[Látó, 2005. december] 

Egy könyv, amely föllelhetetlen, s mégis létezik –
egy láthatatlan pótkötet egy történész életművéhez.

Csak sejthető, tán elképzelhető még, hogy miket írhat
Kleitarkhosz Alexandrosz fölragyogó idejéről,
Alexandrosz vad, hősies, könyörtelen
fiatalságáról, a vakmerőről és nagylelkűről –
és rólunk is, kik vágyainkban mind hozzá hasonlítunk.

Az ifjúság megfékezhetetlen, gyors, önemésztő őrületében
mindnyájan halhatatlanok s a tévedéseinkben is bátrak
vagyunk, hisz úgy törünk mi át a titkos ismeretlenen,
előlünk is rejtett célok felé, hogy mindent vagy semmit
egyformán tudunk, mert forr a perc, hajt, s hódoltatni kell!

Győzni kell a Granikosznál, győzni az Isszosznál is,
szétverni a perzsákat Gaugaméla és Arbéla között is,
szétroppantani Dareiosz rettentő hadait, istenként
bevonulni Babilónba, Szuszába, Ekbatanába, be Indiába,
meghódítani Baktriát, s mindent Hellásztól a Hüdaszpészig.

Harcolni, folyton győzni kell, színlelni, taktikázni,
cikázni nyughatatlanul, s megint előbbre törni,
majd hirtelen megállni saját Hüphasziszunknál, ahonnan
nincs túl, nincs tovább, csupán a torpant, fáradt férfikor –
egyformán tudjuk ezt mi, mert ifjak voltunk s halhatatlanok.

Mind sejthetőbb lesz, elképzelhetőbb, hogy miket írhatott
Kleitarkhosz Alexandrosz fékeveszett idejéről,
Alexandrosz vad, tébolyító, végzetes
fiatalságáról, egy hódító tragikus mámoráról –
és egy isten árnyékáról a Hüphaszisz habjain.

Egy könyv, amely fönn sem maradt, vagy végül meg sem írták –
csak terv, csak álom, puszta cím, pótlás a semmiséghez.

(1902. január 1-én)