[2016. december]
Szétosztok mindent mielőtt elmegyek
az összes ingóságomat
hogy rajta össze ne vesszetek
most következzék egy külön rovat
minden balszerencsémet adom azoknak
akik irigykednek és acsarognak
és boldogtalanságomat ráadásul
bánatomat amelytől fájnak a szívzugok
kapják csak meg a hazugok
ostobaságomat ellenben
azok akik csalnak a szerelemben
a nők pedig kínzó vágyamat míg lelkük el nem fásul
Epés, cinikus, ugyanakkor mélyen fájdalmas vers, töredék egy hosszabb költeményből. Az első sornak létezik olyan értelmezése is, amely szerint egy keresztes lovag beszél, aki a Szentföldre indul. Valószínűbb azonban, hogy maga Walther szólal meg, amint a halálra készül, és, mint később Villon, végrendelkezik.
A kéziratokban fennmaradt további három, hasonló formában írt strófa. Ezek – a fenti pengeélességű sorokkal ellentétben – inkább csak a hagyományos Minnesang közhelyeit ismételgető nyavalygások. Esetükben a kutatók – Lachmanntól Krauson át Schweikléig – példás egyetértésben cáfolják Walther szerzőségét, így tehát nyugodt lélekkel mellőzöm őket.
A vers korábbi fordítása Keresztury Dezső nevéhez fűződik.
MÁRTON LÁSZLÓ fordítása
