[Látó, 2016. február]
TORZÓSZÓTÁR
államcsíny
máig sem értem egészen abban a régi kis vidéki lepusztult világban nyelvi leleményeink mitől gurguláztak hogy vénségemig szinte abból élek mit széthintettek azok a szurtos rövidnadrágos
srácok a salakos udvaron vagy a budiban s tollforgatóként ma úgy érzed egy szemiotikai nagy buli van a kamaszkor hajnalán mikor mérhetetlen mennyiségben kapja szellemes stigmáit foci és a lány a kátrányos osztálynézet s tanár még ha olykor kegyetlenül is jeges rémületet okozva
amikor a szent szöveget fokozva a szabadíts meg a gonosztól sorra de előbb az orosztól heccel beszól a néhány gyanútlan mimóza élvezve a döbbent csöndet aztán e szólamot nem is ragozva többet unottan tépkedni kezdték az épp aktuális cserebogarak barnás szárnyait és azóta amikor
az emberben a politikai érzület felvonít mivel tudatosodtak benne az önmagukat folyamatosan újratermelő klánok nemcsak a múlás közeli biológiai kényszerből hiányozni kezdenek a régi kisdiákok ráhangolódva valamiféle felnőttes csínyre mely egy igaz demokrata lelkében sosem
a jelen államcsínye legfeljebb merengés ugyan mit remélt eme gengszterektől ez a bamba nép
államellenes
ezerkilencszázhatvanban újra kitűnő lettem előző évben ugyanis az évzárót végigszenvedtem
mivel néhány héttel előtte a stadionban szemben nagy keleti rangadó volt s tornavizsgára nem mentem a salakos udvaron a gúlába beállni különben is mindig utáltam a másik hátára felállni
ezért jogos tanári bosszúból a bizonyítványban a jegyek között feltűnt néhány négyes a késői selejtezésig hazafelé maszatos könnye is látszott a szegénynek ám később az élre fürgécskén visszamászva jutalomból nyáron a család rokonokhoz elküldött budára mikor vidámpark volt
meg úttörővasút s ha arra vitt az út hol még romokban térdepeltek az összelőtt házak megértés nélkül is kelt bennem valami különös alázat kamaszosan motiválatlanul de a hegyekben ott is a foci volt az úr és egy tisztásra naponta felszáguldottunk a lépcsőházi gyerekekkel mígnem fel nem tűnt közöttünk egy furcsa ember zsebében pálinkával és pisilő versenyekre invitált sosem
látott ilyet más majd kihallgatásra szállítottak minket mivel az ügy államellenes hol klerikális
reakció keni a sminket a jutalomlabdából viszont én kimaradtam mivel idő előtt hazautaztam
államférfi
széchenyi batthyány vagy deák – a mai parlamentben ülőket homályos szemekkel küszködöm át e bonyolult történelmi optikán keresztül felkészületlen lennék avagy tényleg annyira silány
mára a kellék hogy a távlati részletek maguktól ideális magasba szállnak s csak a zsigerből élt élmények amelyek törvényszerűen devalválnak mivel itt olykor rálátsz mennyire hülyegyerek az a másik lehet miniszter ő vagy államtitkár is ám mindegyik siralmas népi szolga uborkafára kapaszkodva majom módra netán alulról a hősök szárnyalásait nem érted mivel hatalommánia
és lopásösztön bennük temérdek eltakarva a felelős államférfiak auráját s szellemüknek lassan érlelődő báját amely ápolja majd hazáját vészterhes időkben is ez a korrekt reménykedés néha azért felderít nem gondolva ugyan semmilyen pártra csak szűkös reményeimet legyezgeti bent
a szunnyadozó romantika magánya hogy a faj talán végleg nem korcsosul a hullámvölgy utáni időkben egy tiszta méltóság lesz az úr melyről zsarnokok prédikálnak ma is éppen eleget noha zavaros tekintetükből hiányzik a szeretet mely jobbaknál még az indulatokban is tetten érhető
