Volnék bár sivatag bús szigete,

Mit nem melenget lanyha napsugár – 

Átokvert kósza lélek...

Létem keresztjét jobban hordanám?

Keresni foglak; – hasztalan kereslek?

Hogy meghallgasd, amit majd ajakam szól –

Halvány sugárt a hold a földre vet...

Töröld le lankadt pilláimról!

Én vagyok itt, emésztő gyönyöröm!

Kérdezni jöttem, hogy mit álmodál –

Kétségbeesve vágtatott a föld –

Oh én nagyon borzasztót álmodám...

Kéket mutatnak még a távol erdő

Virító fáin a zöld levelek?

Lobogó szerelmed, a bíbor kendő

Elrejt előlem földet és eget.