[SZÉTLÁTÓ - 2016. JANUÁR]

---

(KOVÁCS ANDRÁS FERENC)

Búsképű, versláb a legója,
százfelé bolyong az egója.
Jambusok guruja,
cselló és furulya.
Csodálja Timbuktu s Nagoja.


(LÁNG ZSOLT)

Volt egy úr, egykettő híre kelt,
boldog volt, ha a borz énekelt.
Tottja-e a Tója?
Vagül a faszója.
S megújult, ahányszor éve telt.


(DEMÉNY PÉTER)

Széplélek, líráján sok a húr,
hódító, érzelmes trubadúr.
Hányszor és hol ment el,
ha folyton kommentel?
Szól a hölgy, ha néha odanyúl.


(VIDA GÁBOR)

Ír az úr, terepe széppróza.
Sosem volt királyok matróza.
Erdélyben a telke,
ahol az ő lelke.
Sztoriit gyalog is aprózza.


(SZABÓ RÓBERT CSABA)

Slammerek közkedvelt bácsija,
magasra dobta a Dácsia.
Heve, mint a napé,
vörös a kanapé.
Honi a rémmese? Bécsi-e?