egy ideje múlt időben beszéltem

rólad pedig élsz még tigrisem

hiába szaladnak bőrödön

a változás csíkjai szerte

a homokozó és a víz között

apák szaladgálnak

próbálják feltölteni a várárkokat

de a laza szemcsék közti hézagok

mohón nyelik az újabb és újabb

bizonyítékokat

raklapokból szerkesztett

praktikus bútorokon építkezések

árnyékának hangulatos kertjeiben

ócska sörreklámok villognak

ebbe a díszletbe lépve

az enyhe eső észrevétlenül

áztatja át s tapasztja bőrömre ruháimat

miközben hibáink melyekre

csak mostanában derült fény

ha szerethetővé nem is de

elfogadhatóvá olvadnak

azért jöttem hogy elmondjam

de szám összeragadt

mint a játékosé ki meze alatti

pólójára írta üzenetét

gólt rúgni azonban már képtelen