLAGYIMIR (Endire néz) Hallod, Endi? Uli elvégzett egy egyetemet.
EMMA Endinek, sajnos, csak érettségije van.
ULI Tudom. De ha megengedik, nem kell azért ezt sem lebecsülni.
Szünet
VLAGYIMIR Azt javaslom, ne húzzuk az időt. (Emmára néz) Emma.
EMMA (feláll) Mindjárt jövök.
Kimegy
VLAGYIMIR Ahogy így elnézem magát, nem lehet több huszonnyolc évesnél.
ULI Huszonhárom éves vagyok.
VLAGYIMIR (Endire néz) Hallod, Endi? Uli huszonhárom éves. (Ulira néz) Maga nagyon fiatal. És úgy hallottam, nagyon sikeres.
ULI Nem panaszkodom.
VLAGYIMIR Mi is a munkája a kutatóintézetben?
ULI Csoportvezető vagyok.
VLAGYIMIR Ühüm.
Szünet
Endiből soha nem lesz csoportvezető.
ULI Nem lehet mindenkiből csoportvezető.
VLAGYIMIR Igen. Az ilyesmiért meg kell dolgozni. Áldozatot kell hozni érte. Ugye, így van?
ULI Pontosan.
VLAGYIMIR (Endire néz) Hallod, Endi? Uli áldozatot hozott. (Ulira néz) Endi még nem hozott áldozatot semmiért. Lehet, hogy ez szigorúan hangzik, de higgye el, szeretem a fiamat. Én csak a javát akarom, amikor azt mondom, hogy a fiam nem elég… nem elég… most, sajnos, nem jut eszembe a megfelelő kifejezés.
ULI Én, a magam részéről, elégedett vagyok Endivel. Vannak hiányosságai, de hát kinek nincsenek? Úgy gondolom, Vlagyimir bácsi, hogy Endi, ha fogalmazhatok így, fejlődőképes. Még sokat változhat. Sőt, kijelentem, hogy Endi, véleményem szerint, döntő változás előtt áll. Be fog illeszkedni. Erre mérget vehet.
VLAGYIMIR Nem tagadom, jó ezt hallani. De én azért szkeptikus vagyok. Azt is megmondom, hogy miért. Mert ismerem, mint a tenyeremet. Endi alkalmatlan arra, hogy… döntéseket hozzon. (Endire néz) Nem így van?
Endi hallgat.
 Elvégzi a munkát, amit rábíznak, de a kezdeményező erő… az sajnos hiányzik belőle.
ULI Az ő munkájához nem kell.
VLAGYIMIR Szerencsére.
ULI Az én munkám persze más. Nekem állandóan döntéseket kell hoznom. Sú­lyos döntéseket. Felelősségteljes döntéseket.
VLAGYIMIR A felelősség súlya.
ULI Ismeri?
VLAGYIMIR Ismerem bizony. Amíg dolgoztam, én is folyton döntéseket hoztam. Három ember kenyere függött tőlem.
ULI Szép dolog a felelősség.
VLAGYIMIR A legszebb dolog a világon.
Uli Én nehéz döntéseket hozok, de – úgy igaz, ahogy itt ülök – jól alszom mégis. Úgy alszom, mint a tej. És maga?
VLAGYIMIR Régen én is így voltam ezzel. Mióta betegeskedem… de ezt inkább hagyjuk. Hiszen végül is ünnepelünk. Hol van már, Emma?
Belép Emma. A kezében torta. A tortán harminchat gyertya ég.
EMMA (énekel) Boldog szülinapot! Boldog szülinapot! Boldog szülinapot, Endi! Boldog szülinapot!
Leteszi a tortát a dohányzóasztalra.
VLAGYIMIR Fújd el a gyertyákat, fiam!
Endi feláll, hogy elfújja a gyertyákat.
ULI Ha megengedik, előbb szeretném átadni ezt a kis… ajándékot. Boldog szülinapot, Endi!
Uli Endi felé nyújtja a dobozt az asztal fölött. Endi nézi a dobozt. Habozik, hogy átvegye-e.
VLAGYIMIR Na, mi lesz?
Endi átveszi Ulitól a dobozt, és visszaül vele a székre. Nézi a dobozt az ölében
 Nem akarlak sürgetni, fiam, de ha sokáig nézed még azt a dobozt, lemegy a nap.
EMMA Csak bátran, kisfiam.
Endi kinyitja a dobozt, és kivesz belőle egy papírcsákót.
ULI Én készítettem, ha nem haragszanak. Szerettem volna valamilyen személyes ajándékkal meglepni a szülinapost.  
VLAGYIMIR Köszönjük. (Endire néz) Köszönd meg Ulinak!
ENDI Köszönöm.
VLAGYIMIR Most pedig úgy illik, hogy tedd fel.
Endi felteszi a csákót a fejére.
 Szerintem jól áll. (Emmára néz) Te hogy gondolod?
EMMA (nézi a csákót Endi fején) Egy kicsit told hátrébb! Úgy. (Ulira néz) Én is szeretném megköszönni, kedves Uli. Maga igazán… nagyvonalú.
ULI Mi, asszonyom, gondolunk a munkatársainkra. Ezt az egész kutatóintézet nevében mondhatom. Különösen gondolunk egy olyan munkatársunkra, akinek ez az első munkahelye. (Endire néz) Mert ez az első munkahelyed, ugye?
Endi hallgat.
VLAGYIMIR Hát akkor… Ideje lenne elfújni a gyertyákat. Fiam, próbáld meg. De egyszerre! (Ulira néz) Fogadjunk, hogy nem sikerül.
Endi nagy levegőt vesz, és ráfúj a gyertyákra – néhány égve marad.
VLAGYIMIR Mit mondtam. Ehhez, kérem, tüdő kell. Erős tüdő. Endinek, sajnos, nincs elég szuflája. (Emmára néz) Emma.
EMMA (feláll) Kérem a tányérját, kedves Uli.
ULI Tessék.
EMMA (vág egy szeletet a tortából) Remélem, megbirkózik vele. (Vlagyimirra néz) Vlagyimir?
VLAGYIMIR Milyen ízű?
EMMA Meggyes.
VLAGYIMIR Akkor vágjál! De csak egy keveset.
EMMA (vág egy szeletet a tortából) Jó étvágyat. (Endire néz) Endi?
Endi megrázza a fejét.
VLAGYIMIR (Endire néz) Ugyan már, fiam. Hiszen te vagy az ünnepelt.
ULI Az ünnepeltnek kötelező megkóstolni.
VLAGYIMIR Hallod, hogy mit mond Uli? Azt mondja, hogy kötelező.
EMMA Ne erőltesd! Ha nem kér, hát nem kér.
VLAGYIMIR De hát… (Levágja a villát a tányérba) Megette a fene ezt az egészet!
EMMA Vlagyimir.
VLAGYIMIR Bocsánat.
EMMA Ne nekem mondd.
VLAGYIMIR (megpaskolja Endi kezét) Bocsáss meg, fiam. Isten éltessen.
Csönd. Endi kivételével mindenki eszik.
 Le kellene öblíteni ezt a kis süteményt. (Ulira néz) Van hozzá kedve?
ULI Mire céloz, Vlagyimir bácsi?
VLAGYIMIR A pincémre, fiatalember. A pincémre a kert végében.
ULI (leteszi a villát a tányérba) Nagyszerű gondolat.
VLAGYIMIR Akkor menjünk. Kérem, segítsen felállni.
Uli felsegíti Vlagyimirt a kanapéról. Vlagyimir Uli bekötözött kezére pillant.
 Mi történt a kezével?
ULI Megvágtam.
VLAGYIMIR Csak óvatosan azokkal a késekkel, fiatalember. Még véletlenül beleszalad egybe.
ULI (legyint) Ne aggódjon, Vlagyimir bácsi. Holnapra nyoma sem lesz.
VLAGYIMIR Igaza van. Így kell ezt felfogni. Ilyen derűsen. (Belekarol) Ugye nem veszi zokon, ha magára támaszkodom út közben. Elég gyengék a lábaim mostanság.
ULI Megtisztel, Vlagyimir bácsi. (Emmára és Endire néz) Maguk?
EMMA Én inkább itt maradok.
ULI Endi?
VLAGYIMIR Ha sokáig álldogálunk még itt, inkább visszaülök. Akinek van kedve, kövessen.
Kimennek. Emma közelebb húzódik a kanapén Endihez, aki még mindig a széken ül.
EMMA Endikém, mi van veled?
ENDI Nehéz napom volt, anya.
EMMA Minden nap ezt mondod.
ENDI Gond volt a Maryvel.
EMMA (döbbenten) A Maryvel?
ENDI Igen.
Szünet
EMMA Mi van ezekkel a csimpánzokkal mostanában? Nem mondtak semmit?
ENDI Valamilyen járványról beszélnek.
EMMA Járványról? Miféle járványról? (Távolabb húzódik Enditől) Emberre is veszélyes ez a járvány?

ENDI Nem kell izgulni, anya. Látod ezt? (Kihúz a zsebéből egy maszkot) Ezt hordja mindenki. (Felteszi az arcára) Még Uli is így jár a laborban.
EMMA Akkor jó. Az én öreg szívem már nem bírja az ilyen izgalmakat.
ENDI (leveszi az arcáról a maszkot, és visszagyűri a zsebébe) Uli szerint egy ismeretlen vírus okozhatja a szokatlan viselkedésformák eszkalációját.
EMMA Hogy?
ENDI A vírus miatt váltak állítólag a csimpánzok agresszívvé.
EMMA Aha. Tehát a Mary… megvadult.
ENDI Igen, anya.
Szünet
 Megharapta Ulit.
EMMA Akkor ezért van bekötve a keze.
ENDI Igen.
EMMA És Uli mit csinált?
ENDI Amikor Mary megharapta a kezét?
EMMA Igen.
ENDI Lelőtte.
EMMA A Maryt?
ENDI Szitává lőtte.
Szünet
EMMA Hát ezt igazán nem gondoltam volna. Találkozik az ember egy tudóssal, egy fiatal, szépreményű agykutatóval, és nem is gondol rá, hogy lőfegyvert hord a makulátlanul fehér köpenye alatt.
ENDI Biztonsági előírás.
EMMA A fegyverhasználat?
ENDI Nem. A fegyverviselés. A csoportvezetőnek kötelessége fegyvert hordani. Az ilyen esetek miatt. Azt hiszem.
Szünet
 Anya.
EMMA Mondd!
ENDI Láttam az asztalt, ahol a Maryt felboncolták. Ha láttad volna… Véres volt. Még sohasem láttam ennyi vért, anya. Több vér van ott, mint narancslé.
EMMA Narancslé?
ENDI Azt kapnak a csimpánzok, ha együttműködnek. A Mary is mindig azt kapott, ha nyomogatta a gombokat a számítógépen. Nagyon szorgalmasan nyomogatta. Szorgalmasabban, mint én. Mert én is azt nyomogatom, anya. Közben pedig nézem azokat az ábrákat. A Mary is azokat nézte. Ott ült mellettem a Mary, és ugyanazokat az ábrákat nézte, mint én. Látod, anya? Nincs nagy különbség. A különbség annyi, hogy az én gyomromba nem volt bevarrva egy vezeték.
EMMA Vezeték?

ENDI Először én is csodálkoztam. De aztán Uli elmondta, hogy abban áramlik a narancslé. A csimpánzok nagyon szeretik a narancslevet.
Szünet
 Anya.
EMMA Igen?
ENDI Én szerettem a Maryt. Nagyon kedves állat volt. Én még nem láttam ilyen okos szemű állatot.
EMMA (megsimogatja Endi fejét) Jaj, úgy sajnálom, kisfiam.
ENDI Nem megy a fejembe, anya. Felboncolták. Először lelőtték, aztán felboncolták.
EMMA Nézd, kisfiam, a tudósok már csak ilyenek. Kíváncsiak. Biztos megvolt az ésszerű oka annak, amit tettek. (Csönd) Aztán mi történt?
ENDI Berakták a maradványait egy zsákba. A karját, a lábát, a fejét – beraktak mindent.
EMMA Uli is ott volt?
ENDI Ő tartotta a zsák száját.
EMMA Ez… Ez igen. Szép dolog a csapatmunka.
ENDI Aztán Uli azt mondta, hogy vigyem ki a zsákot a kukába.
EMMA Milyen kukába?
ENDI Amelyik ott áll az intézet udvarán. Van rajta, tudod, egy koponya. Egy emberi koponya. Ez jelzi, hogy a kukában veszélyes hulladék van.
EMMA Értem. A Maryből veszélyes hulladék lett. (Csönd) És te?
ENDI Megtagadtam.
EMMA Helyesen tetted. Nem lett volna szép dolog kidobni azt a zsákot a kukába.
ENDI Uli dobta ki.
EMMA Uli?
ENDI Aztán megfenyegetett, hogy legközelebb én is odakerülök.
Szünet. Emma nézi Endit, Endi nézi Emmát.
EMMA Ez azért nem volt szép Ulitól. Nem kért bocsánatot?
ENDI Nem.
EMMA Tehát nem. Értem. (Csönd) Pedig hát úgy illett volna. (Csönd) Helyesen cselekedtél. Büszke vagyok rád.
ENDI (halkan) Pofán kellett volna vágni.
EMMA Kit?
ENDI Hát Ulit.
EMMA Az erőszak nem old meg semmit, Endikém. Erre még csak ne is gondolj.
ENDI Mégis azt kellett volna tenni.
EMMA Endi, figyelj rám. Jézus azt tanítja, hogy legyünk szelídek. Legyünk türelmesek és szelídek. Igen, kisfiam. Jézus nagyon szelíd ember volt. Hagyta, hogy megkorbácsolják. Hagyta, hogy megköpdössék. Még azt is hagyta, hogy a gonosz emberek keresztre feszítsék. Gondolod, hogy ha nem lett volna szelíd és türelmes ember, akkor mindezt hagyta volna? Nem, kisfiam. Akkor iszonyú átkokat szórt volna a kínzóira. Akkor – igen, akkor úgy őrjöngött volna, ahogy Mary. Egy csimpánz őrjönghet – de egy ember? Hát csimpánz volt szerinted Jézus? Nem, kisfiam. Ezért azt mondom, helyesen tetted, amikor nyugodt ma­radtál.
Endi feláll, tesz néhány lépést a szobában, aztán leül Emma mellé a kanapéra.
ENDI (halkan) Mondd, anya, akkor is azt mondanád, hogy helyesen cselekedtem, ha megtudnád, hogy Uli… pocskondiáz?
EMMA Pocskondiáz?
ENDI Állandóan, anya. Azt mondja – naponta tízszer is elmondja –, hogy nem látott még egy olyan szerencsétlen alakot, mint én.
Csönd. Endi nézi Emmát. Emma nézi Endit. Emmának hirtelen feltűnik Endi fején a papírcsákó.
EMMA Azt azonnal vedd le a fejedről!
Endi leveszi a papírcsákót.
 Add ide!
Emma összegyűri a papírcsákót, és a galacsint a dohányzóasztalra dobja. Belép Vlagyimir és Uli. Uli kezében egy üveg bor.
VLAGYIMIR Ismételje meg, fiatalember, amit a pincében mondott, hogy ők is hallják.
ULI Örömmel. Vlagyimir bácsi, meg kell dicsérnem a borát. Ez a bor nagyon finom. Még soha nem ittam ilyen… hogy is mondjam… különleges zamatú bort.
VLAGYIMIR (Emmára néz) Hallod, Emma? Ízlik neki a borom.
ULI (felemeli az üveget) EMMA néni, tölthetek?
EMMA Most nem kérek.
ULI Endi?
VLAGYIMIR Hagyd; az a nyavalyás nem iszik effélét.
EMMA Vlagyimir.
VLAGYIMIR Bocsánatot kérek. Endi nem iszik bort. Ez a helyzet.
ULI Kár. Ez a bor hosszú évek komoly szakmai tapasztalatának elsőrangú bizonyítéka.
VLAGYIMIR (kiveszi Uli kezéből az üveget) Akkor hadd töltsek még egy pohárkával… fiam.
Színültig tölti Uli poharát borral.
ULI (felemeli a poharat) Egészségére. Mindenki egészségére. A te egészségedre is, Endi! Főleg a te egészségedre! Isten éltessen!
Felhajtja a bort. Felmutatja az üres poharat, aztán leteszi az asztalra. Meglátja az asztalon a galacsint. Endire néz. Emmára néz. Emma tekintete villámlik.
 Nahát, kezd sötétedni. (Az órájára néz) Hű, nagyon elröpült az idő. Az lesz a legjobb, ha én most elköszönök.
VLAGYIMIR Van még idő, fiam. Ülj le. Mutatok valamit.
ULI Nem akarok zavarni, Vlagyimir bácsi.

VLAGYIMIR Ülj le, ha mondom. (Emmára néz) Emma, szólj már rá te is, hogy üljön le!
Szünet
EMMA (szárazon) Kérem, üljön le; örülnénk, ha még egy kicsit velünk maradna.
ULI Hát jó. Leülök. Ilyen kedves invitálásnak nem lehet ellenállni. Endi, leülhetek melléd?
Endi hallgat. Uli, bizonytalanul, leül Endi mellé. Emma – mivel most már hárman ülnek a kanapén – átül a konyhai székre. Endi távolabb húzódik Ulitól. Uli zavartan mosolyog, megpaskolja Endi combját. Vlagyimir közben a szekrényből kivesz egy rongyba csavart tárgyat.
VLAGYIMIR Íme.
ULI Mi ez, Vlagyimir bácsi?
VLAGYIMIR Ho-ho, nem eszik olyan forrón a kását, fiatalember. (Uli kezébe teszi a rongyba csavart tárgyat) Előbb csak nézze meg figyelmesen!
Uli széthajtogatja a rongyot. Egy csillogó fémtárgy van benne.
ULI (meglepetten) Nahát!
VLAGYIMIR (leül a karosszékbe) Ez, fiam, egy szárnyas fúró. Egy arany szárnyas fúró. Akkor kaptam a kollégáktól, amikor nyugdíjba mentem.
ULI (nézi a szárnyas fúrót) Szép darab. És milyen nehéz.
VLAGYIMIR Igen. Nehéz. És szép. Jól mondja. Nehéz és szép. Nagyon jól mondja.
Szünet
 Fiam.
ULI Igen, Vlagyimir bácsi.
VLAGYIMIR Kérdeznék valamit.
ULI Tessék.
VLAGYIMIR Látott már ilyet?
ULI Szárnyas fúrót?
VLAGYIMIR Ühüm.
ULI Nem.
VLAGYIMIR Nem?
ULI Ez az első szárnyas fúró, amit… a kezemben tartok.
EMMA Vlagyimir. Mi szükség van erre? A kedves vendéget nem érdekli a te szárnyas fúród.
VLAGYIMIR (Emmára néz) Nem érdekli? Én úgy látom, hogy érdekli. (Ulira néz) Nem igaz?
ULI Érdekel, Vlagyimir bácsi.
VLAGYIMIR (Emmára néz) Na látod, Emma. Érdekli. De még mennyire hogy érdekli! (Ulira néz) Majd én elmondom, fiam, hogy mit tartasz a kezedben.
Csönd. Vlagyimir felemeli a kezét: a tenyerén apró fekete foltok látszanak.
 Látja a kezemet?
ULI Igen.
VLAGYIMIR Háborús sérülés.
EMMA Vlagyimir.
VLAGYIMIR (Emmára néz) Csak nem azt akarod mondani, hogy túlzok? (Ulira néz) Akkor szereztem, amikor felszabadították a várost az… – de hát maga is tudja, hogy kik szabadították fel a várost. (Emmára néz) Nagyon érdekes történet.
ULI Szívesen meghallgatom.
VLAGYIMIR (Ulira néz) Ennek igazán örülök, fiam. Nem mindenki vevő a történeteimre ebben a családban.
EMMA Vlagyimir.
VLAGYIMIR (Emmára néz) Nem így van? (Endire mutat, aki a plafont nézi) A fiamat például egyáltalán nem érdekli ez a történet.
EMMA Mert már hallotta ezerszer.
VLAGYIMIR Na és? Egy történet addig él, amíg mesélik. Én pedig azt szeretném, hogy ez a történet – éljen.
ULI Szóval?
VLAGYIMIR Tehát úgy történt, hogy a csata után, ami egyébként itt volt néhány utcával arrébb, feljöttünk a testvéreimmel a pincéből, hogy megnézzük, áll-e még a házunk. Állt. Aztán kimentünk az utcára, ahol hullák feküdtek mindenütt. Katonák és polgári lakosok hullái. Elindultunk, hogy megnézzük, találunk-e valamilyen értéket a halottak ruházatában vagy a kilőtt harckocsikban, mert azokból is állt ott vagy három. Mentünk, mentünk, és akkor a hatéves öcsém – isten nyugosztalja – talált egy olyan nyeles kézigránátot. Az egyik hulla kezében találta. Mit tett a hülye?
ULI Csak nem?
VLAGYIMIR De igen. Kibiztosította.
ULI Micsoda pech.
VLAGYIMIR No igen. Így is nevezhetjük.
ULI És?
VLAGYIMIR Képzelje el a helyzetet. Ott állt a hatéves öcsém a kibiztosított gránáttal a kezében és – mosolygott. Azt hitte a hülye, hogy az egész csak játék. Mi pedig ott álltunk körülötte, és – nem mosolyogtunk. Tudtuk ugyanis, hogy ez bizony nem játék. Én reagáltam a leggyorsabban. Kitéptem a hatéves öcsém kezéből a gránátot, és…
Endire néz, aki vágott magának egy szelet tortát, és most eszik.
 Örülök, fiam, hogy megjött az étvágyad.
Endi Vlagyimirra néz, nyel egyet, aztán leteszi a tányért az asztalra.
 Hol is tartottam?
ULI Ott, hogy kitépte a Vlagyimir bácsi a hatéves öccse kezéből a kézigránátot.
VLAGYIMIR Igen. Aztán ráüvöltöttem a testvéreimre – ott állt mind a nyolc –, hogy fussanak. Futott is mindenki rendesen.
EMMA Most figyeljen.

VLAGYIMIR Sajnos, nem egy irányba futottak, hanem a szélrózsa minden irányába. A hülyék. Én meg ott álltam a kezemben a kézigránáttal, és azon gondolkodtam – néhány másodperc volt az egész –, hogy akkor most melyik után hajítsam. Végül a nővérem után dobtam, mert ő szaladt a legfürgébben.
Szünet
ULI És mi történt?
VLAGYIMIR (felmutatja a kezét) Ez. Telefúródott a testem vasszilánkkal. Túl későn dobtam el. Ahhoz azonban még elég hamar, hogy túléljem.
EMMA Legyen nyugodt, nem halt meg senki. Még a Vlagyimir nővére is túlélte.
ULI Micsoda szerencse.
EMMA Vlagyimir lélekjelenlétének köszönhették az életüket.
VLAGYIMIR Három hónapig feküdtem a kórházban, mire minden szilánkot kioperáltak belőlem.
ENDI Apa egy hős.
VLAGYIMIR (Endire néz) Ezt csak azért mondod, hogy gúnyolódj.
ULI Nem hiszem, Vlagyimir bácsi; hiszen maga tényleg nagyon hősiesen viselkedett. Megmentette a testvérei életét. Egy valamit azonban nem értek. (Csönd) Miért nem operálták meg a kezét?
VLAGYIMIR Nem akartam.
ULI Ühüm.
Szünet
 Ne haragudjon, de ezt nem értem.
VLAGYIMIR Mit nem ért, fiatalember?
ULI Hogy miért nem akarta? Hogy miért nem akarta, hogy az orvosok megoperálják a kezét? Feltételezem ugyanis, hogy az orvosok meg akarták ezt tenni – már csak a szakmai kihívás miatt is. Nem így van?
VLAGYIMIR A válasz egyszerű. Emlékezni akartam arra, ami történt.
Szünet
 És nem fáj?
VLAGYIMIR (felemeli a kezét) Ez? (Uli bólint) Dehogynem. Különben hogy emlékeznék? Látja itt ezt a kis fekete árnyékot? Ez itt egy szilánk. Ez a szilánk két évvel ezelőtt… (Megfordítja a kezét) … még itt volt.
ULI Vándorol?
VLAGYIMIR Még szép. És közben – fáj.
ULI De, ha szabad kérdeznem, mi köze van ennek… (Megemeli a szárnyas fúrót) … ehhez.
VLAGYIMIR Sok.
EMMA Most figyeljen.
VLAGYIMIR Ezeknek a szilánkoknak köszönhetem egy képességemet. Képes vagyok ugyanis a kezem segítségével megérezni, hogy hol van a föld alatt… víz.
ULI Nem mondja.

VLAGYIMIR Például ha most kinyújtom a kezemet… (Kinyújtja a kezét) … azt érzem, hogy alattunk, úgy százötven, kétszáz méter mélyen, víz van. Édesvíz.
ULI Fantasztikus.
Szünet
 Hogyan lehetséges ez?
VLAGYIMIR Maga a tudós, fiatalember. Ha maga sem tudja, hogyan lehetséges, hogyan tudhatnám éppen én? Egy vízügyi szakember nem foglalkozik ilyen kérdésekkel. Mert az vagyok – most már elmondhatom.
ULI Kútfúrónak tetszik lenni?
VLAGYIMIR A hatéves öcsém emlékére esküszöm – isten nyugosztalja –, hogy igaz, amit most mondok. Figyeljen. Az évek során rájöttem arra, hogy ha olyan helyen állok, ahol víz van a föld alatt, akkor a szilánkok – egy kicsit – megmozdulnak a kezemben. A fájdalom vizet jelez.
ULI Életet.
VLAGYIMIR Jól mondja, fiam. Életet. Nincs fontosabb dolog, mint az élet. Tehát nincs fontosabb dolog, mint a víz. (Felemeli a kezét) Kérem, hozza ide a fúrót! Mutatok magának valamit.
Uli átadja Vlagyimirnak a fúrót, aztán visszaül a helyére.
 Köszönöm. Látja? (Kinyitja a fúró szárnyait) Olyan, mint egy madár. Hát nem olyan, mint egy madár? Csak acélból vannak a szárnyai. De nem a szárny a lényeg. Hanem hogy ez a fúró – repül. A közönséges madár is repül persze. Hi­szen éppen azért madár. Repül az égen. Ez a madár azonban, ha fogalmazhatok így… – mit gondol, vajon hol repül ez a madár, fiatalember?
EMMA Vlagyimir.
VLAGYIMIR (Emmára néz) Igen?
EMMA Elég lesz már.
VLAGYIMIR De hát csak beszélgetünk, Emma. Mint két felnőtt ember. Beszél­ge­tünk az élet dolgairól. (Ulira néz) Maga szerint mit csinálunk?
ULI Beszélgetünk, Vlagyimir bácsi.
VLAGYIMIR (Emmára néz) Hallod, Emma? Beszélgetünk. (Ulira néz) Nem értem, hogy mi itt a probléma.
ULI (Emmára néz) Minden rendben van, EMMA néni. Minden tökéletesen rendben van. Én is sokat beszélgetek Endivel a kutatóintézetben.
EMMA Valóban?
Emma nézi Ulit, Uli nézi Emmát. Emma feláll.
 Hát akkor én most, ha megbocsátanak, kiviszem a tányérokat.
Kimegy.
ULI Tehát azt tetszett kérdezni az előbb, Vlagyimir bácsi, hogy hol repül ez a fúró, akarom mondani, madár.
VLAGYIMIR Igen.
ULI Ezt most már könnyű kitalálni. A földben repül. A talajrétegekben.

VLAGYIMIR Szárnyal! Szárnyal! (Felsóhajt) Én, fiam, egész életemben repültem. Istenem, milyen mámorító érzés volt vizet keresi, vizet… találni. Amikor feltört a víz a föld alól, én voltam a legboldogabb ember a világon. Igen, szinte repültem! És amikor megkóstoltam, mert mindig én kóstoltam meg először – az olyan érzés volt, hogy nem is tudom elmondani, milyen érzés. (Csönd) De most… Most be vagyok fújva én is arannyal. Meghalok, fiam. Meghalok az aranyréteg alatt.
ULI Ne tessék szomorkodni, Vlagyimir bácsi. Magától, ha hangot adhatok a véleményemnek, nagyon sok mindent tanulhat az ember.
Belép Emma.
VLAGYIMIR Hallod, Emma? Ez a fiatalember azt mondja, hogy tanulhat tőlem. (Endire néz) Tőled vajon miért nem hallom ezt soha?
EMMA (leül) Vlagyimir.
VLAGYIMIR (Endire mutat) De hát hallgat, Emma. Hallgat! Itt ül a kanapén, és úgy tesz, mintha nem tanult volna meg beszélni. Én csak azt szeretném tudni, hogy miért? (Endire néz) Tessék, tiéd a szó, fiam.
Szünet
 Látod, Emma? A fiatalúr hallgat. Megint csak hallgat. Vajon miért hallgat a fiatalúr? Megmondom én, hogy miért. Mert szégyenkezik. Mert tudja, hogy nem veheti fel a versenyt ezzel a fiatalemberrel. Pedig idősebb nála. Har­minc­hat éves. Ez a fiatalember mégis kenterbe veri. És nemcsak most. Kenterbe veri holnap is. Meg holnapután is. Kenterbe veri mindörökké. Hát ezért ilyen szótlan a mi szemünk fénye.
Mindenki hallgat. Hosszú csönd.
ULI (feláll) Az lesz a legjobb, ha én most elköszönök. Kedves Vlagyimir bácsi, EMMA néni, köszönöm a meghívást. Endi. Boldog születésnapot még egyszer. Jó éjszakát.
Emma feláll.
 Csak tessék maradni nyugodtan. Kitalálok.
Kimegy. Rövid csönd. Ajtócsapódás hangja.
EMMA Elment.
VLAGYIMIR El.
EMMA Hozom a gyógyszereidet.
VLAGYIMIR A kefére is szükségem lesz.
Emma kimegy. Vlagyimir Endire néz.
 Te még itt vagy?
ENDI (feláll) Jó éjszakát, apa.
Kimegy. Vlagyimir ül a kanapén, és simogatja a szárnyas fúrót.
VLAGYIMIR Repülni. Repülni. Jaj, mit nem adnék azért, ha még egyszer, csak egyszer, repülhetnék.
Sötét

MÁSODIK JELENET

Másnap reggel. Szoba. Vlagyimir félmeztelenül ül a kanapén. Vakargatja magát. Emma vasal.
VLAGYIMIR Viszket, viszket, viszket. Mintha egy átkozott hangyabolyban ülnék.
Szünet
 Hol van a kefe?
EMMA A párna alatt.
VLAGYIMIR (felemeli a párnát) Itt nincs.
EMMA Egy pillanat.
Leteszi a vasalót, és kinyitja a szekrényt. Az egyik polcon különféle gyógyszerek vannak. Ott van a kefe is. Odaadja Vlagyimirnak. Vlagyimir nézegeti a kefét.
VLAGYIMIR Venni kellene egy újat.
EMMA Megint?
VLAGYIMIR Látod a sörtéit?
EMMA (tapogatja a kefe sörtéit) Hát ez nem az igazi.
Csönd. Vlagyimir vakarja a kefével a hasát, a karját, a lábát. Emma vasal.
VLAGYIMIR Te, Emma.
EMMA Igen?
VLAGYIMIR Kérlek, vakard meg a hátamat.
Emma leteszi a vasalót. Vakarja Vlagyimir hátát a kefével.
 Igen, igen, igen.
EMMA Most már jobb?
VLAGYIMIR (felsóhajt) Sokkal. Micsoda megkönnyebbülés. Köszönöm.
Emma az ablakhoz megy. Elhúzza a függönyt.
 Ne.
Emma behúzza a függönyt. Folytatja a vasalást.
 Ne haragudj, de nem bírom a fényt. Ha rám süt a nap, még jobban viszket. Hát nem nevetséges? Egész életemben kint dolgoztam a napon, most meg olyan vagyok, mint egy átkozott vámpír.
Szünet
EMMA Délután templomba megyek.
VLAGYIMIR Ma is?
EMMA Szeretném, ha velem jönnél.
VLAGYIMIR Gyenge vagyok.
EMMA Majd belém karolsz.
VLAGYIMIR És ha elesem?
EMMA A hátamon is elviszlek, ha kell.
Szünet. Vlagyimir felsóhajt.
VLAGYIMIR Régen azért más volt. Emlékszel, milyen erős voltam? Meg tudtam tartani a tenyeremen egy négycolos fúrószálat. (A karját nézegeti) Micsoda izmaim voltak! Most pedig…
Szünet
 Ez azért szomorú.
EMMA Micsoda?
VLAGYIMIR Hogy így elsorvad az ember. Eltűnik, mint a hó.
Szünet
 Te, Emma.
EMMA Igen?
VLAGYIMIR Megint kezdődik.
Emma leteszi a vasalót. Vlagyimir háta mögé lép a kefével.
 Most inkább a körmöddel.
EMMA Vérezni fog.
VLAGYIMIR Nem baj. Csináld. Nem érdekel.
Emma vakarja Vlagyimir hátát a körmeivel.
EMMA Figyelj rám, Vlagyimir. Aggódom Endi miatt.
VLAGYIMIR Erősebben. Ez az. Erősebben.
EMMA Tegnap, amikor kimentél Ulival a pincébe, beszélgettünk. És nekem az volt az érzésem, hogy Endi… Valami, azt hiszem, nincs rendben Endivel.
VLAGYIMIR Ha kíváncsi vagy a véleményemre, hát elmondom. Uli igazi férfi, Emma. És vág az esze, mint a borotva. Ez a véleményem.
EMMA Nem tudom, hol rontottuk el.
VLAGYIMIR Sehol, Emma. Sehol. Endi olyan, amilyen. Azt hiszed, más nem ilyen? Meglepődnél, Emma. Meglepődnél.
Csönd. Emma vakarja Vlagyimir hátát a körmeivel.
 Vége.
EMMA Hogy?
VLAGYIMIR A viszketésnek. Vége.
EMMA (megáll) Már nem viszket?
VLAGYIMIR Nem.
EMMA Biztos?
VLAGYIMIR Most egy ideig jó lesz.
EMMA Hát akkor megyek és főzök egy kis levest.
VLAGYIMIR Jó, de előbb kend be a hátam kenőccsel.
Emma kinyitja a szekrényt. A gyógyszeres dobozok között ott van a kenőcs is. Bekeni Vlagyimir hátát a kenőccsel.
 Hol van az ingem?
EMMA (előrehajol) Te, Vlagyimir. Foltok vannak a hátadon.
VLAGYIMIR (meglepetten) Milyen foltok?
EMMA Szürkék.
VLAGYIMIR Biztos vagy benne?
EMMA Ha mondom. Apró, szürke foltokat látok a hátadon.
VLAGYIMIR (nézi a testét) A hasam nem foltos. És a karom se. (Emmára néz) Érdekes.
EMMA (a telefonhoz lép) Felhívom az orvost.
VLAGYIMIR Ne. Inkább hozd ide a mérleget.
Emma kiveszi az ágy alól a mérleget. Vlagyimir feláll a kanapéról. Emma támogatja.
EMMA Venni kellene egy botot.
VLAGYIMIR Nekem?
EMMA Csak egy időre. Könnyebben mozognál.
VLAGYIMIR Mozgok én így is. Szó sem lehet róla.
Rááll a mérlegre.
 Engedd el a karom! Most már megállok a saját lábamon is. (Nézi a testét a tükörben) Istenem, milyen nagy a hasam. És milyen sárga. Mint a mustár. A lábam pedig két fogpiszkáló. Látom a bőröm alatt a koponyámat.
EMMA Mennyi?
VLAGYIMIR (nézi a mutatót) Hetven. Néhány deka híján. Segíts!
Leül, Emma segítségével, a kanapéra.
 Hol van a füzet?
EMMA Egy pillanat.
Kiveszi az ágy mellett álló asztalka fiókjából a füzetet és a tollat. Vlagyimir beírja a mérés eredményét a füzetbe.
VLAGYIMIR A számok azt mutatják, hogy a súlyom… Húsz kilót fogytam egy hónap alatt. Pedig az étvágyammal nincs baj. (Emmára néz) Nem igaz?
EMMA Megeszel mindent.
VLAGYIMIR Úgy van. Még a vasat is megrágom.
Szünet
 Te, Emma. Miért van ez?
EMMA Mi?
VLAGYIMIR Hát ez a fogyás.
EMMA Nem tudom, apus.
VLAGYIMIR Nem? Csak azért kérdezem, mert úgy látom, hogy nagyon megváltoztam. Nem ismerek a testemre, Emma. (Tapogatja a testét) Undorodom tőle.
EMMA Itt van az ing.
VLAGYIMIR Ez az én ingem? Hatalmas. (Felveszi az inget) Hát ebben ketten is elférnénk.
Szünet
 Nem mondott semmit az orvos?
EMMA Melyik orvos?
VLAGYIMIR Az a szakállas.
EMMA Nem. 
VLAGYIMIR Pedig pusmogtál vele a kórházban.
EMMA Nem pusmogtam senkivel. A főorvos úr csak elmondta, hogyan ápoljalak itthon.
VLAGYIMIR A jelenlétemben is elmondhatta volna.
Szünet
 Emma, Emma. Nem hiszek én neked. Mondott az mást is. Azt mondta, hogy rákos vagyok.
EMMA (rémülten) Hallgass!
VLAGYIMIR Ez az igazság, Emma. Tudom én. Azt mondta, hogy készülj fel a legrosszabbra. Nem igaz?
Emma elsírja magát
 Ne sírj!
EMMA (hüppögve) Nem sírok, nem sírok.
VLAGYIMIR Jó asszony vagy te, Emma. Erős asszony vagy. Igen. Nem ismerek még egy olyan erős asszonyt, mint te. (Emma felé nyújtja a füzetet és a tollat) Ezt rakd vissza, kérlek, a fiókba.
Emma beteszi a füzetet a fiókba, aztán gondterhelten leül az ágy szélére.
EMMA (nézi az ágyat) Istenem, mennyit szeretkeztünk ebben az ágyban. Már alig emlékszem az ízére. (Vlagyimirra néz) Nagy kandúr voltál, ugye tudod?
Hirtelen odaugrik Vlagyimirhoz, és hevesen átöleli. Bőgve.
 Ó, Vlagyimir! Nem akarlak elveszíteni! Mi lesz velem nélküled?
VLAGYIMIR Ne butáskodj, te! Mi ütött beléd? Nézz rám! Hallod? Nézz rám! Majd Endi… vigyáz rád.
EMMA (sírva) Endi? De hát magára sem tud vigyázni. Hogy tudna akkor rám? Rám hogy tudna akkor, Vlagyimir?
Csöng a telefon.
VLAGYIMIR Csöng a telefon.
EMMA (szipogva) Hallom.
VLAGYIMIR Nem akarod felvenni?
EMMA Nem.
VLAGYIMIR Emma.
EMMA Jól van, megyek.
Emma, szipogva, a dohányzóasztalhoz megy, és felveszi a telefont.
 Maga az? Jó napot, Uli. Köszönöm. Igen. Igen. Vlagyimir jól van. Nem, semmi különös. Igen, én is örülök. Örülök, hogy jól érezte magát. Kérem, ezt ismételje meg, mert nem hallottam. Endi? Azt kérdezi, hol van Endi? Még nincs itthon. Endi még nincs itthon. Üzen neki valamit? (A szája elé kapja a kezét) Hogy mondta? Jézusom! Nem hiszem el. Endi csinálta?
Sápadt az arca, amikor leteszi a telefont. Leroskad a kanapéra.
VLAGYIMIR Mi történt?
EMMA Uli azt mondta, hogy Endi – megőrült. Én nem értem… Azt mondta, hogy tombolni kezdett. Megfenyegette Ulit, hogy ha nem engedi el a csimpánzokat, akkor… megöli. Volt nála valamilyen cső.
VLAGYIMIR Cső?
EMMA Amivel ütni lehet.
Szünet
VLAGYIMIR És?
EMMA Uli kihívta a rendőrséget. Közben Endi azt üvöltözte, hogy nem ér semmit az egész. 
VLAGYIMIR Milyen egész?
EMMA Nem értem… Reggel még minden rendben volt. Betettem a táskájába a szendvicset, a termoszt, adtam neki egy puszit, aztán…
VLAGYIMIR Folytasd.
EMMA Aztán semmi. Elment dolgozni, mint mindig.
VLAGYIMIR Ennyi?
EMMA Igen.
Szünet
 Nem. Még történt még. Talán nincs jelentősége, de azért elmondom. Endi ma reggel – megölelt. Adtam neki egy puszit, erre ő magához szorított. Alig akart elengedni.
VLAGYIMIR Tehát nem akart elengedni.
EMMA Nem.
VLAGYIMIR Vajon miért?
Szünet
 Nem értem én ezt a kölyköt.
EMMA Úgy szorított, hogy alig kaptam levegőt.
VLAGYIMIR És most hol van?
EMMA Nem tudja senki. Elrohant, nyoma veszett. De Uli azt üzeni, hogy nem akarja többet látni. Kirúgta. Már fel is vett valakit a helyére.
Szünet
 Nagyon sajnál minket.
VLAGYIMIR Kicsoda?
EMMA Hát Uli. Azt mondta, hogy nagyon sajnál minket.
VLAGYIMIR Forduljon fel! Még hogy sajnál. Nincs szükségem a sajnálatára. Mit képzel ez az alak?
Szünet
 Le akarok feküdni, Emma. Rosszul érzem magam.
EMMA Gyere.
Befekteti az ágyba Vlagyimirt.
 Próbálj meg aludni.
VLAGYIMIR Igen, az lesz a legjobb. Megpróbálom, megpróbálom.
Szünet
 Te, Emma.
EMMA Igen?
VLAGYIMIR Hiszel te a csodákban?
EMMA Imádkozom minden nap, hogy tegyen velünk csodát az isten.
VLAGYIMIR (megtörten) Jól van, Emma. Helyes. Én is ezt fogom tenni. Most elő­ször én is ezt fogom tenni.
Emma kimegy. Vlagyimir összekulcsolja a kezét, és áhítatosan felnéz a plafonra. De aztán csak legyint, és magára húzza a takarót. Sötét

HARMADIK JELENET

Éjszaka. Előszoba. Belép az ajtón Endi. Leveszi a cipőjét, kabátját. A táskáját fel­akasztja a fogasra. Bemegy – halkan – a szobájába. Ül az ágy szélén a hideg holdfényben. Feláll, behúzza a függönyt. Benyit Emma szobájába. Nézi Emmát, ahogy alszik. Emma – álmában – felnyög. A teste összerándul. Endi megsimogatja a haját, betakarja. Emma mosolyog. Sötét

NEGYEDIK JELENET

Éjszaka. Szoba. Vlagyimir mozdulatlanul fekszik az ágyon. Összefont keze a mell­kasán. Belép Endi. Tétován áll, aztán elindul halkan az ágy felé. Megnyikordul a padló. Vlagyimir felkattintja a lámpát.
VLAGYIMIR Ki az?
ENDI Én vagyok, apa.
VLAGYIMIR Vagy úgy. (Felül) Csak nem akarsz megfojtani a sötétben?
ENDI Ezekkel a kezekkel?
VLAGYIMIR No igen. Ezekkel nem sokra mennél. Akkor mit akarsz?
ENDI El kell mondanom neked valamit, apa.
VLAGYIMIR Adj egy kis vizet. Szomjas vagyok.
Az éjjeliszekrényen kancsó, pohár. Endi vizet tölt a pohárba. Vlagyimir mohón iszik.
 Ez jólesett.
ENDI Történt valami, apa.
VLAGYIMIR Tudok róla. Uli telefonált.
ENDI Szeretném megmagyarázni.
VLAGYIMIR Semmi szükség rá. Azt csinálsz, amit akarsz.
ENDI Én mégis szeretném megmagyarázni.
VLAGYIMIR Fogd rövidre. Álmos vagyok. Hány óra van egyáltalán?
ENDI Rólad van szó.
VLAGYIMIR (közelebb hajol Endihez) Rólam? Uli azt mondta, hogy úgy viselkedtél, mint egy eszement. Mi közöm van nekem ehhez?
ENDI (ünnepélyesen) Megbocsátok neked, apa.
Szünet. Endi nézi Vlagyimirt, Vlagyimir nézi Endit.
 Nézd, nem tudom, mi történt, de az lenne a legjobb, ha most lefeküdnél. Majd reggel beszélünk.
ENDI Nem, apa. Most kell, hogy beszéljünk. Most. Egész nap gondolkodtam. Egész nap ültem a laborban, és gondolkodtam. (Csönd) Mi mindenre gondol ott az ember, istenem.
VLAGYIMIR Mindenki csak magára gondol, fiam.
ENDI És az a bárányos ember?
VLAGYIMIR Bárányos?
ENDI Hát, aki a kapuban várta a fiát. Mert a fia elment, és nem akart hazajönni. És ő mindennap a kapuban várta. És akkor a fiú egyszer csak megérkezett. Ő meg ott állt a kapuban – mint mindig –, és l&am